Nem az vagy akinek hittelek

20

-Készen vagy már?
-Igen.- sétáltam ki szobámból.

-Hű...
-Köszi, hogy elviszel apa.
-Kár, hogy az a srác nem az igazi fiúd, nagyon megkedveltem.
-Most úgy beszélsz, mint valami nő.
-Mindened megvan?
-Igen, haladjunk, nem akarok elkésni.
-Rendben, hozd a táskád, én indítom a kocsit.
-Köszönöm, hogy kivettél a suliból és elviszel.
-Ugyan, ennyi kijár neked annyi kemény munka után! Nem lehet könnyű színötösnek lenni.
-Valóban nem az.- raktam el a telefonom a táskámba majd vettem azt fel és sétáltam ki apával.

A segítségével eljutottam a Dayali térre és út közbe tudtam olvasni a kézikönyv szerűséget, a térnél én gyalog folytattam az utam még apa ment munkába, de elkéstem.

-Már most nem kezdődik jól...
-Cicus! Ide!- intett magához mire nyeltem egy nagyot és oda sétáltam.
-Sajnálom, hogy-
-Nem késtél.
-Mi?- pillantottam rá.
-Én jöttem korán.- hajolt le hozzám és adott egy apró csókot.- Kicsit izgultam, rég voltam már randin.- mosolygott.
-É-értem.
-Gyere, együnk valamit, vagy ha ettél akkor te iszol.- fogta meg kezem és indultunk el.
-Nem reggeliztél?- kérdeztem mire megállt és rámnézett, ennél rájöttem, hogy az egyik szabály a tilos kérdezni.
-Nem igazán volt időm.- dörzsölte meg tarkóját egy mosollyal mire bólintottam.

"Jobb ha csukva tartom a szám..."

Elmentünk egy gyorskajáldába és ő szokásos amerikai ételeket rendelt, mint Hamburger és hotdog sültkrumplival, én viszont nem kértem mást csak egy pohár barack turmixot.

-Figyelj, én fizetek szóval nem kell vissza fognod magad.- mondta mire egy mosollyal megcsóváltam a fejem.- Ide a táskádat.- mondta mire hirtelen a hideg futott végig rajtam.
-M-miért?
-Valamit le akarok csekkolni.- mondta mire oda nyújtottam és ő egyből a füzetet szedte ki aztán elkezdte lapozgatni.- Nem az, nem az, nem az, nem... ez mi?
-M-micsoda?
-Ki mondott neked ilyen hülyeségeket?- mutatta felém a füzetet és a hajas lapon volt mire egy nagy kő zuhant le a szívemről.
-Nos, az osztály társaim azt mondták ez beválik.
-Csodálkozom, hogy bevetted.
-Nem értek a hajakhoz...
-Az látszik, ilyen tippeket leírni.
-Visszakaphatom mostmár?
-Még átnézem, valami van benne, ami miatt elhoz...- ekkor egy oldalnál megállt.
-H-Hanma?- kérdeztem mire hirtelen kitépettbkét lapot.- H-Hé!
-Légy önmagad! Ne ilyen baromságokra figyelj! Téged akarlak megismerni és nem valami robotot!- mondta majd vissza tette a füzetet a táskámba és a táskát vissza nyújtotta.- Ne játszd meg magad kérlek.- mondta mire elvettem a táskát és csendben bólintottam.- Nem leszidtalak, ezt ne úgy vedd, csak... kicsit rossz érzés, hogy inkább megjátszottad volna magad, minthogy magadat add.
-Mert meghalni nem akarok!- mondtam mire meglepetten pislogott majd nevetni kezdett.
-Ez meg, hogy került a kobakodba?
-Azt mondták eddig minden lány akit randira vittél vagy meghalt vagy kórházba kerülte.- mondtam értetlenül.
-Ki mondott neked ilyen baromságot?
-Kazutora.
-Jaj, rég nevettem ilyen jót.- törölte le örömkönnyeit.
-Ezt nem értem...
-Kazutora tele beszélte hülyeséggel a fejed. Lányokat sosem küldök kórházba pláne nem ölöm meg őket.
-Hála az Istennek.- sóhajtottam megnyugodva.
-Komolyan kinézed belőlem?
-Már nem azért, de igen.
-Látásról jut eszembe, hoztam neked valamit.- mondta majd valamit markában tartott és felém nyújtotta és úgy csinált, mintha elejtené de csak lógatta.

-Hű... ez... gyönyörű...
-Megengeded?- kérdezte mire mellé ültem inkább és hátat fordítottam aztán a hajam elmozdítottam az útból.- Ezt igennek veszem.- mondta majd feladta rám a nyakláncot aztán adott egy puszit tarkómra.- Tudod, én egy normális srác vagyok ha egy kicsit jobban megismersz, csak sokat unakozom mert szinte senki nem tud legyőzni, de ha mellettem lennél...
-Mondhatok nemet?
-Mármint senki nem mondta, hogy muszáj, én csak azt mondtam, hogy legyen randi különben te és a kiscsaj meghaltok, második randiról egy szó sem volt.
-Ha nem gond ezen még gondolkoznom kell.- ültem vissza a helyemre.
-Megértem, elvégre a stréber éned már szerelmes.
-Nem vagyok skizofrén.
-Akkor mi volt az a stréber külső?
-Az az álcám...
-Álca? Minek álca?
-Hogy ne ismerjenek fel az iskolában, ha valamilyen bandában benne vannak akkor nekem annyi, egyik ismerősöm sem jár az én iskolámba szóval védtelen lennék.
-Küzdj meg velük.
-Ahhoz gyenge vagyok...
-Ugyan már! Ilyeneket ne mondj mikor szembe szállták Kisakivak és velem! Néhányan még csatlakoztak mikor már a földön voltál de az nem lényeg.
-A teljesnevem Nanami Izanami.
-Ismerősen cseng...
-Valóban?
-Áh, akkor te vagy Mickey ex csaja!
-Ha ezt megint szóba hozod beverem a képed függetlenül attól, hogy milyen magas vagy.
-Miért? Te hány centi vagy?
-175...
-Magasabb vagy a legtöbb lánynál de még így is kicsi vagy hozzám képest.
-Miért te hány centi vagy?
-Attól függ mit mérsz.- mondta mire egy erős vörös csík kúszott végig arcomon amin nevetni kezdett.- Látnod kéne az arcodat! Istenem! Ez minden pénz megért!
-Magasságra te perverz idióta!
-192.
-Mi a 192?
-A magasságom, 192 centi magas vagyok.
-Az kizárt!
-Pedig annyi vagyok.
-Hogy?!
-Jó génjeim vannak.
-7 centivel magasabb vagy KenKennél!
-Ki?
-KenKen, ő bátyám! Vagyis annak tekintem, pedig csak ismerősök vagyunk.
-Esetleg ez a KenKen, véletlenül nem Draken?
-De...
-185 centi a srác?
-Jap.
-És az a srác még 2 évig nő még én csak 1 évig, a végén még magasabb lesz, mint én, persze csak ha életben marad addig.
-Mi?
-Mi?
-Ugye nem akarsz neki ártani?
-Én? Nem, én nem. Az, hogy szét akarom verni amég meg nem fullad a saját vérében nem jelenti azt, hogy meg akarom ölni.
-Hanma...
-Ígérem, semmi baja nem fog esni.
-Rendben...
-Amúgy te, hogy keveredtél bele ebbe az egészbe?
-Nos 4 éve a nagyapám meghalt és az ő barántjának az unokája Draken és a nagyapám azt akarta, hogy legyek vele jóban így felkerestem és a szemeim szinte csillogtak mikor azt láttam, hogy valakit szétver.
-Pszicho.
-Nem!
-Folytasd.
-Eleve csúfoltam amiért jó tanuló voltam és nem néztem ki jól így megkértem, hogy tanítson meg küzdeni de folyton visszautasított, aztán egyszer sikerült rávennem és megtanított megvédenem magam, de csak azt mutatta meg, hogy hogyan lehet kitérni az ütések elől, aztán beléptem a Tomanba és ott volt két srác akik egyből rám akaszkodtak és ők megtanítottak normálisan verekedni.
-Annyira nem voltak jó tanárok ha folyton vesztesz.
-Én megyek.
-Ne! Nem mondtam komolyan!- pánikolt be mire végig néztem rajta és gyorsan megköszörülte torkát.- Ha ennyire zavar akkor befogom.
-Azt megköszönném, elvégre te akartad hallani.
-Igaz.
-És mivel KenKen közelében akartam folyton lenni ezért Mickeyval is jóban kellett lennem amiből végül az lett, hogy összejöttünk és egy ideig tartott aztán szakítottam vele mert brutálisnak találtam azt amit csináltak, aztán még egy ideig a bandában maradtam, aztán kiléptem és egy saját bandát indítottam ami 2 évig tartott, átadtam Mickeynak de a lányokat nem engedte be szóval azok új munkát keresnek, márha ez mondható annak.
-Huh, érdekes.
-Tudom magamról, hogy gyenge vagyok, de nem adom fel a harcot és addig küzdök ameddig csak bírom... viszont most semmilyen bandában sem vagyok és nem is tervezek vissza menni egyikhez sem.
-Viszont ha úgy döntesz, hogy mellettem maradsz akkor viselned kell a Walhalla kabátját.
-Előbb a halál.
-Ezt a múltkor lebeszéltük, akár mikor képes vagyok megölni téged.
-De nem teszed meg mert nőket nem bántasz.
-Kivételt tehetek nálad.