-Beszélni jöttem.
-Van képed? A saját bandád ellen harcoltál! Az egyik srác elment, hogy hozzád csatlakozzon, erre hagytad meghalni! Ráadásul az a srác a szerelmem volt! A lányom apja!
-Nagy dolog.
-Mit akarsz?
-Gyere el velem egy randira.
-Van bőr a képeden! De nagyon vastagon! Nem megyek! Utolsó gyáva senkiházi vagy! Nem megyek randira egy ilyen alakkal! Soha!
-Még meg fogod magad gondolni. Meg fogod, de az muszájból lesz és nem önakaratból.- sétált ki.
Ez után felzaklatott voltam és egy nővérnek be is kellett jönnie, hogy rám nézzen.
Egész este a kórházban járkáltam fel alá aztán a gyerekosztályon találtam magam.
Az egyik kisgyereknél ment a TV és ő nem aludt.
Besétáltam és leültem hozzá a székbe.
-Miért nem alszol?
-Félek.
-Mitől?
-Attól, hogy ha felébredek megint egyedül leszek... anya mindig mellettem szokott lenni mikor felébredek... de ma reggel nem volt mellettem... nagyon féltem, nem tudtam mit kéne tennem.
-Mikor ilyen idős voltam én is féltem.
-Már nem félsz?
-Már nem.
-Miért?
-Mert rájöttem, hogy egy idő után egyedül kell ébrednem, ez jelenti azt, hogy felnövök. Minél idősebb vagy, annál több változáson mész keresztül és lehet nem mindig alszol egyedül de többször egyedül kell.
-Te miért vagy a kórházban?
-Mert a gólya meghozta a kisbabám.
-De te olyan fiatal vagy!
-Igen, viszont... Isten maga mellé vette a fiút akitől a kislányom van, így nem volt szívem írni a gólyának, hogy nem szeretném a babát.
-Megnézhetem?
-Gyere.- vettem fel karjaimba a kisfiút aki szerencsére nem volt bezsinórozva.
Elmentünk az újszülöttekhez és megmutattam neki őt.
-Nagyon pici!
-Olyan mint egy húsgolyó.
-Igen! Olyan fura!
-Én is így gondoltam mikor kezembe vehettem őt.
-Én is ilyen voltam?
-Bizonyára. Na menjünk vissza aludni, rendben?
-De... mi lesz ha egyedül ébredek?
-Nos, mikor én kórházban ébredtem egyedül, elsőnek mindig a folyosóra mentem, vagy megnyomtam a nővér hívót.
-Van olyan?
-Igen, viszont el van rejtve mert a nővérek szeretnek a gyerekekre ijeszteni.
-Nem szeretem ha megijesztenek.
-Ezért kell megtalálnunk azt a gombot, hogy hívhasd a nővért és tudd, hogy jön.
-Rendben!- mosolygott.
Megkerestük a nővérhívót és kikapcsoltuk a tv-t aztán betakartam a fiút és mondtam neki egy mesét ami közben elaludt.
Ezt a trükköt még 9 gyereknél játszottam el, de volt akinek nem tudtam a kislányom megmutatni a zsinórok miatt ezért nekik mást mondtam.
Másnap korán reggel kijelentkeztem és a kislányommal megvártam még anya értem jön aztán hazamentem és lássanak csodát a szobám át volt alakítva, hogy a kisbabának kedvező legyen.
Nagyon fura volt, hogy egy kisbabát kellett etetnem anyatejjel de annyira nem, mint az, hogy lemaradtam minden órámról és egy stréber vagyok.
Aoyuri két héttel azurán, hogy hazajöttünk kinyitotta szemét és az orvos szerint ez nem normális idő, mert elvileg maximum fél hónapos korukban nyitják ki a szemüket, de Aoyuri 1 hónapos és 1 hetes korában nyitotta ki.
Nem tudtam aggódni mert mikor megláttam, hogy a kislányomnak ugyan olyan a szeme, mint Keisukenak, csak arra tudtam gondolni, hogy nem vesztettem el őt.
Mikor két hónapos lett elvittem őt Kazutorához.
-Iza!
-Nézd csak kit hoztam.
-Istenem. Tisztára apja...- könnyezett be.
-Kazutora... a hajad...
-Hogy ez? Áh, semmiség, majd visszanő.- mosolygott és megtörölte szemét.- Szia Aoyuri.- mosolygott.
-Nézd csak. Ő ott apu.- mondtam kislányomnak mire Kazutora nevetni kezdett könnyei közt.
-Ha tudnád milyen boldog vagyok most.
-Eldöntöttem mi leszek.
-Figyelek.
-Tanár.
-Ez illik hozzád, ne add fel.
-Viszont akkor jól kell férjhez is mennem mert a tanárlét nem jól fizet.- mondtam egy sejtelmes mosollyal.
-Nyugi, eltartalak minden erőmmel.
-Kazutora. Ha kikerülsz innen, költözzünk össze.
-Az lesz az első, és az, hogy megcsókollak.
-Alig várom.
-Guh.- nyújtózott a kislány Kazutora felé mire leraktam őt a kis pult szerűségre és Kazutora megfogta a kezét.
-Milyen pici.
-Ennél kisebb volt.
-Hogy lehet ilyen kicsik mikor megszületnek?
-Viszont gyorsan nőnek. Már nőtt 5 centit.
-Valóban? Gyorsan nősz? Mire kikerülök ne legyél 4 méter, rendben?
-Ez nem rajta múlik, de mivel az apja is 172 centi volt és az anyja 172 centi, így kétlem, hogy annál magasabb lesz.
-Ne légy benne biztos.
-Hogy bírod?
-Már benne is vagyok egy bandában, szóval nem vagyok egyedül.
-Kazutora... nem szeretném, ha megint egy bandában lenné miután kijössz.
-De... Iza, nekem ez az életem.
-Tudom de... nem akarom, hogy emiatt meghalj. Te nem... nem bírnám.
-Iza. Nem lesz baj. Vigyázok rád is, és a kicsire is.- mondta mire Aoyuri nevetni kezdett mire megtöröltem szemem amiből majdnem könnyek hulltak.- Vidd el az igazi apjához is, ő is had ismerje meg.
-Rendben.- bólintottam.
-Hozd el őt minden hónapban. Szeretném látni ahogy nő.
-Meglesz. Meddig tartanak bent?
-Ha sikerül 1 évig minden bunyó és veszekedés nélkül lennen és besegítek a közösségbe akkor lerövidítik és az 5 évből csak 2 lesz.
-Akkor még 2 hónap és után 1 év.
-Igen.
-De azt az 1 évet is jól kell töltened.
-Lesz miért megérje.- mosolygott a kislányra.
-Kisaki...
-Mi van vele?- engedte el a lány kezét de nem nézett rám.
-Semmi. Csak gratulált a kislányhoz.
-Ha a közeledbe mer menni én megölöm.
-Nem, nem fog. Nem baj.- modtam egy apró mosollyal és oldalamra vettem a kislányt.
Egy kicsit még beszélgettünk aztán mennünk kellett.
-Akkor Júliusban találkozunk.
-Igen.
-Légy jó.
-Vigyázzatok magatokra.
-Fogunk, ne aggódj. Szia.
-Sziasztok.
Elindultunk egy kisebb sétára aztán megérkeztünk a temetőbe.
-Szia Keisuke.- mondtam bekönnyezve.- Remélem hallasz, mert ha nem, hülyének fogom magam érezni.- mondtam ahogy egy könnycsepp lefolyt arcomon.- Nem tudom miért akartál megölni, vagy, hogy az egyátalán te voltál, vagy csak én képzelődtem, de annyi biztos, hogy hiányzol...
-Guh.
-Nézd csak. Itt a lányunk is. Baji Aoyuri, ahogy megbeszéltünk.- mondtam mostmár sírva.
-Iza.- hallottam meg hangját mire könnyeim egyre jobban kezdtek folyni.
-Tessék.- nyújtott felém valaki zsebkendőt.
-Huh?- néztem oldalra.- Chifuyu?
