-Hé! Mi a helyzet?
-A nagyi meghalt!- mondtam zokogva ahogy átöleltem unokatestvérem.
-Jaj ne...- mondta és éreztem ahogy egy kicsit remeg ahogy visszaölel.
-Anyával meg akartuk nézni, hogy hogy van, de nem volt a szobájában és mikor rákérdeztünk egy orvosnál azt mondta elszálították mert túl későn értek oda...
-Iza...
-Ez... túl hirtelen történt... nekem ez túl sok...- tört ki belőlem mégjobban a zokogás, mire KenKen szorosabban ölelt.- A nagyi volt az utolsó családtagom... akivel megtudtam mindent beszélni...- bújtam bele unokatestvérem mellkasába miközben a felsőjébe kapaszkodtam.
-Iza...- suttogott KenKen nyugtatóan, de hallottam a hangján, hogy mindjárt eltörik nála a mécses, csak erősnek akarja mutatni magát.
-Sírhatsz te is... nem kell most megvédened, csak azt kérem, hogy legyél mellettem...
-Rendben...- mondta és éreztem ahogy forró könnyei a vállam kezdik melegíteni.
Egy ideig nála voltam és beszélgettünk a dologról aztán azt mondtam haza megyek, de helyette elindultam sétálni.
-Hát ez meg?
-Huh?- pillantottam fel.- Jaj ne...- kezdtem el rohanni.
-NEKED MOST VÉGED TE RIBANC!- indultak el utánam.
"Ezek a srácok akiket KenKen megvert mikor megtaláltuk Rayamit velük. Ha elkapnak nekem végem!"
-A francba!- álltam meg ahogy rájöttem zsákutcába futottam.
-Most meg vagy!- jöttek közelebb hozzám majd valaki megütögette az egyik vállát.
-Huh?- nézett hátra.- Te meg ki vagy?- kérdezte de válasz helyett egy öklöt kapott a pofájába.
-Hé! Mit csinálsz!?
-Az a csaj a Walhalla védelme alatt van, szóval tünés vagy a szemetek kiveszem a helyéről és lenyomom a torkotokon.- mondta mire a 3 pasas, mint a kislányok úgy rohantak.- Minden oké?- kérdezte mire megvontam a vállam.- Fizikálisan?
-Fizikálisan semmi bajom.
-Mentális cucc az nem izgat.- vont vállat és indult el.
-Várj!- siettem mellé.
-Mivan?
-Te ki vagy?
-A Walhalla egyik tagja.
-Figyeltél engem?
-Dehogy, csak Hanma kiadta a parancsot, hogy ha látjuk, hogy bajban vagy akkor segítsünk neked és én sajnos erre jártam.
-Ér-értem...
-Choji.
-Mi?
-Ha valahogy akarsz hívni, hívj Chojinak.
-Te az egyik kapitány vagy, igaz?
-Talált.
-Hálás vagyok neked amiért segítettél.
-Nos, nem akartam, hogy a te kis pasid szétverjen szóval.
-Ha nem nagy kérés-
-Gyerünk.
-Nem is tudod-
-Azt akarod, hogy haza kísérjelek, nem?
-De...
-Akkor mozgás! Mutasd az utat.- mondta mire gyorsan elindultam, nehogy mérgesebb legyen annál is, mint amilyen most
Tehát a csendesebbnél is csendesebben mentünk hazafelé de 2 saroknyira voltunk a háztól mikor eltalált egy pohár és valami ragadós lé borított be.
-RINGYÓ!- ordították ki a kocsiból ahogy elsuhantak mellettünk.
"Ez a nap nem is lehet már rosszabb..."
-HÉ-
-Hagyd, ezt megérdemeltem.
-Miről beszélsz?
-Rád ez nem vonatkozik és nem is szeretnék róla beszélni...
-Mennyire vagyunk messze?
-Már nincs sok.
-Ha futunk akkor még az előtt odaérünk mielőtt beleszáradna.
-Viszont meg is fáznék, mert futás közben a levegőn gyorsabban haladunk át így az hűvösebb lesz.
-Stréber.
-Haladjunk, nem a ruhámat féltem, hanem magamat.- indultam el.
-Te aztán fura vagy.
Sikeresen hazaérem és egy intés és egy 'köszi, jó utat haza' után bementem és első megállóm a fürdő volt.
Nehezen leszedtem a fejemről a fura trutyit aztán megtöltöttem a kádat vízzel és belehevertem.
-Ez a Choji srác emlékeztet Angryre... hülye és ideges.
-Iza! Hazaértem!
-A fürdőben vagyok!
-Anyukád hívott és elmondta mi történt. Akarsz róla beszélni?
-Majd később.
-Ne legyél sokáig vézben mert-
-Tudom, elájulhatok amiből fulladás lesz.
-És nem akarunk egy nap két hullát.- mondta de csak csendben maradtam.- Ezt nem kellett volna.
-Hát nem.
-Jobb ha megyek.
-Igen, az lesz a legjobb!
Egy jó ideig mártóztam a vízben aztán kimásztam belőle, megtörölköztem fogat mostam és megírtam az órai munkákat, elkészítettem a házit aztán korán mentem aludni.
Másnap mentem iskolába és Hanma egész nap próbált hívogatni amiből az lett, hogy a telefonomat elvették aminek még sosem örültem ennyire.
Néha rossz, hogy nem okostelefonom van de én örülök ennek a felhajtosnak is.
-Nanami, beszélhetnék veled?- sétált mellem egy srác mire felálltam és egyet hátrébb lépett.
-Sosem láttam még Matsunot kedvesnek.
-Persze csak fogjuk rövidre, nincs kedvem élni sem.- sétáltam ki nyújtózva.
-Sz-szia Nanami.
-Keisuke! Szia!- mosolyogtam.
-Mozogj, az óra 10 perc múlva kezdődik!- kezdett el tolni Matsuno.
-Nyughass! Megyek magamtól!- mondtam mire abba hagyta.
Tehát bementünk a büntető szobába és mázlink volt, hogy nem volt ott senki, mert ha lett volna a végén még ott kellett volna maradnunk.
-Mit szeretnétek?
-Tudjuk ki vagy.- mondta Keisuke.
-Miről beszélsz?
-Ne játszd az eszed Nekozami!- mondta Matsuno.
-Ki a fenék vagytok!?- csaptam az asztalra.
-Ez most fájt. Az, hogy őt nem ismered fel az oké, de engem?- borzolta szét haját.
-Chifuyu!?
-Meglepetés kislány.- vette le szemüvegét Keisuke majd engedte le haját mire meghátráltam.
-Baji...
-Kicsi a világ.- mosolygott.
-2 rohadt randitok volt együtt! Hogy nem jöttél rá?
-Mert az egyiken rajta volt a tetkó, mikor nem volt álcában, aztán mikor álcában volt akkor nem volt rajta a tetkó!
-Tehát a tetoválásról jöttél rá?- kérdeztem érezvén ahogy már a levegő is tonna súlyú.
-Igen.
-Jó tudni, hogy oda sem figyeltél.- sétáltam ki és csaptam be magam mögött az ajtót.
Végig szenvedtem még 2 órát aztán haza indultam de valaki elém vágott.
-Beszéljünk!
-Fordulj fel!- kerültem meg.
-Izanami!- kapta el csuklóm.- Kérlek, adj egy esélyt.
-Előbb ugrok egy hányással teli medencébe.- rántottam el a karom és indultam el újra.
-Nem foglak békén hagyni!- került megint elém.
-Ide figyelj, simán szét tudom verni a képed szóval húzd el a csíkot!
-Szeretném az látni!
-HÚZZ MÁR INNEN!
-Nem!- mondta mire csak azt hallottam, hogy több másik motor közeledik ezért hátra néztem.
-Na ne szórakozz velem...
-Huh?
-Én elhúztam, csá!- kezdtem el rohanni amilyen gyorsan csak tudtam.
"Mostanában miért akar a volt csapatom kinyírni? Nincs jobb dolguk?"
Nem voltam elég gyors, de legalább messze kerültem a sulitól.
A 4 lány körbe fogott aztán 4 másik lány lemászott mögüllük és én szépen meg lettem verve.
Hazaérve egyből a szobámba mentem és bezártam az ajtót.
Amennyire tudtam elláttam a sebeim és csak az ágyon hevertem ing nélkül, egyszál melltartóban és a szoknyámban.
-Ha a nagyi látna most akkor biztos kettőt fordulna a hullazsákban...
Nagyon fájt mozogni de muszáj voltam átöltözni, tehát a bugyin kívül mindent levettem és felvettem a soltom és apám régi pólóját amit nekem adott, viszont az a térdemig ért majdnem.
Úgy döntöttem ma nem tanulok és csak hevertem az ágyon próbálva a fájdalmat eltűntetni varázs ütésre.
Már néhány órája csak feküdtem és majdnem sikerült elaludnom de ekkor csengettek.
