never ending story. ( stranger things ! Steve Harrington fanfic)

24. ɟoƃɐʇןɐn

- Ilyen szégyent! - nem kellett látnom Dustin arcát, ugyanis a hangjából is megtudtam állapítani, hogy mekkora szenvedésen megy keresztül, csak azért mert mögém kellett ülnie a biciklijén, és el kell szívelnie azt, hogy én viszem iskolába. Még a fejét is a hátamnak dönti, majd párszor odanyomja a homlokát, hogy érezzem át a kínját. Pedig még mielőtt elindultunk választhatott is; vagy felül mögém, vagy pedig mehet gyalog. Amúgy is Ő beszél szégyenről? Hát akkor én mit mondjak? Egy gyerekbiciklin kell tekernem, ami olyan kicsi, hogy a térdeim a kormányt súrolják akármikor hajtok egyet a pedálon. Röhejesen festhetek rajta, ráadásul egyensúlyoznom is kell, nehogy véletlenül oldalra billenjek és a betonon kössünk ki Dustyval.

- Kussolj már! - förmedtem rá, és leemeltem a lábamat a pedálról csak azért, hogy a láthatatlanba tudjam megrúgni a térdét. A kis manőveremnek az lett a vége, hogy a biciklit alig tudtam egyenesbe tartani, így úgy határoztam, hogy addig nem ütöm meg az öcsémet, amíg le nem szállunk a bicikliről. - Amúgy is, pár éve még azért könyörögtél, hogy vigyem a popsidat a kisülésen a biciklimen. - emlékeztettem a kedves kis emlékre, de minden bizonnyal Dustin már nem akart erre visszagondolni ugyanis válaszadás képpen csak hangosan felnyögött. Azonban ahogy én is visszagondoltam eme kis emlékre eszembe jutott a szétzúzott biciklim és rögtön savanyú lett a szám íze. Még mindig a sírás kerülget ha rágondolok a fehér biciklimre a rózsaszín csíkokkal a rudakon, amit annyira utáltam, hogy visszaakartam cseréltetni anyával egy más fajtára. Ha most újra élhetném azt a pillanatot, egy rossz szót nem szólnék a kis habfelhő biciklimre.

- De már nem vagyok gyerek! Pár éven belül belépek a felnőttek korába. - emelte fel a hangját jól hangsúlyozva a felnőttek szót.

- Addig még azért nagyon sok pár évnek el kell telnie. - motyogtam az orrom alatt, de tudtam, hogy az összes szavam tisztán hallotta.

- Ilyen tempóban előbb lesz nekem jogsim, mint neked - vágott vissza, és fogadni mernék, hogy még a nyelvét is kiöltötte büszkeségében. Erre erősebben szorítottam meg a kormányt, és megint kedvem lett volna elveszíteni Őt, hogy aztán fusson utánam. Tudta nagyon jól, hogy a jogosítvány tabu téma. - Anya is megmondta. Lehet, hogy azért törött szét a biciklid mert ez az a bizonyos égi jel, ami arra ösztönöz, hogy most jött el az idő, hogy tizenötödszörre is próbálkozz meg a vizsgával. - Dustin nem láthatta, de a szememet forgattam. Belehalt volna ha nem tette volna oda, hogy tizenötször ugrottam már neki a vizsgának, mind a mai napig sikertelenül. Amúgy is nem tizenötödszörre ugrom neki, hanem tizenhatodszorra. - Ha most lenne jogsid, akkor nem kellene ekkora szégyent mindkettőnknek elviselnünk.

Igazából ez az egész mostani kialakult helyzet, anya hibája ugyanis tegnap este úgy döntött, hogy nem visz el többé reggel suliba. A biciklimet Harrington már vagy egy hete széttörte - igen, még mindig szentül meg voltam arról győződve, hogy a Hajasbaba a tettes, csak annyira fososseggű, hogy nem meri bevallani - anya pedig kezdetben örömmel furikázott az iskolába. Ám pár napja kérdezősködni kezdett arról, hogy pontosan mi is történt a biciklimmel. Én pedig a hónapban már másodjára tettem szívességet Steve Harringtonnak. Ahelyett, hogy a saját anyámnak elmondtam volna azt, hogy Harrington berágott rám amiért nem falaztam neki Hopper előtt - ami megint csak egy hazugság, ugyanis a seriffnek nem is említettem a fiú nevét - mire úgy döntött, hogy elveszi tőlem a legbecsesebb kincsem. Ezt azonban anyának nem mondhattam meg, ugyanis nagyon begőzölt volna. Gondolkodás nélkül elrohant volna a Harrington házhoz, és addig nem mozdult volna küszöbük elől amíg azok vagy nem fizették volna ki a fiuk által okozott kárt, vagy pedig nem vettek volna nekem egy új biciklit. Nekem azonban semmi nem kell Harringtonéktól, így inkább direkt nem mondtam semmit az ominózus esetről.

De mivel nem köptem be Harringtont, az anyámnak az jött le, hogy direkt törtem szét saját magamnak a biciklit, csak azért, mert mivel beköszöntött Hawkinsba a hideg esős időszak, nincs kedvem reggelente eltekerni a suliba, és inkább autóval akarok járni. Ezért, hogy megleckéztessen tegnap este közölte velem, hogy nem hajlandó tovább szállítani a fenekemet, és ha annyira autózni akarok, akkor tegyem le a jogsit.