-Te meg mit akarsz itt!?
-Cicám, kérlek hallgass meg.
-Húzz a picsába!
-Sajnálom! Elvesztettem a fejem! A lány pedig csak azért kellett, hogy tudjunk embereket szerezni! Egy bandavezér húga! Kellenek az emberek! Nagyon megbántam amiket veled tettem! Kérlek! Adj még egy esélyt!
-Úrnőm, ez ki?- kérdezte MadDog hozzám sétálva.
-Egy senki, menj vissza a többiekhez, őt elintézem.
-Maradok, nem bízom a fickóban ránézésre sem.
-MadDog! Menj!- mondtam halálkomolyan mire a szemét megforgatta.
-Nem leszek messze.- sétált vissza.
-Ez ki volt?
-Neked nem fontos. Húzz innen!
-Addig nem megyek amég meg nem adod azt az esélyt.
-Mégis miért adnék neked második esélyt?! Megölted 2 kutyámat! Mindkettőt megnyúztad! Megcsaltál! A szemembe hazudtál!
-Cicám.
-Hagyj...
-Cicám.
-Ne.
-Cicám.
-Elég!
-Cicám.
-NEM!
Hirtelen felriadtam és csak lassan felültem majd könnyezni kezdtem.
Katnevál felugrott hozzám és vígasztalni kezdett.
Kimentem a konyhába cicával a kézben és csináltam neki is és magamnak is egy ki finomságot.
-Végre kint vagy a szobádból?- kérdezte nagyapám de rá sem hederítettem.- Aranyos a cicád.
-Ha hozzáérsz levágom a karod.
-Védelem. Ezt tisztelem.
-Te és a tisztelet! Ne röhögtess! Az anyámat árvaházba raktad!
-Nem, ez nem így történt.
-Oh valóban!? Akkor hogy!?
-A szerelmem, Uzuriha attól félt, hogy ő is egy maffiózó lesz így a tudtom nélkül elrohant vele, de... ellenséges területre lépett és lelőtték... mivel nem tudták a gyerek kié és, hogy került hozzá így árvaházba adták... 1 hónapra rá kiderítettem, hogy melyik árvahában van, de már addigra örökbefogadták őt...- mesélte és érződött szavain az igazság.
-Akkor gondolom most örülsz, hogy megtaláltad a lányod.
-Már egy ideje tudom, hogy ti vagytok a családom... az embereim jók és anyád nekem dolgozik, de erről tudsz.
-Igen, tudom.
-Az unokatestvéreiddel mi a helyzet?
-Jól elvannak, élik az életüket.
-Na és te?
-Az én helyzetem bonyolult.
-Valóban?
-Egyre több álmom van az exemről, eszembe jutottak emlékek az egykori legjobb barátomról, újra jóban vagyok a sráccal akit bátyjként szeretek, lehet terhes vagyok, két klánban vagyok egyszerre, a legjobb barátaimmal újra jóban vagyok, a suli szar, van néhány srác aki meg akar ölni, egyre több embert ölök meg, mert mostmár csak egy ravasz húzás és kész, a szerelmem újra a közelemben akar lenni és én is akarok az övében de nem lehet, az egész csak szar.
-Sok dolgon mész át egyszerre.
-És van aki csodálkozik, hogy elkezdek sírni.
-A nevem sem igazán tudod, és én se a tiédet.
-Nanami Izanami vagyok, avagy Nekozami. A Tenjiku Pokol Királynője és a Toman egyik tagja valamint a HoshiNeko egykori vezére.
-Ruw Kaito. A Dél-Keleti Yakuza vezetője.
-Miért nem mondtad el anyának?
-Tudtam, hogy egyszer rájön.
-Idegesítőnek talállak.
-Hallgatom panaszaid.
-Sosem voltál jelen, nem úgy, mint egy nagyapa, de mindig jelen voltál, mint anyám főnöke, aki terrorban tart minket.
-Régebben gyenge voltál és mindentől féltél, azóta erős lettél és kemény.
-Azóta megöltem néhány embert és traumából sem volt hiány.
-Volt szerencsém hallani.
-Miért vagy ébren?
-Na és te?
-Rémálmom volt.
-Dolgoztam.
-Még most is?
-Általában éjszaka dolgozom.
-Nem volt soha más álmod?
-De. Mikor olyan idős voltam, mint te, akkor minden álmom volt, hogy egyszer író lehessek.
-Miért nem lettél az?
-Az lettem... viszont senki nem vette a könyveimet és mindenki gúnyolt ezért egyre többet verekedtem és a nagymamádnak ez nem igazán tetszett, de mellettem maradt... bekerültem a a bandába és felküzdöttem magam a ranglétrán. A feleségem mellettem volt mindenben de nem tetszett neki. Ellátta a sebeim és vigyázott rám. Volt, hogy ő irányította a bandát mert én teljesen ágynak voltam esve. Az a nő.
-Hiányzik?
-Mióta ő meghalt, sosem volt másik kapcsolatom. Nem voltam képes kiverni őt a fejemből. Ha egy nővel kezdtem beszélni az ő szavai csengtek fülembe. Nem vagyok képes túllépni rajta. Ő volt a mindenem. Már általános iskolás korom óta ismertem.
-Hogy nem érzel kínzó fájdalmat?
-Mert a fájdalom egy jó idő után gyengül, és a végén már nem is érzed.
-Remélem nekem nem lesz ilyen bajom.
-A helyedben még most visszamennék ahhoz akit szeretsz, mert nem tudhatod mikor látod utóljára... én sikeresen békében váltam el tőle, de lehet te nem leszel ilyen szerencsés.
-Igazad lehet.
-Csináljak valami kaját?
-Tudsz főzni?
-Apám szakács volt, mindent megtanított nekem.
-Akkor lássuk mit tudsz.
-Azonnal, de kell a segítséged, nem tudom mi hol van.
A nagyapám nem is akkora barom, mint gondoltam.
Meséltünk egymásnak és közben főztünk, aztán anya felébredt és én akkor mentem a szobámba.
Elmentem egy körre a motorral, de észre vettem Keisuket aki elé be is vágtam.
-Woah!
-Beszélnünk kell!
-Eddig kerültél, most mi változott?
-Csak ülj fel!- mondtam mire pislantott néhányat aztán felült mögém.
A város legszélére vittem és ott megálltam.
-Nos? Mi a helyzet?- kérdezte ahogy leszálltam a motorról.
-Nem akarlak elveszteni, de nem is akarok veled lenni!
-Egyiket sem kell. Itt vagyok ha kell, de elmegyek ha akarod.
-Úgy hiányoztál!- borultam nyakába és csókoltam meg.
A nap, az ég közepén virított mikor úgy döntöttem, hogy szerelmem lángja már éget.
-Keisuke.
-Hm?
-Ideje mennünk.
-Biztos ezt akarod?
-Nem. Egyáltalán nem akarom, de muszáj.
-Semmit sem muszáj.
-Keisuke! Mennünk kell!
-Legyen.- adott egy csókot amiből elhúzódtam.
-Elhúzod az időt.- vettem vissza felsőmet.
-Több időt akarok veled tölteni. Nemsokára nem lesz ilyenekre időnk.
-Ezt hogy érted?
-Nemsokára... nemsokára itt a harc, a Walhalla és a Toman közt.
-Nem... ez nem lehet...
-Vigyázz Kazutorára.
-Ugye nem akarod megölni magad!?
-Nem. Ezt nem tenném veled. Se picivel. Szeretlek, ezt ne feledd. De ha vége a harcnak én nem leszek itt többet.
-Akkor mégis itt hagysz. Egyedül.
-Kazutora itt lesz neked! Ahogy Draken és Mickey is!
-De te nem!
-Nem kell aggódnod. Ígérem ellátogatok.
-Utállak!- kezdtem el könnyezni mire átölelt.
-Kazutora mindent megtesz majd, hogy melletted legyen, helyettem is.
-Gyűlöllek! Gyűlöllek! Miért teszed ezt mindig velem!? Tönkre teszel!
-Iza. Soha ne engedd, hogy bárki így nevezzen Kazutorán kívül.
-Ígérem...
-Nem lesz semmi baj, ígérem, hogy nem fogok meghalni.
-De ha megszeged... ha meg mered szegni kiáslak a sírodból és életre pofozlak, hogy utána megfojtsalak!
-Szeretlek.
-Én is téged... de utállak amiért le fogsz lépni!
-Nem örökre.
-Ajánlom is.
