never ending story. ( stranger things ! Steve Harrington fanfic)

08.ɟǝןnőn!

- Mindketten tudjuk, hogy a hallgatásomnak ára van. - Dustin jóval előttem járt már a biciklijével, de még így, hogy nem láttam az arcát is láttam az ördögi vigyort a száján, ami szinte beterítette az egész képét. Tudta nagyon jól, hogy most egy ideig a markában tarthat amiért nem mentem érte arra az időre amit Anyával megbeszélt. Ő számára ez nagy dolognak számított, ugyanis lesz mivel dicsekednie a barátainak. Hiszen milyen menő már az ha a kistesó kordában tarthatja a nővérét.

- Te most zsarolni próbálsz? - döbbentem meg tettetett megjátszással. Ő azonban azt nem látta, hogy az orrom alatt mosolygok rajta. Nagyon bírta a kialakult helyzetet. Higgye csak azt, hogy tényleg megtud zsarolni. Igazából azonban nem zavart volna ha elmondja Anyának, hogy majdnem elfelejtettem érte menni. Úgyis kitudnám magyarázni magam, de ha véletlenül mégsem, akkor még mindig ott van az a bizonyos ütőkártyám amit akkor szokok bevetni, amikor már sehogy nem tudom megpuhítani Anyát - éjjel mikor hazajön vacsorával várom, mire Ő mindent elfelejt.

- Nem. - érkezett a válasz, és egyszer csak elkezdett az út egyik oldaláról a másikra cikázni, úgy mint egy részeg biciklista. A kormányt direkt nem tartotta egyenesben, ami miatt hátulról úgy tűnt, hogy a bicikli mindjárt kimegy a segge alól. Ha elesik, akkor tényleg kapni fogok mivel nekem kell rá vigyáznom. De Ő mindig próbálja játszani a nagymenőt, pont mint akkor mikor a fejébe vette, hogy Ő úgy fog biciklizni, hogy nem fogja a kormányt. Fél métert sem ment, és akkorát taknyolt, hogy majdnem agyrázkódása lett. Természetesen én lettem felelősségre vonva, mivel velem volt, de hiába szajkóztam neki, hogy fogja meg a kormányt, figyelembe sem vett.

- Dusty, menj normálisan az úton! - szóltam rá élesen, lelki szemeim előtt pedig már azt láttam, hogy mindjárt tényleg elesik. Nem azért fogok kapni mert majdnem elfeledkeztem róla, hanem azért mert megint nem voltam képes figyelni rá és széttörte magát. Kemény életük van az idősebb testvéreknek. Állandóan készenlétbe kell állnunk, és meg kell akadályoznunk azt, hogy a kistesónk valami marhaságot kövessen el.

Először úgy tűnt, hogy nem hallotta meg a figyelmeztetésemet, mert csak morgott egy nagyot, és kínlódva az ég felé emelte a sapkás fejét. Azonban aztán lassított a tempóján, mire én utolértem és pont egymás mellett tudtunk tovább tekerni.

Lehet kívülről valakinek az esik le, hogy nem vagyunk jó testvérek mivel állandóan civakodunk. Azonban ez nem igaz. Civakodunk, mivel testvérek vagyunk. A testvérek között pedig elengedhetetlen tényező a napi szintű veszekedés. De ezek a veszekedések nem vérre mennek. Kitomboljuk magunkat, aztán minden olyan mintha semmi nem történt volna kettőnk között. Dustin számára olyan vagyok mint egy anyatigris. Próbálom őt mindentől megóvni, még akkor is ha ezzel az agyára megyek. Nem szeretem Őt szomorúnak látni, ha bántják a suliban akkor addig faggatom még el nem árulja, hogy ki gúnyolta ki, majd ezt követően felkeresem azt a gyereket és szó szerint leordítom még a hajat is a fejéről.

Ugyanez a helyzet Willel, Lucassal és Mikeal is. A nagyobb gyerekeknek állandóan az útjukban vannak, mivel furák. De amikor meglátnak mellettük engem, akkor valahogy inába száll a bátorságuk és békén hagyják a négy fős csapatot, hiszen egy gimnazistával azért nem mernek kikezdeni. Lehet a gimiben egy lúzer kocka vagyok, de a négy fiú számára egy igazi hős alkat vagyok, akire mindig számíthatnak.

- Csokira vágyok - jobb kezével elengedte a kormányt csak azért, hogy tudja megérinteni vele a hasát - jobban mondva megsimogatta azt. Álltalában ezt akkor csinálja mikor éhes, és szerinte ha simogatja a hasát, akkor szüntetni tudja a feltörekvő morgást. A probléma az, hogy az öcsém állandóan éhes, és legszívesebben csak csokit enne. A szobájában lévő komód utolsó fiókja csak édességgel van tele, amit Anya előtt rejteget. Én is csak azért tudom, mert egyszer vittem be a frissen kiválogatott zoknijait és véletlenül kihúztam a fiókot, és megpillantottam az eldugott kincsét. Természetesen nem mondtam meg neki, hogy ismerem a kis titkát, de így már legalább tudom, hogy hova tűnik el az a sok édesség amit anya a munkában kap, és hirtelen lába kel. Így nem csoda hát, hogy Dustin olyan mint egy kis gombóc - nem túlsúlyos, hanem csak egy picit husis, tudjátok az a cukin aranyos pufi amit olyan jó ölelgetni.