never ending story. ( stranger things ! Steve Harrington fanfic)

29. ɥoן ʌɐn dnsʇ!n?

Szégyelld magad. Kérj bocsánatot.

Vagyis anyám szerint muszáj lenne ezeket megtennem, ha azt akarom, hogy újra beszéljen velem. Talán tényleg igaza van és magamba kellene gondolnom, hogy mit követtem el. Utána pedig biciklire kellene pattannom és meg sem szabadna állnom egészen a Harrington rezidenciáig. Talán tényleg szégyellenem kellene magam, amiért lány létemre megütöttem egy fiút. Talán tényleg az lenne a kötelességem, hogy szánakozva Harrington bocsánatáért esedezem, és megígérem neki azt, hogy többet ilyet nem csinálok. Talán ha anyám kérését teljesíteném, akkor hazudnék. A hazudáson van a hangsúly, ugyanis ha most tényleg elmennék Harringtonhoz, akkor ez egész akcióm mindhiába való lenne.

Kit érdekel ha nem beszél velem az anyám? Ez nála úgysem tart sokáig, ugyanis Ő az aki rendszerint megszegi a hallgatási fogadalmát. Egyszerűen nem bírja ki, ha egy napnál többet nem beszélhet velem. Ahhoz Ő túlságosan kíváncsi az én életemre, és a napi történéseimről csak úgy tudhat meg mindent ha szóba áll velem. Megértem, hogy mérges rám, hiszen felhívta az igazgató a munkahelyén, majd közölte vele, hogy az iskola történelmében most történt meg olyan először, hogy egy lány megütött egy fiút. Eléggé ciki lehetett a számára. Állítólag meg sem tudott szólalni, annyira lesokkolt a hallottak után. Miközben a fejemet mosta, én sajnálatos módon a bűntudatnak jelét sem mutattam. Sőt egész idő alatt vigyorogtam mint a vadalma, de ezzel csak azt értem el anyámnál, hogy fél éves büntető bébicsőszködést szabott ki rám. Azonban még ez után is azt mondtam, hogy megérte.

Megérte, mert még másnap is az iskolában tele voltam adrenalinnal. Noha Harringtonnak nyomát sem láttam, de pár diáktól kaptam egy jóleső elismerő pillantást. Valamelyikük számára egy hős voltam, de sajnálatos módon ezt nem merték hangoztatni. Voltak olyanok, akik azt állították, hogy Harrington azért nincs jelen az iskolában, mert annyira csúnya az arca, hogy nem meri felvállalni.

Hát ez késő délelőtt kiderült, hogy egy hazugság, ugyanis mégis feltűnt a suli folyosóján. Igaz rám sem nézett. Szó szerint láthatatlannak nézett. Viszont az igaz volt, hogy eléggé szarul nézett ki. De ennek nem az volt a fő oka, hogy hatalmasra duzzadt az orra az ütéstől, és egy monokli virított a szeme alatt, hanem az, hogy egyedül volt. Steve Harrington pedig soha nem járt sehová egyedül. Rendszerint a nyomába loholt vagy Tommy H, vagy pedig Carol és miután összejött Nancyvel, akkor meg vele volt. Most azonban nem. Ettől is nézett ki olyan furcsán. A szünetek többségét Nancy szekrényénél állva töltötte, de a lány csak nem akart feltűnni. Úgy ahogy Jonathan, úgy Nancy sem jött ma iskolába.

Örültem neki, hogy csak délig voltak óraim. Így legalább nem kellett magam szarul érezni Harrington szánalmasságán. Esküszöm átfutott az agyamon, hogy talán tényleg bocsánatot kellene kérnem tőle. Hiszen mégis csak miattam veszítette el azt a bizonyos koronát a fejéről. De aztán eszembe jutott az, hogy ha fordított lenne a helyzet, Ő biztos, hogy nem kérne tőlem bocsánatot. Így inkább ezt az érzést jó mélyre elástam magamban.

Szinte futva hagytam el az iskola épületét, hogy még csak véletlenül se legyen esélyem meggondolni magam. Ahogy tekertem haza fele a városon keresztül, próbáltam rá sem gondolni Harringtonra. Hát ez majdnem össze is jött, ha nem láttam volna meg Nancy és Jonathan párost már megint. Mi van akkor ha Harrington ma azért volt annyira szarul mert bocsánatot kért Nancytől, de a lány inkább Jonathant választotta helyette?

Lassítottam a tekerésen, és próbáltam kivenni, hogy mit csinálnak azok ketten egyedül a városban. Egyértelmű volt, hogy valamit cipeltek. Nancy kezében mintha egy baseball ütőhöz hasonlító ütő pihent volna, míg Jonathan egy vas egérfogót tartott. Egérfogóhoz túl nagy volt, viszont medvecsapdához tökéletes. Tuti biztos, hogy félre néztem valamit. Mégis miért kellene nekik egy ütő meg medvecsapda? Áh, túl sok horrorfilmet néztem mostanában.