never ending story. ( stranger things ! Steve Harrington fanfic)

14.ɯɐƃánɐʞ ʌɐןó

- Csak, hogy világos legyen, az anyám miatt jöttem el, és nem pedig miattad - ahogy kinyitottam a Wheeler ház kiskapuját és beléptem az udvarukra, majd megláttam Nancyt a bejárati ajtó mellett kis fapadon üldögélni, rögtön beszélni kezdtem azt sem érdekelve, hogy az anyukája véletlenül meghall. Jobb idejében tisztázni a dolgok, mielőtt még hiú ábrándokat kezdene el valaki üldözni. Tegnap amikor az iskolában közölte velem a szándékát, alig vártam, hogy haza érjek és beszélni tudjak az anyámmal. Akkor még határozottan az volt a szándékom, hogy biztos, hogy nem megyek Nancyvel semmilyen sráchoz. Azonban anya rögtön áthúzta a számításaimat, mondván épp itt az ideje, hogy valamit újra együtt csinálunk a volt legjobb barátnőmmel. Ez majd helyrehozza a lelkem. Megsem engedett szólalni! Nyekkeni sem tudtam, és azt mondta ha nem megyek el akkor áthívja Mikeot és Lucast Dustinhoz, hogy mozi estet tartsanak. A mozi est pedig katasztrófa volt a fiúkkal, ugyanis állandóan engem ugráltattak kajáért meg innivalóért. Gyűlöltem kiszolgálni őket, anyánál pedig ez jó ütőkártya volt. - Nehogy azt hidd, hogy most mivel elmegyek veled, majd megint legjobb barátnők leszünk. - élesen vágtam hozzá a szavakat, és határozottan. Azonban belülről már nem éreztem magam ennyire erősnek. A szívem hasadt meg a mondandóm után, ugyanis mélyen legbelül egy nagyon picikét örültem neki, hogy végre elhívott magával. Tudom, hogy csak az anyja miatt csinálta mivel neki sem volt más választása, de akkor is megtette a kezdőlépést. Ha rajtam múlt volna, én biztos, hogy nem álltam volna vele szóba.

- Hát persze, hogy nem - mintha egy röpke szomorúság reppent volna át az arcán amit sikeresen jól titkolt, csak nem én előttem. Talán ez volt az a pillanat amikor először átsuhant az agyamon az, hogy néhanapján neki is hiányozhatok. Évekig legjobb barátnők voltunk. Az elvesztése számomra olyan volt mintha egy szerető családtagomat veszítettem volna el. Hiába találkoztam vele minden nap, de már egy hatalmas fal állt közöttünk, amit egyikünk sem akart áttörni. Pedig megtehettük volna, csak mindketten túl büszkék voltunk. - Pontosan ez miatt a viselkedésed miatt nem vagyunk már barátnők - tette hozzá a lány színpadiasan miközben várta azt, hogy esetleg a szavába e vágok, majd szaporán tovább folytatta - Amikor elkezdtük a gimit, és én más lányokkal is barátnősködni kezdtem, Te azt katasztrófának élted meg. Ahelyett, hogy nyitottál volna mások felé, inkább falat húztál magad köré, és csak engem voltál hajlandó átengedi rajta, pedig mások is szívesen lettek volna veled jóban. Rajtad kívül mivel mással is szóba álltam, lett más barátnőm akik suli után boldogan hívtak el a városba. Téged azonban hiába hívtalak magunkkal, nem jöttél. Elzárkóztál, és ahelyett, hogy változtattál volna a hozzáállásodon, inkább engem is fokozatosan löktél el magadtól, csak azért mert én képes voltam barátkozni - azt hittem, hogy ennyivel megúsztam, de Nancy úgy döntött, hogy még egy utolsót belém döf a láthatatlan késével - Magadnak való vagy Robin!

Ha az iskolában lettünk volna, és más diák alázott volna meg, akkor most rohantam volna egyenes a mosdók felé, ahol bezárkóztam volna az egyik kabinba, és addig ki sem jöttem volna, amíg az anyám hangját megnem hallottam volna, akit az egyik tanár értesített, hogy valahogy varázsoljon ki a klotyóból. Ám most teljesen más volt a helyzet. Ahelyett, hogy elmenekültem volna Nancy elől, és az életem hátralévő részében átnéztem volna rajta, inkább úgy döntöttem, hogy csak azért is megmutatom neki, hogy téved velem kapcsolatban. Mert tévedett, ugyanis nem én nem akartam vele jóban lenni, hanem fordítva. Ő volt az aki a legjobb barátnője helyett, inkább az újabb barátnőit részesítette előnyben, akiket még csak nem is ismert. Esélye lett volna magával hívni akárhová, ugyanis szívesen mentem volna, de soha nem tette meg. Elnézte, hogy mellette állok mint egy rakás szerencsétlenség, miközben a közelgő bulikról áradoztak, és azt tervezték, hogy mit vesznek fel. Senki nem akart a barátnőm lenni, mert az első naptól kezdve furcsán néztek rám csak azért mert egy könyv volt a kezembe és olvastam, és nem az épp trendi divat szerint öltözködtem. Ha valaki szóba állt velem, csak Nancy miatt tette. Nancy árnyékában éltem hónapokig, nélküle pedig láthatatlan voltam. Az Ő fényéből pedig nem kértem. Inkább mondjanak csak magamnak valónak, sokkal jobban elviselem ezt, mint Nancy Wheeler rivaldafényét.