-Skacok...- léptem be a lakásba.
-Szia Iza.- köszönt Rindo.
-Szarul nézel ki.
-Úgy is érzem magam...
-Mi történt?- kérdezte Ran.
-Nem tudom! Elmondtam neki amit érzem, sokat röhögytünk, elmondtuk a terveket aztán motoroztunk utána megálltunk enni erre benyögi, hogy el kell mennie! Aztán el is tűnt!
-Csak úgy?
-Egyik pasimat sem értem! Az egyik azt állítja én vagyok élete szerelme és megcsal, de bizonyítékom egyenlőre nincs, a másik pasim pedig random eltűnik a randik kellős közepén!
-Vidulj fel, holnap születésnapod lesz.
-Ja, de egész nap egyedül leszek...
-Gyere velünk Yokohamába! A srácokkal megünnepeljük!
-Úgy értem anyám és apám nem lesz itt velem.
-Viszont valaki más igen.- mondta Ran.
-Mi?- kérdeztem mire egy aranyos kis dobozt nyújtott felém amin lyukak voltak.
-Remélhetőleg ő életben marad.- mondta mire levettem a doboz tetejét és egy nagyon aranyos kiscica volt benne.
-De aranyos!
-Próbáltunk olyat keresni ami illik hozzád és még kölyök.- mondta mire kivettem a dobozból a cicát.
-Nagyon aranyos!
-Arra figyelj, hogy fiú, így eljárkál, ha nyitva marad az ajtó.
-És elvileg a kandúrok mindent összepisilnek.
-Ez egy tévhit, ezt a srácok már elmondták neked.
-Akkor sem hiszem el.
-Nagyon köszönöm srácok.
-Mi lesz a kis kétszínű neve?
-Nos, az arcán van egy fekete folt ami az egyik szemét szinte maszkként fedi... legyen mondjuk Karnevál.
-Egyedi.
-Cuki kis cica ez.
-Hallod Karnevál? Ran szerint aranyos vagy.
-Rád értettem.- emelte meg állam és ajkai centikre voltak enyémtől.
-IZA!- nyitotta ki az ajtót egy vigyorral Smiley.
-MI A!?
-Angry! Smiley! Ez nem az aminek látszik!
-Csak egy ajándékot akartam neki adni elvégre holnap már 15 lesz.
-DE NE SMÁROLD LE! Ő A ROKONOD!
-Ha tudnád mi mindent csináltam én már vele.- vigyorgott mire az ikrek rám néztek.
-Ugye nem...
-Nem bántam meg!
-Fúj! Rokonok vagytok!
-És? Nem közeli család, és volt óvszer használatban.- mondta Ran.
-Haver ne ezzel hencegj! Ez beteges!- mondta Rindo.
-Ja! Ez undorító!
-Nem úgy volt, hogy ez kettőnk titka lesz?- néztem a fonott hajúra aki csak egy mosollyal vállat vont.
Az ikrek elmondták, hogy holnap velük fogok ünnepelni egész nap és a Tomannal, és Draken megígérte, hogy csak arra a napra elfeledkezik arról ami történt.
Mikor ezt az utolsót meghallottam a két srác nyakába ugrottam azt ismételgetve "Köszönöm".
Mind a 4 srác hazament, én pedig egyedül maradtam a kiscicával.
Anya elment az igazi szüleit keresni, apa pedig a Yakuza ügyeit intézi szóval nyugtom van egy jó ideig.
Másnap reggel mikor felébredtem első dolog amit tettem az egy sóhaj volt.
-15 vagyok... ez nagy szám...
Hanma felhívott és boldog születésnapot kívánt aztán mondta, hogy városon kívül van így nem tud velem ünnepelni, de elmondtam a terveim mára mire csak annyit mondott "Sok sikert, ne halj meg".
Lefürödtem, megmostam a hajam, meg szárítottam mindenem, felöltöztem, megcsináltam a hajam, ettem, adtam enni a kisfickónak enni aztán elhagytam a házat.
-Iza!- intett Smiley mire odasétáltam.
-Jól nézel ki.- jegyezte meg Angry.
-Köszönöm.
-Készen állsz?
-Bármire!- mondtam mire felém dobtak egy kulcsot amit el is kaptam.- Ez mi?
-Az új járgányod.- álltak el az útból megmutatván egy gyönyörűséget.
-Te jó ég...
-Smiley ötlete volt a piros, én feketét akartam.
-Fele ilyen fele olyan! Hogy tetszik?
-Honnan van?
-Vettük.
-Draken ötelet volt, hogy ne megint Mickey vegyen neked egyet.
-Ti vagytok a legjobbak.- öleltem át őket.
-Akkor jó, hogy tetszik mert a másikat eladtuk.
-Majd meglátjuk mit tud a kicsike és utána eldöntöm élve maradtok-e.
-Akkor mire vársz?! Izzítsd be!- mondta Smiley igzatottan.
-Mozogj! Még a srácokkal találkoznunk kell!- mondta Angry türelmetlenül mire a motorhoz siettem, felültem rá és beindítottam.
-Istenit, ez a hang aztán vad!
-Menj egy kört!- dobta sisakom Angry amit el is kaptam.
-Meg lesz!- vettem fel a sisakom aztán a támasztót felrúgtam és elindultam.
A sebesség rohadtul gyors volt, egyszerűen nem is tudtam, hogy mi az az érzés ami átjárt, de olyan volt, mint az adrenalin, csak 6szor jobb.
Visszamentem a srácokhoz és lefékeztem.
-EZ A LEGKLASSZABB MOTOR AMIN ÉLETEMBEN ÜLTEM!- kiabáltam ahogy szívem hevesen vert az izgatottságtól.
-Remek! Akkor nyomás a srácokhoz, mert a napnak nem itt van vége!- vigyorgott Smiley.
A srácok vezettek én meg követtem őket legújabb szépségemen és aztán megálltunk egy számomra kedves helyen.
-Skacok!- intett Mickey mire szembe találtam magam Drakennel.
-Draken.
-Nekozami.
