-Szia.
-Oh! Keisuke, igaz?
-Igen. Gond ha leülök?
-Nem, dehogy, gyere csak.- toltam odébb a cuccom.
-Köszi.- ült le mellém.
-Tanulni jöttél vagy csak olvasni?
-Valahogy a kettő között.
-Projekt?
-Igen.
-Ha szeretnéd, tudok segíteni.
-Nem kell, megoldom.
-Rendben, ha valamit nem tudsz akkor szólj.- mondta egy mosollyal majd vissza néztem a könyvemre.
-Okés.- mondta halkan majd kinyitotta a könyvet.
Egy ideig csendben ültünk majd felnéztem mert úgy éreztem figyelnek, és nem volt rossz előérzetem mert drága látos unokatestvérem figyelt engem.
-Mindjárt jövök.- álltam fel.
-Rendben?- mondta kicsit kérdően még én elhaladtam mellette.
-Minek vagy itt?- suttogtam ahogy elkezdtem rángatni a magas szőkét.
-Végre van valakid?
-Nem, ez csak egy stréber, mint én.- álltam meg a tankönyveknél ahova senki nem megy.- Minek vagy itt?
-Csak...
-Bökd ki.
-Büszke vagyok rád.- mondta mire az agyam konkrétan kékhalált kapott.
-Mi?
-Hallottad, nem fogom elismételni.
-Had tippeljek. Mickeyval beszéltél?
-Ezt meg-
-Neki panaszkodtam régen, hogy sosem dícsérsz és, hogy nem tudlak büszkévé tenni bármit is csinálok, de az már rég volt. Két éve, hogy pontos legyek. Azóta más a világ, és más vagyok én is.
-Szóval... fel hagysz végre ezzel az egésszel?
-Nem. De nem fogom hagyni, hogy a csapatom az én baromságaim miatt kivégeztesse magát.
-Mi a terved?
-Becsatlakozok a Valhallaba.
-Miért oda?!
-Shh! Ez egy könyvtár az Isten szerelmére!- kiabáltam suttogva.
-De akkor is, miért oda?- kérdezte sokkal halkabban.
-Mert kaptam onnan egy kérést, hogy csatlakozzak és én mondtam, hogy csak akkor, ha az egész csapatom mehet és azt mondták jó.
-Te meg vagy huzatva? Ha ezt Mickey megtudja neked véged.
-Mer miért? Nem tehet semmit. Már nem járunk és semmi közünk egymáshoz.
-De... akkor az én ellenségem is leszel.
-Egy okkal több, hogy oda menjek.
-Csatlakozz hozzánk. Smiley és Angry biztos örülne.- mondta mire elnéztem.
-Vissza kell mennem tanulni, holnap dolgozatot írok.- idultam vissza.
-Iza.- mondta mire vissza néztem.
-Ne. Az én nevem Nekozami.- indultam tovább.
-Minden rendben?- kérdezte Keisuke.
-Igen, ne aggódj.- mosolyogtam.
-Ismered?
-Az egyik ismerősöm felől érdeklődött. Szoros kapcsolatuk van és a lány beteg lett.
-Értem.
-Hogy haladsz?- néztem a könyvre.- Ez egy magazin.
-Meguntam.
-Mikorra kell leadni?
-Tegnap.
-Akkor jobb ha belekezdesz és- vettem el a magazint.- nem ezt nézegeted.- raktam az asztalra.
-De olyan unalmas, ki akar a görögökről és a rómaiakról tanulni?
-Pedig ők a legérdekesebbek szerintem.- ültem közelebb.
-Valóban? Akkor segíts.
-Szivesen.- néztem a papírra.
Tehát elkezdtük a projektet együtt csinálni mikor valami megütötte a fülem.
-Nézd csak.
-A két stréber végre egymásra talált.
-Vak tyúk is talál szemet.
-Úgy látszik a szerelem tényleg mindenkivel képes előfordulni.
-Ez olyan szánalmas, hogy az már aranyos.
Nevettek mire elhúzódtam a sráctól és elkezdtem összepakolni a dolgaim, de nem én voltam az egyetlen.
-Ha te mész megyek én is.
-Ne, maradj.
-Ne hagyd, hogy mások befojásoljanak, az, hogy ők mit gondolnak, az nem fontos, az a fontos, amit te gondolsz.
-Igazad van.- ültem vissza.
-Na akkor befejezzük?- mosolygott ahogy visszaült ő is.
-Igen.- kuncogtam.
Később kaptam egy hívást.
-Igen, tessék?
-Merre vagy cica?
-Ki ez?
-Te úgy neveztél kéz tetkó.
-Honnan van meg a számom?
-Lényeges az? Késel már fél órája.
-Miről beszélsz? A találka Szombatra volt megbeszélve.
-És milyen nap van?
-A francba...
-Van fél órád ideérni különben harapok.- kezdett el nevetni mire letaktam.
-Bocsi mennem kell.- kaptam fel a cuccom és siettem el.
