never ending story. ( stranger things ! Steve Harrington fanfic)

07. ɥɐzɐúʇ

- Most miattad fognak gondolni egy felelőtlen tinédzsernek - sziszegtem vádlóan alig hallhatóan, miközben a lehető legszúrósabb tekintetemmel áldottam meg az öcsémet. Az ok nélküli vádaskodást gerinctelen dolognak tartottam, ám a lelkiismeretemnek most pont erre volt szüksége. Ha az ember elkövet valami hibát, akkor rendszerint próbálja magáról elterelni a gyanút. Vagyis én is most pontosan ezt tettem. Nem engedhettem meg magamnak azt Mrs. Wheeler előtt, hogy beismerjem azt, hogy tényleg elfeledkeztem a fiúkról. Kibúvót kellett találnom, és ebben most pont kapóra jött az öcsém. Akár mennyire is nem akartam beismerni, de a szívem legeslegmélyén egy eldugottabb kis pontban, szerettem vigyázni a négy gyerekre. Lehet, hogy ennek ahhoz volt köze, hogy nem volt korombéli barátom, és ezért kapaszkodtam beléjük. Ők legalább nem ítéltek el, és büszkén állíthatom azt, hogy szerettek velem lenni. Jobban örültek annak amikor én jöttem vagy mentem értük, mint a szüleik. Még a játékaikba is beavattak, ami nagy dolognak számított ugyanis kívülállók - vagyis a négy tagú csapatukon kívül - más nem ismerhette a szabályaikat. Talán pontosan ezért is érzem most magam egy trágyának, amiért elkéstem ,és Lucasnak meg Willnek egyedül kellett hazamenniük. Anyától nagyon kapnék ha megtudná azt, hogy Dustin egyedül mászkált a városban éjszaka. Tehát megérdemlem azt is, ha Will és Lucas szülei többé nem engedik a közelembe a fiúkat. Ez azonban nem fog megtörténni, ugyanis nem vallom be a bűnöm. Eljöttem Wheelerékhez, akik tanúsíthatják majd azt, hogy én haza akartam vinni a fiúkat. Az már egy másik lapra tartozik, hogy nem bírtak a seggüken maradni, és megvárni engem. - Hát ezt nem hiszem el! - Dustin olyan döbbent arcot vágott a reakcióm hallatán, hogy kínjában még nyögött is egyet. A hatás kedvéért, tenyerembe temettem az arcom, ugyanis tudtan, hogy Mrs. Wheeler az összes mozdulatomat árgus szemekkel figyelte. Igazából tényleg nem játszom meg azt, hogy egy kicsit ideges vagyok miattuk. Akár mi történhet velük, miattam.

- Nehogy már én legyek a hibás azért mert Te már megint belefeledkeztél a világodba. - Dustin olyan gyorsan kelt a saját védelmére, hogy hirtelen azt sem tudtam, hogy mivel vágják vissza. Az öcsémnek nem tudok hazudni, ugyanis túl jól ismer. Lehet, hogy Mrs. Wheeler és Nancy előtt el tudom játszani azt, hogy valami nagyon fontos dolgot műveltem, de Dustin nagyon is jól tudja, hogy szó szerint elfeledkeztem róluk.

Zavartan az arcomba hulló hajamat hátra fésültem, hogy leplezzem a kínlódásomat amit Dustin okozott. Az öcsém persze diadalittas vigyorral ajándékozott meg, ami miatt legszívesebben lecsaptam volna.

- Dustin, indulunk! - parancsoló hangom töltötte be a csendes utcát. A hátizsákjáért nyúltam, hogy tudjam felsegíteni a hátára, és amikor ez megtörtént a vállánál fogva kezdtem el őt lenyomni a lépcsőről. Amikor meglátta a biciklimet elfintorodott, majd valamit morgott az orra alatt, de én már nem foglalkoztam vele. Felültem a fehér biciklimre, de mielőtt elindultam volna, még odaszóltam a bejárati ajtóban álló Mrs. Wheelernek. - Köszönöm, hogy vigyázott az öcsémre. - mondjuk fogalmam sincs, hogy mit köszöntem meg, ugyanis csak akkor látja Dustint amikor az vagy megérkezik hozzájuk a házba, vagy pedig elmegy. Körülbelül ugyanannyiszor látom az asszonyt, mint Dustin aki szinte állandóan az alagsorukban játszik. De mint mondtam az alagsorba senki nem mehet le a jelszó nélkül - én vagyok az egyetlen kivétel.

Mrs. Wheeler kivillantotta hófehér fogait, amik valami nem normális dolog módján még a sötétben is fénylettek. Egyszerűen nem fogom fel, hogy miért nem viselkedik beképzeltem. A suliban azok a lányok a legutálatosabbak akik jól néznek ki. Mindenkit lenéznek, és ott sértik meg ahol csak tudják.

- Dustin gondolom holnap, vagy holnapután megint találkozunk. - a hangjában semmi rosszindulat nem csengett az miatt, hogy az öcsém megint náluk fog tanyázni. Sőt mintha örült volna, hogy újra láthatja a fiút. Soha nem zavarta, hogy az alagsorban órák hosszat játszik négy fiú, akik közül csak egy a sajátja. Más anyuka már hisztit csapott volna ez miatt.