never ending story. ( stranger things ! Steve Harrington fanfic)

27.oɹɹ

Harrington pár másodpercig tényleg teljesen ledöbbenve nézte, a még mindig szekrényén pihenő tenyeremet. Ám amikor észrevette, hogy a kezem enyhén megrázkódik félelmemben, rögtön visszanyerte az önbizalmát, és az orra alatt sejtelmesen elmosolyodott, majd felhúzta az egyik szemöldökét és úgy várta, hogy történjen valami.

Volt egy pillanat, amikor meginogtam. Túl sokan leskelődtek felénk, ettől pedig zavarba jöttem. Talán jobb lett volna ha tényleg engedek utat törni a félelmemnek, és véget vetek a még el sem kezdett tervem véghezviteléhez.

De nem ezt tettem.

Még pedig azért nem, mert ahogy megláttam a már jól ismert beképzelt vigyorát, a düh ismét elöntött, és mint egy pulyka elvörösödtem, majd kifakadtam.

- Ne 'mi a szarozz ' nekem, Harrington! Pontosan tudod, hogy mi van - a hangom olyan élesen csengett, hogy még az is jól hallotta aki épp most lépett be az iskola főbejáratán. Ráadásul az egész folyosó egy szempillantás alatt elcsendesült, és feszült figyelemmel kísérték a kezemet, ahogyan megint rávágtam Harrington szekrényének az ajtajára a tenyeremmel. - Nem tettél még elég életet tönkre? Tudom, hogy neked az életviteled az, hogy megalázz valakit, aki nem úgy táncol ahogy Te fütyölsz, de amit Nancyvel műveltél az tényleg gáz.

- Semmi közöd a dolgaimhoz, pláne nem a Nancysekhez. -falfehér arca tovaszállt, és újra átjárta az élet. Fél szemmel azt nézte, hogy kik állnak körülöttünk. Szinte hallottam ahogy a fogaskerekei dolgoznak, hogy hogyan tüntesse fel magát a legjobb színben. Nem akarta lejáratni magát az alattvalói előtt. Már az is épp elég szégyen volt a számára, hogy én a Különc Kocka, felmertem vinni vele szemben a hangom.

- A Te világodban gondolom természetes dolognak számít az, ha az egész város tudtára adod, hogy valaki mekkora ribanc - forgattam meg a szemeimet egyhangúan. Természetesen Harrington úgy tett már megint mintha Ő semmiről nem tudna. Gondolom megint ugyan úgy előadja magát majd, mint a biciklimnél. Esküdözni fog, hogy Ő semmiről nem tehet, holott ennek az ellenkezője az igaz. De ma nem csak Nancyért fog megbűnhődni, hanem a biciklim miatt is. - Tudod téged nem Steve királynak kéne nevezni, hanem inkább Steve Faszfejnek. - a frappáns megnevezés követően pár diák halkan felkuncogott, amitől én még több erőt gyűjtöttem ahhoz, hogy végre Harrington úgy megalázzam ahogy Ő szokott másokat. Ám senki nem mert mellém állni, és egyetérteni a nézeteimmel, mert Harringtonnak elég volt csak egy gyilkos pillantás lövellni az előbbi kuncogó diákokra, azok pedig rögtön lehajtották a fejüket és inkább eltolattak hátrafelé, nehogy bajba keveredjenek.

- Állíts le magad Henderson, mert kezdesz felidegesíteni! - ezt mind olyan erélyesen mondta, hogy a legtöbb esetben elmenekültem volna. De most nem tettem! Inkább mélyen a szemébe néztem, és szinte a tekintetemmel követeltem, hogy idegesítse fel magát.

- Azt hiszed, hogy most összecsinálom magam Tőled? - húztam fel a szemöldökeimet egészen a homlokomig, majd hangos nevetésben törtem ki. Erre fő nyelt egy nagyot, és tanácstalanul kezdte el keresni Tommy H-t. Harrington tényleg nem volt ahhoz szokva, hogy valaki ellene szegül, és visszaszól neki. - Azt hiszed, hogy mive tökéletes hajad van, és menő barátaid, akkor tiéd a világ? Híreim vannak a számodra Harrington, ugyanis rohadtul messze vagy Te a tökéletességtől. Egy elkényeztetett fasz vagy, és ezt mindenki tudja! - hogy a szavaim hitelesek legyenek, még a mutatóujjammal enyhén meg is böktem a mellkasát, de erre nem is reagált, mivel túlságosan el volt foglalva a vörösödő fejével, amit úgy próbált leplezni, hogy a haját igazgatta mint aki le sem szarja a dumámat. Pedig a lelke mélyén nagyon is szíven találták a szavaim, sőt Nancytől várt segítségét, hogy barátnője álljon mellé, és az még csak figyelembe sem vette, hanem Jonathant kereste a tekintetével.