Csengettek de meg sem bírtam mozdulni.
-Nyitom.- mondta apa és az ajtóhoz sétalt majd kinyitotta.- Hel-oh de magas!- riadt meg.
-Üdv, esetleg Izanami itthon van?
-Igen, mondjuk mióta itthon van egyszer sem jött ki a szobájából.
-Esetleg bemehetek?
-Igen, gyere csak.- hallottam ahogy az ajtó csukódik és lépések közelednek.
-Igazán szép a házuk.
-Köszönöm, a feleségem dekorálta.
-És ő?
-Jelenleg a kórházban gyógyul.
-Oh, elnézést, nem akartam-
-Ugyan, semmi gond. Szeretnél szerencsét próbálni?
-Ezt, hogy érti?
-Ha Izának rossz kedve van akkor már az is kincs ha ráveszed, hogy egyen. Inni normálisan iszik de az evést hanyagolja sokszor.
-Sűrűn van ilyen rossz kedve?
-Szerencsére nem, csak akkor csinál ilyet ha valami tragikus történik, mondjuk halál eset, ami sajnos volt az elmúlt napokban...
-Megpróbálom de nem ígérek semmit.
-Sok sikert, a zöld ajtós a szobája. De biztosan zárva van.
-APA KÜLD EL INNEN! JELENLEG MEG AKAROK HALNI!
-Ez nem hangzik bíztatóan.
-Csillagvirág! Kérlek! Legalább a pároddal beszélj!
-Nem akarok senkivel sem beszélni! A világ nem akar engem a feszínén tehát a föld alá megyek!
-Azt úgy is meg tudod oldani, hogy egy pincébe mész.
-FORDULJ FEL HANMA!
-Oh, szóval Hanma a neved! A nevem Takazu.
-Örvendek?
-Kérsz valamit?
-Esetleg egy kulcsot a szobához?
-Nála van.
-Hajtű?
-HA FEL MERED TÖRNI A ZÁRAM VÉGED!
-Akkor engedj be.
-Kizárt!
-Mi történt?
-Az élet szar!
-Az mindig az, újat mondj.
-A nagymamám meghalt.
-Részvétem.
-A volt csapatomból a lányok le akarnak vadászni.
-Miért?
-Mert ott hagytam a csapatot.
-Még valami?
-Van 3 srác aki ki akar nyírni mert nem engedtem nekik, hogy az egyik volt tagnak a húgát megerőszakolják.
-Még valami?
-A srác akivel randin voltam... kiderült, hogy ő az egyik Toman tag...
-Figyelj, tudok neked egy testőrt kijelölni és arról a srácról segítek megfeletkezni, a nagymamád emlékét pedig kincsként megőrzöd.
-FORDULJ FEL! NEM ÉRTESZ TE SEMMIT!
-Megtettem amit tudtam.
-Jobb lesz ha hívom Kent, ő és a haverja voltak azok akik sikeresen kihozták onnan legutóbb is.
-Ken?
-Az unokatestvére.
-Csak, hogy tudd cicus, számolom a hazugságokat és ha 10 hazugsághoz jutok akkor számíts egy meglepetésre.- sétált el.
-Akkor hívjam Kent vagy-
-Ne, csak fáradt vagyok mostmár.
-Akkor pihend ki magad.
Másnap az ágyból nem tudtam kikelni a fájdalomtól így azt mondtam apának rosszul vagyok és elhitte, vagy csak tudja, hogy ilyenkor nincs suli nekem, mert semmit nem tudnék csinálni.
Egész nap aludtam és jó érzés volt most csak pihenni.
Minden álmomban láttam Nagyit és jó érzés volt vele lenni újra.
Mikor sikerült felkelnem próbáltam mozogni de akár mennyit is mozdultam az fájt, tudtam, hogy nincs komoly bajom mer mikor kezdő voltam akkor is ugyan ezt éreztem.
Egy kicsit tornáztam aztán észre vettem egy árnyékot a földön ami az ablak felől vetődőtt.
Ahogy az ablakra néztem egy ismerős érzés fogott el és kinyitottam az ablakot.
-Mit kerestek itt? Hol van Angry?
-Körbenéz, hogy van-e betolajodó és azért vagyunk itt mert hallottuk, hogy szomorú vagy.
-Rátok még mindig dühös vagyok, főleg Angryre.
-Bocsánat.- mondta Smiley majd meghajolt.
-Egy ilyet Angrytől is elvárok és akkor minden megvan.
-Rendben!
-Keresd meg a kék hajút aztán a bejárati ajtón gyertek be, apám már nincs itthon.
-Okés!- sprintelt el mire becsuktam az ablakot aztán nagy nehezen kinyitottam a szobám ajtaját aztán a bejárati ajtót is.
-Ezek sosem fognak békén hagyni.- indultam el a konyha felé.
-Itt vagyunk!- csörtettek be.
-Cipőt le, a konyhában leszek.
-Okés!
-Be tudnád fogni!? Idegesítő a hangod!
-Én legalább nem paráztam azon, hogy Iza megbocsájt-e vagy sem!
-Fogd be!
-Egy idő után mindig megbocsájtok nektek szóval emiatt nem kellett volna idegeskedned, Angry.- mondtam miközben elkezdetem enni egy kis milánói maradékot.
-Nálad sosem tudni.
-3 éve ismertek, még mindig nem tanultátok meg?
-Kérj bocsánatot!
-Na és te!?
-Ő már megtette, már csak te vagy.- mondtam mire rám nézett aztán meghajolt.
-Sajnom, hogy rosszakat mondtam rólad és nem vettem figyelembe az érzéseid. Kérlek bocsájts meg.- mondta mire leraktam az üres tányért.
-Üdv újra a bandámbam srácok.
-Elmegyünk motorozni?
-Mozogni is alig tudok.
-Szétvertek?- kérdezte Angry mire Smiley fejbe vágta.- Bocs! Nem így akartam kérdezni!
-Igen, eléggé ellátták a bajom.
-Hányan voltak?- kérdezte Smiley.
-8an, de csak 4 vert, a többi a motoron ült.
-Gyenge kurvák lehettek, ha ennyien mentek, hogy 1 embert megverjenek.
-Viszont vedd figyelembe, hogy kit vertek meg.
-Had tippeljek, eleve felzaklatott voltál és inkább nem akartál bajt magadnak?
-Talált.
-Akkor futottál és nem támadtál vissza.
-Így volt.
-Te aztán kiismerted őt.- mondta Smiley.
-Csak figyelek rá nem úgy, mint te!
-Én is figyelek rá! Sőt még jobban is figyelek rá, mint te!
-Mégsem tudod kikövetkeztetni, hogy mi történt vele!
-Mindketten ugyan annyira figyeltek rám, csak más módon.
-Mi?- néztek rám.
-Angry arra figyel amit mondok és ebből simán meg tudja mondani, hogy mikor mi történik velem, mert ha meséltem már hasonlót akkor ahhoz fogja kötni az esetet.
-Ez így van.
-Smiley pedig arra figyel, hogy mikor milyen kedvem van, és, hogy hogyan érzek valaki iránt, így ha kell és látja, hogy a személyt nem kedvelem akkor el tud onnan vinni vagy képes megalázni és beajánl a személynek.
-Mindkettő megtörténhet.- vigyorgott.
-Kiegészítitek egymást és nem igazán bírnám, ha csak az egyikőtök lenne körülöttem, mert az olyan, mintha a hamburgerből kivennék a húst és csak a zsemle maradna.
-Mi?- kérdezték értetlenül.
-Hanma rossz hatással volt rám...- mondtam mire a két srác nevetni kezdett amibe én is becsatlakoztam egy idő után.
