never ending story. ( stranger things ! Steve Harrington fanfic)

30. ɐ szöɹnʎǝʇǝƃ

- Nem inkább ki, rabolta el ? - javítottam ki rögtön Jonathant, amit meghallottam, hogy rosszul fogalmazott. Biztos, hogy nem valami állat rabolhatta el Willt, hanem inkább egy ember. Amúgy is nagyon vérszomjas állatnak kellene lennie ahhoz, hogy elraboljon egy embert. Sőt nem is egy embert, hanem rögtön kettőt. Szóval határozott nem valami rabolta el, hanem valaki.

Jonathan a homlokát kezdte el simogatni, és látszott rajta, hogy keresi a megfelelő szavakat. Tudhatná, hogy nekem akár mit elmondhat, ugyanis engem eléggé nehéz kihozni a sodromból. Hála a rengeteg könyvnek amit olvastam, már semmin sem vagyok képes meglepődni. Esküszöm, ha valaki közölné velem azt, hogy itt a világvége, még azt is nyugodtan fogadnám, és eszembe sem lenne pánikolni.

- Amit most fogok mondani, eléggé furcsának tűnhet első hallásra, de hidd el Robin tényleg igaz minden belőle. - próbált úgy fogalmazni, és beszélni hozzám mint egy gyogyóshoz. Komolyan úgy nézek ki, mint akit ennyire könnyű megrémíteni? Dustin mellett nőttem fel, Ő pedig már magában eléggé kiakasztó.

- Úgy beszélsz mintha ellepték volna Hawkinst a szörnyek. - forgattam meg a szemeimet unottan, ugyanis képtelen vagyok belegondolni abba, hogy mi az a valami amiről ennyire fél beszélni.

Röhejesen viselkednek Nancyvel. Másodpercenként egymásra nézek, úgy mintha a szemükkel beszélgetnének arról, hogy vajon méltó e vagyok arra, hogy megtudjam a történetet. Ráadásul Nancy a frappáns kis megjegyzésem után szó szerint ledöbbent, úgy mint aki nem hiszi el azt, hogy magam rájöttem az igazra.

- Hát, lényegében pedig igen. - köszörüli meg a torkát Nancy, és gyorsan lenéz a cipőjére, csak azért, hogy ne kelljen a szemem közé néznie. Tiszta komoly volt ahogy ezt közölte velem, úgy mint aki tényleg elhiszi azt, hogy Hawkinsban egy szörny ólálkodik aki embereket rabolt el.

Nem gondolhat egy ekkora hülyeséget igaznak. Hahó Hawkinsról beszélünk, ahol soha semmi nem történik. Még ha én kezdtem volna el pletykálni ekkora hülyeséget, na de Nancy? A tökéletes Nancy, aki mindig két lábon jár a földön, és még az öccsét is figyelmen kívül hagyja aki valami új szörnyes játékot fejlesztett ki a lüke barátaival, mivel annyira nem hisz az efféle dolgokban. Erre most itt áll előttem és próbálja elhitetni velem azt, hogy szörnyek vannak a városban. Jó vicc.

Nem csoda hát, hogy nevetésben törtem ki. Hosszú másodpercekig csak nevettem, de úgy, hogy a hasamat fogtam. Csak akkor hagytam abba, amikor tudatosult bennem, hogy se Nancy sem pedig Jonathan nem nevet velem. Ők még mindig úgy álltak egymás mellett mintha karót nyeltek volna. Sőt Jonathan totál sápadt volt, és kezdtem félni attól, hogy mindjárt idehány. Basszus, itt tényleg nagy baj lehet.

- Azt akarjátok bevetetni velem, hogy egy szörny rabolta el Willt, és Barbot, Ti pedig azért vettetek egy medvecsapdát meg ütőt, hogy megöljétek? - szörnyen hangzott kimondani hangosan. De az még szörnyűbb érzés volt, hogy mind a ketten úgy bólogattak mint két bólogatós kiskutya, ráadásul teljesen összhangban. - Ezt nem gondolhatjátok komolyan! - sok őrültséget hallottam már, de eddig ez a legdurvább. És még csak nem is álmodom, ugyanis a térdem még mindig fáj, szóval totál ébren vagyok. - Ha el akartok küldeni csak azért, hogy kamatyolni tudjatok, akkor inkább mondjátok meg a szemembe, és ne akarjatok megetetni ekkora legből kapott hülyeséggel. - még el sem pirosodtak, amikor arról beszéltem, hogy leakarnak egymással feküdni. Ezek szerint már eszükben sincs titkolni azt, hogy valójában együtt vannak. Jesszus, mit foglalkozom én most a hülye szerelmi életükkel? Az öcsémre kellene fókuszálnom, és arra, hogy megtaláljam.

- Azt mondod magadról, hogy okos vagy! - csattan fel hirtelen Jonathan. Meghökkenek, ugyanis eddig még sose hallottam őt kiabálni. - Szerinted hazudnék én ilyennel? Willt nem egy ember rabolta el, ugyanis akkor már rég megtalálták volna. Hiszen hány mentőcsapat kereste! Barbarából pedig nem maradt más csak egy kis vér. Egy vér, amire az a valami előjön és támad. Nancyt is megakarta támadni, amikor Barbot kereste és véletlenül megsértette egy faág a bőrét. Sőt minden bizonnyal itt is fel fog tűnni, mivel megvágtuk magunkat. És ha megjelenik a medvecsapdába csaljuk, ahol aztán felgyújtjuk. - a fiú egész végig a szemem közé nézett. Akár mennyire tudtam a szívem legmélyén, hogy hülyeségeket hord össze, eszembe sem volt ezt a tudtára adni.