never ending story. ( stranger things ! Steve Harrington fanfic)

10. ǝןʇűnʇ?

- Te most komolyan müzlivel eteted Miaut? - kisebb szívrohamban volt részem amikor beléptem a konyhába, és megláttam Dustin ölében a macskámat. Ezzel még nem is lenne akkora baj, hiszen bármikor megfoghatja. A baj az, hogy az öcsém nem csak egyszerűen simogattta hanem szó szerint tette bele a macskám szájába az édes, színes apró karikákat, utána pedig a kanalából engedte inni neki a tejet. Biztos, hogy még nem ébredtem fel rendesen. Egy macska nem ihat rendes tehéntejet, mert akár bele is halhat, úgy ahogy édeset sem szabad enniük. Miau amúgy is túltáplált, ha Dustin rászoktatja az édességre, akkor nem fog akarni mást megenni.

- Dehogy is! - Dustin amilyen gyorsan csak tudta lehessegette az öléből Miaut, aki erre nem volt felkészülve, így ahelyett, hogy a lábára érkezett volna a talajra, az oldalán landolt ami miatt fájdalmasan felvonyított majd az alá a szék alá menekült ahol én szoktam ülni. Mindeközben az öcsém olyan arcot vágott mint aki semmi rosszat nemtett.

A székem felé az utat úgy tettem meg mint egy fújtató macska. Legszívesebben lekiabáltam volna az öcsémet, de anya előtt nem tehetem ezt meg, mert úgyis Dustin pártján lett volna. Talán tényleg itt lenne az ideje, hogy elgondolkozzunk azon, hogy szerezzünk neki egy saját háziállatot mert ha így folytatódik hamarosan búcsút inthetek Miaunak.

- Százszor elmondtam már, hogy hagyd békén Miaut. - letérdeltem a székem mellé, hogy tudjam kihalászni onnan a megrémült macskámat. Először nem akarta engedni magát megfogni mert olyan belülre mászott és összegömbölyödött, hogy esélyem sem volt megérinteni. Nagy türelmemnek hála sikerült csak megfognom és kihúznom, de annyira megdolgoztatott, hogy még meg is izzadtam bele. - Anya, Te meg miért hagyod neki, hogy bántsa? - amikor sikerült megfognom Miaut magamhoz szorítottam és úgy ölelgettem mint aki soha nem akarja őt elengedi. Természetesen ez a macskának nem tetszett, mivel első két lábával próbált ellökni magától, de sikertelenül.

Anya nem sértődött meg azon, hogy letoltam. Szerintem azt sem tudta, hogy miről beszéltem mert csak állt a konyhapult előtt úgy mint aki állva alszik. Sőt biztos voltam benne, hogy igazából azt is tette, csak nyitott szemmel. Nem tudom pontosan, hogy éjjel mikor tért haza, de az biztos, hogy éjfélkor még nem volt otthon ugyanis akkor tessékeltem Dustint ágyba, majd ezt követően fejemre nyomtam a fülhallgatómat és amit elkezdtem könyvtárba olvasni könyvet, újra belevetettem magam.

- Dustin fogadj szót a nővérednek - Anya nagy nehezen tért csak vissza a valóságba. Ahogy kinyitotta a szemeit úgy dörzsölte meg őket erősen, de a fekete karikákat mégígy sem tudta eltüntetni őket. Alig várta, hogy lépjünk ki a házból és újra feküdhessen le. Ez is Dustin hiába, ugyanis nem felelt meg neki ahogy én készítettem el a reggelijét. Állandóan azzal támodott vissza, hogy én túl későn kelek, és nincs ideje megreggelizni. Az igazság azonban az volt, hogy én nem csináltam neki olyan szendvicset amire mustárral mosolygós fejet rajzoltam. Már pedig Ő mosolygós fej nélkül nem tudta megenni a szendvicsét. - Robin, Te pedig nem ihatsz több kávét, mert amikor hazajöttem még mindig égett nálad az éjjeli lámpád. - közölte velem a fájdalmas tényt, és ahelyett, hogy megtöltötte volna a Star Warsos bögrémet gőzölgő forró kávéval, az egészet a saját pohárába öntötte, és nem olyan arca volt mint aki megakarja gondolni magát. Francba tudtam, hogy valamiről elfeledkeztem. Összezavart az, hogy nem jött haza éjfélkor és ez miatt elvesztettem az időérzékemet. Igazából azt gondoltam, hogy csak reggel fog hazajönni, így megengedhetem magamnak azt, hogy hajnalig olvassak. És addig olvastam is, de ezek szerint Ő is akkor tájt jöhetett haza.

- Tanultam - hazudtam szemrebbenés nélkül, de szememet le sem vettem a kezében tartott kávés poharáról. Szinte már kifolyni készült a számból a nyál, annyira vágytam a koffeinre. Kávé nélkül egy órát nem leszek képes ébren maradni a suliban. - Egy nagyon nehéz dolgozatot fogok ma írni, és úgy döntöttem egész éjjel ébren maradok, hogy mindent pontosan tudjak bemagolni. - néztem kitartóan a szemébe, mellette pedig reméltem azt, hogy Dustin meg sem szólal, de szerencsére Ő a reggelijével volt elfoglalva. Gyűlölte ha müzlit kellett ennie, mert mindig ki kellett válogatnia benne a darabkákat ugyanis nem volt hajlandó megenni a rózsaszínűeket, mivel azoknak lányos ízük volt.