never ending story. ( stranger things ! Steve Harrington fanfic)

06. nɐnɔʎ

Nancy Wheeler. Az ártatlan hercegnőként viselkedő lány az iskolában, és ex- legjobb barátnő. Nem mondtam egészen igazat abban, hogy engem mindig mindenki utált. Volt egy idő mikor én is normális voltam. Egy olyan lány akinek volt egy bizonyos legjobb barátnője, akivel szó szerint tényleg mindent együtt csinált. Csak aztán pont úgy mint a klisé könyvekben, vagy filmekben itt is kipukkadt az a bizonyos rózsaszín lufi.

Nancyvel a megismerkedésünk történetet olyan mint egy tinifilmben, szóval ne számítsatok semmi egetrengető dologra, ugyanis szerintem már most tudjátok, hogy hogyan lettünk barátok.

Általános iskola, első nap, én pedig elkéstem hála az anyámnak aki éjszakai műszakot húzott és még csak azért is tovább bent maradt, rólam teljesen elfeledkezve. Nem elég, hogy egész éjjel alig aludtam valamit mivel annyira izgultam, hogy mi lesz a suliban, de még az anyám miatt is stresszelnem kellett mivel azt hittem, hogy elfeledkezett rólam, és egyedül kell suliban mennem pont az első napon. Szerencsémre háromnegyed nyolcra befutott, majd rögtön az autóba tessékelt, és mint aki versenyt futott az idővel olyan sebesen hajtott végig az amúgy zsúfolt utcákon. Pontosan az utolsó csengetésre léptünk be az iskola főbejáratán, ahol már csak pár kószáló gyereket találtunk. Természetesen nem találtuk az osztálytermemet ami miatt sírógörcsöt kaptam, és azt hisztiztem, hogy nekem már nincs is kedvem iskolába menni. Anya uralta a helyzetet, és mivel ismerte az osztályfőnököt, az egyik ajtón lévő kis ablakon felismerte, majd kopogás nélkül berontott a terembe, és közölte, hogy meghozott engem. Az egész osztály engem bámult, és már mindenkinek megvolt a padtársa. Totál hülyén éreztem magam, és úgy gondoltam, hogy anya kezét soha többé nem fogom elengedni. Az osztályfőnök beszélt hozzám, de én kitartóan a cipőm orrát bámultam. Majd jött a mindent megváltó pillanat, és az anyám keze helyett az ismeretlen nő ujjait szorítottam, aki egyenesen az utolsó pad felé vezetett, ahol egy barna hajú, vézna kislány kuporgott, aki olyan pici volt, hogy észre sem lehetett venni leghátul. Ez a kislány volt Nancy, aki akkor pontosan ugyan úgy szipogott mint én, amiért az anyja otthagyta a suliba és nem engedte meg neki azt, hogy az öccsével maradjon otthon, pedig amúgy nem szerette a tesóját, de akkor még az állandóan bekakiló fiúval is szívesebben ellett volna mint az iskolában. Egyetértettem vele. Egész nap azt terveztük, hogy hogyan fogunk megszökni a suliból, ami persze nem jött össze mivel egy percre sem hagytak felügyelet nélkül. Másnap is mellé kellett ülnöm, és akkor már azt terveztük, hogy harmadik nap mit fogunk csinálni, hogy ne kelljen iskolába jönni. Minden nap terveztünk valamit, amitől csak jobban megismertük egymást. Hetekkel később áthívott magukhoz játszani, majd fordítva. Ha nem jött suliba, én sem akartam menni, ugyanis nem tudtam elképzelni nélkül az órákat mivel unalmasnak találtam.

Észre sem vettem és lett egy barátnőm. Egy hús vér barátnő, aki nem csak a képzeletemben élt. Anya napi szinten sütött valamit Nancynek, és alig várta, hogy jöjjön át hozzánk. Még szenteste is együtt akartunk lenni, de ezt a szüleink nem engedték meg.

A probléma akkor kezdődött, amikor tizenhárom évesek lettünk és Mrs.Wheeler úgy gondolta, hogy ideje egyszem lányát bevezetni a nővé válás világába. Természetesen ebből engem sem akart kihagyni, és itt jött el az a bizonyos bökkenő. Én nem voltam az a hercegnős alkat. Ez miatt pedig meg is történt az első nézeteltérésünk Nancyvel. Ő boldogan próbálgatta a különböző szoknyákat, kis esélyiket, és aludt éjszakánként besütött hajjal. Én mindeközben a próbafülkék előtt üldögéltem a térdén lévő lyukas farmeromban, és férfi méretű ingemben, a hajammal pedig hiába csináltam akármint akkor sem akart növésnek indulni. Nem mutattam, de bántott, hogy Nancy kezd nővé cseperedni, az én fiús alkatom pedig nem bír eltűnni. Nem egy este sírtam az anyámnak ez miatt, akinek erre csak az volt a válasza, hogy későn érő típus vagyok. Azonban én akkor akartam nőiesedni, ugyanis lassan már ott tartott a kapcsolatunk Nancyvel, hogy nem volt témánk, mivel Ő állandóan a frizurákról, trendekről pletykált, amikhez én nem tudtam hozzá szólni. Rendes volt, mivel mikor eljutott a kis agyáig, hogy bánt engem ez az egész dolog próbált olyan programokat szervezni, amiknek nem volt semmi közük a szépségszalonokhoz. Akkor még tényleg úgy viselkedett mint egy rendes legjobb barátnő.