-Hé! Stréber!
-Kéne a házi.
-F-fiúk, tudjátok, hogy ezzel csak magatokat csapjátok be.- mondtam félénken.
-Pofa be és add ide!
-Nem a szent beszédért vagyunk itt!- mondta mire odanyújtottam a füzetem.
-Remélem a barátnődnek jó kedve van.- mondtam halkan.
-Mit mondtál?!
-S-semmit!
-Be akar köpni a szöszi macának!
-Mintha hinne egy ilyen ronda nyomoréknak.
-Lányból van mindkettő, azok pedig összetartanak, mint az állatok.
-Akkor teszek róla, hogy becsukja a száját.- rántott fel a székemből.
-N-ne! Kérlek! Ígérem nem szólok!
-Csak biztosra megyek.- mondta majd egy hatalmasat lendített és orrba vágott.
A szemüvegem kettőt pattant a földön aztán csúszott néhány centit és megállt.
Csak néztem ahogy a szemüvegem a földön mutatványokat csinál, de a két srác csak csendben maradt.
Éreztem ahogy a vér az orromról lefolyik és befesti számat vörösre.
Levettem maszkom és a fiúkra néztem akik rémülettel néztek vissza rám.
-AZ ORROM MOST VÉRZIK TE FASZKALAP!- mostam be neki egy nagyot mire elengedett és hátrébb lépett.
-MI A FASZ!? KI VAGY TE!?
-Én vagyok a HoshiNeko klán vezetője. A nevem Nanami Izanami, de hívjatok Nekozaminak.- vettem le a parókámat.
-A SZŐKE BIGE EZZEL VOLT MÚLTKOR!- kiabált a másik még én megtöröltem orrom.
-Az a szőke bige, a jobb kezem és a legjobb barátom. Ja és én a helyetekben futnék mielőtt szét leszek verve.
-Nem tudsz minket egyszerre elbírni!
-Ajtót csukjuk be elsőnek.- sétáltam nyugodtan az ajtóhoz és csuktam be majd a zár kattant.
-Félsz, hogy látják a bukást?
-Nem, viszont nem akarom, hogy olyan borzalmas állapotban lássanak titeket amilyenbe nemsoká kerültök.- mosolyogtam.
-HOGY MERED TE- ekkor lábam szépen állba találta és hátra is esett kiáltozva.
-Csendet.- mondtam egy rideg tekintettel lenézve rá.
-TE KIS KURVA!- próbált fejbevágni hátulról de simán elhajoltam aztán megfogtam alkarját és átdobtam magam felett.
-Nehezebb vagy, mint hittem.- engedtem el majd sétáltam mellé.- Kíméljem az arcod?
-Faszt se tudsz tenni!
-Majd meglátjuk.- mondtam egy gyengéd mosollyal.
Az a 10 perc amit a két srác végig szenvedett számomra rövid volt.
Visszavettem az álcám és sírva rohantam ki.
-TANÁRÚR! KÉT FIÚ ÖSSZEVERTE EGYMÁST!
-Mi!? Hol!?
-A matek előadóban.- mondtam könnyezve.
-Neked van bármi bajod?
-Nem, viszont nagyon megrémültem...
-Megértem. Láttad az egészet?
-Csak az elejét... ahogy tudtam elbújtam, hogy engem ne bántsanak.
-Jól tetted.
-Kérem, siessen! Mentőt kell hívni hozzájuk!
-Hívd a mentőt, én megnézem élnek-e még.
-Rendben!
Tehát a mentők elvették a két srácot és minden ment a régiben.
-Szia.
-Ismerlek?- néztem a fiúra.
-Nem hinném. A nevem Keisuke.- nyújtotta kezét.
-Nanami.- ráztam vele kezet.
-Miért viselsz maszkot?
-Nem merek normálisan levegőt venni mert sok a por így maszkot viselek, hogy nyugodtan tudjak lélegezni.
-Akkor te egy fajta mizofóbiás vagy?
-Mondhatni.
-Tetszik a szemüveged.
-Köszönöm, nekem meg az ahogy a hajad viseled. Még senkit nem láttam, hogy így tudta volna felkötni.
-Kicsit nehéz is.- mondta egy mosollyal ahogy megdörzsölte tarkóját.
-Elhiszem.
-Hallottam néhány dolgot rólad.
-V-valóban?
-Igen. Valóban képes voltál megnyerni a katonai akadálypálya fődíját mert új rekordot állítottál fel?
-Az már rég volt.- dörzsöltem meg tarkóm.
-Viszont azt is mondják, testnevelésen semmire nem vagy képes.
-Mert ott nem kell miért küzdenem.
-Neked kell ok, hogy küzdj?
-Nem akarok ok nélkül bajt okozni.
-Bajt?
-Igen, bajt.
-Mi féle- ekkor csengettek.
-Úgy látszik vége a szünetnek, jobb ha megyek órára.- vettem fel táskám és suhantam el.
Iskola után valaki majdnem elkapott.
-Meg va-
-Dehogy!- tekertem hátra karját.
-AUAUAUAUAUAU!
-Hugo?
-ENGEDJ MÁR EL!- kiáltott mire elengedtem.
-Tudod, hogy félős vagyok.
-Ja! De te ha félsz akkor nem sikítasz, mint egy normális lány, hanem széttöröd a csontjait!- mondta a karját fájlalva.
-Az más téma. Minek vagy itt?
-A banda bajban van.
-Kik?
-Tokyo Manji.
-A motoromat.- nyomtam kezébe a kulcsokat és elindultam a régi öltözőhöz.
Átöltöztem és kisétáltam majd a hajam leengedtem, levettem a maszkom és a szemüvegem a táskámba dobtam.
-Itt vagyok!
-Akkor csússz hátrébb mert ezt én vezetek.- mondtam mire hátrébb csúszott és így fel tudtam ülni.- Kapaszkodj.- mondtam és ő egyből átölelt szorosan.
-Remélem időben oda érünk és nem halunk meg.
-Pofa be és mutasd az utat!
Elmentünk a Yamzi összeomlott templomához és az egész lépcsőn felrohantam.
-VEZÉR!
-Megint te!?- nézett rám egy jól ismert személy.
-Ha a bandám ellen mész, akkor számítanod kell rám is, Baji.
-Nekozami...- szólalt meg Fami mire ránéztem de szemeim elkerekedtek mikor megláttam 4 tagot kifeküdve.
-Te rohadt strici.
-Vigyá- mondta volna de hozzá vágtam az egyik cipőm.
-Most véged.- vettem le a másik cipőmet is.
-Majd meglátjuk.- kötötte fel a haját.
-Nekozami, ne csináld.- aggódott értem Hamaki-san.
-Jut eszembe, a pasidat laposra vertem mert egy faszfej volt.- vigyorogtam.
-Amúgy is dobni akartam.
-Na akkor nincs gond.
-A harcra koncentrálj!- hallottam meg a hangot majd a földre kerültem egy ütéssel.- Ha sokat jár a szád akkor végzek veled. Kár lenne a csinos pofidért.
-Egy taknyos nekem ne pofázzon!- álltam fel és sétáltam kicsit közelebb.
-Nem vagyok taknyos.
-Gondolod te.- mostam be neki egy nagyot.
-GYERÜNK NEKOZAMI!
-MUTASD MEG NEKI!
-NE HAGYD MAGAD BAJI!
-HAJRÁ!
-Hallod? Bíztatnak, hogy ne bukj el nagyon.- vigyorogtam.
-Mondod úgy, hogy te kaptad az első ütést.- törölte meg a száját.
-Lépjünk közbe.
-Mielőtt még a csaj szétveri.
-Segítenünk kell a vezérnek!
-Mielőtt még a másik klán lép közbe.
-Ez az én harcom!- szólaltunk fel egyszerre majd ütöttünk, de az öklök ütköztek.
-Ezek most...
-Ökölpacsiztak?
-Mi a...- sokkoltunk le.
-Ezek ketten ismerik egymást?
-A vezér egy 1. parancsnokkal?
-Ráadásul egy Toman parancsnokkal!?
Egyikünk sem tudott megszólalni ahogy a tömeg körülöttünk egyre jobban nyüzsgött.
-Ejnye Baji!- hallottam meg egy ismerős hangot.
-Na ne.- néztem a hang irányába.
-Szólhattál volna, hogy harcba viszed a bandát.
-Mickey.
