never ending story. ( stranger things ! Steve Harrington fanfic)

28. dɐɹʞoןó

- Szóval állítjátok, hogy a baleseteiteknek nincs semmi közük egymáshoz ?! - már akkor tudtam, hogy a nővér rosszban settenkedik, amikor lejegelte a kezemet, és kikötötte, hogy maradjak az ágyon ülve, mert neki sürgősen ki kell mennie. Az biztos, hogy Ő tényleg jó egészségben van, ugyanis kerek öt perc alatt megjárta a negyedik emeletet, majd a fújtató igazgatóval tért vissza, és röviden felvázolta neki a helyzetet.

A helyzet, amit a nővér magában rakott össze, annyiból állt, hogy összeverekedtem Steve Harringtonnal. A szó szoros értelemben megvolt arról győződve, hogy nem csak én ütöttem meg Harringtont, hanem a fiú is megütött engem. Ez alapjáraton véve rohadtul nem hihető sztori, ugyanis rajtam semmi fizikai fájdalom jele nem volt, csak a kezem. Igazából az öklöm is csak fel volt dagadva, ami egy jól kimért jég segítségével pár napon belül láthatatlan nyoma vész. A dagadás is annak köszönhető, hogy mint kiderült Harringtonnak nagyon erős az orrcsontja.

Harringtonnál is nagyobb volt a rémület mint a baj. Ugyanis az orra nem tört el, hanem csak azért kezdett el vérezni olyan hevesen, mert ahogy megütöttem és oldalra fordult, a szerencsétlenje beverte a fejét a szekrényébe, amitől a fél arca sebes lett, és tényleg úgy nézett ki mint akit agyonütöttek. Jó, az orra is elég csúnyán nézett ki, de a nővér ügyesen lekezelte egy ragtapasszal.

Természetesen amíg a nővér az igazgatót hajtotta - amiről mi először nem is tudtunk - nem szóltunk egymáshoz. Én a kezemet jegeltem, de azért lopva a mellettem ülő Harringtonra is néha ránéztem, aki hol az orrát simogatta, hol pedig az arcán lévő sebeket vizsgálgatta. Szörnyen nézett ki, és akkor még nem is tudtam, hogy számára a borzalom még véget sem ért a mai nap.

Az igazgató konkrétan kettőnk előtt állt a nővéri szobában, karbafont kezekkel. Komor volt, ami elég indok lett volna arra, hogy igazat mondjunk. És én azt is akartam mondani, még akkor is ha tudtam, hogy Harrington megérdemelte a sorsát. El akartam mondani az egész sztorit.

Hogy Harrington meglátta azt, hogy barátnője megcsalja Őt és ez miatt teljesen berágott rá, és úgy gondolta, hogy lejáratja egész Hawking előtt. Hogy Ő volt az aki a mozi táblájára piros betűkkel felírta azt, hogy Nancy 'a ribanc ' Wheeler. Hogy ezt amikor Jonathan meglátta követelte, hogy tüntesse el onnan, mire Harrington szó nélkül neki ugrott és elverte. Hogy mikor ezt megtudtam teljesen elöntött a pulykaméreg, és eldöntöttem, hogy ideje most már megleckéztetni Harrington. Hogy én voltam az aki behúztam neki, és majdnem eltörtem az orrát, és a saját kezemet is.

A számat pedig szólásra is nyitottam. Már majdnem elhagyta a számat az első szó, de Harrington megelőzött.

- Megcsúsztam. - jelentette ki, és még ki is húzta magát.

Rögtön rákaptam a fejem, és értetlenül pislogtam felé. Hazudik a dirinek? De hát miért? Be kellene árulnia engem! El kellene mondania mindenféle mocsadéknak. Követelnie kellene, hogy dobjanak ki, mivel közveszélyes vagyok.

- És gondolom magaddal rántottad Robint is, majd ráestél és ezért dagadt fel a keze. - a nővér gúnyosan vette át a szót és tárta elénk a légbőlkapott történetet, amivel gondolom Harrington akarta megetetni őket. Csak Harrington baja az volt, hogy a nővért nem ma ejtették a fejére. Több mint húsz éve dolgozott az iskolánkban, és elég sok sztorit végig kellett már hallgatnia, és nagyon jól tudta, hogy mikor hazudik egy gyerek. - Ne nézz már hülyének, fiam! - csattant fel, mire Harrington pupillái kitágultak, és fokozatosan vörösödött el szégyenében. - Egyértelmű, hogy Robinnak köze van a te majdnem eltört orrodhoz. - jelentette ki a nyilvánvalót, de Harrington akkor sem adta meg magát ilyen könnyen, mert heves fejrázásba kezdett.

Ez volt az a pillanat, amikor először elgondolkoztam azon, hogy Harrington miért akar kihúzni ennyire a bajból? Miért akar segíteni rajtam, amikor az egész iskola előtt megaláztam? Tönkre tettem a hírnevét, mostantól senki nem fogja Steve királynak hívni, inkább Töketlennek, amiért elintézte egy lány.