-Oh, megjöttél?
-MIÉRT CSAK EGY ALSÓ VAN RAJTAD!?- takatram el szemem.
-Nincs meg a cuccom.
-MI AZ, HOGY NINCS MEG!?
-Passz, miközben lefürödtem Rindo valahova eltűnt a cuccaimmal együtt.
-AKKOR VEGYÉL FEL VALAMIT APA CUCCAIBÓL DE NEM LEGYÉL MAJDNEM PUCÉR!
-Lehetek teljesen is.
-NE!
-Amúgy sem szoktam ennél több ruhában lenni alvásnál. Legalábbis otthon.- mondta majd hallottam ahogy próbál kinyitni egy ajtót de az zárva van.- Hugica gond van.
-Mégis mi?- kérdeztem már feladva az életet.
-A szoba zárva.
-AKKOR HONNAN TUDOD, HOGY A CUCCOD ELTŰNT!?- néztem fel rá de amint megláttam izmost testét és tetoválását az agyam túlhevülést kapott és lefagyott.
-Az a cuccom amit kikészítettem.- mondta de én csak azt éreztem, hogy arcom egyre melegebb ahogy tetoválását elemeztem.- Mi az?
-Nehm...
-Minden oké? Eléggé vörös az arcod.
-Huh?- pillantottam fel violett lila szemeibe ami hibának bizonyult.
-Minden rendben?
"MIÉRT NÉZ KI ENNYIRE JÓL!? MIÉRT A ROKONOM!? MIÉRT AKAROK RÁMÁSZNI!? EZ A SRÁC ELVESZI AZ ESZEM!!!"
-Hugica?- éreztem meg hideg kezét homlokomon mire észleltem, hogy már előttem van.
-Ng...
-Mintha lázad lenne.
-ÖLTÖZZ FEL ÉS NE NÉZZ KI ILYEN ISZONYAT DÖGÖSEN!- löktem arrébb és rohantam szobámba majd becsaptam az ajtót és neki támaszkodtam miközben szívem szinte kiugrott helyéről.
Bezártam az ajtóm és az ágyamra estem majd egy párnát szorítottam az arcomra.
Kicsivel később az eső elkezdett esni és az áram lecsapódott.
"Remek..."
Kisétáltam a szobámból teljes sötétségben és furcsálva láttam meg egy gyertyát az asztalon.
"Ran elment intézni a villanyt?"
A gyertyához sétáltam de ekkor valaki mögém lépett és átölelt.
-Így romantikusabb, nem gondolod?- suttogta fülembe mire mozdulni nem tudtam.- Szóval iszonyat dögösen nézek ki?
-Mi a terved?- kérdeztem remegő hangon.
-Ellátni minden vágyad.- mondta halkan majd a nyakamra csókolt.
-Ez nem helyes! Rokonok vagyunk!
-Legyen ez a mi kis titkunk.- simított hasamra.
-Ran...
-Tudom, hogy akarod, láttam a szemedben. Azok a gyönyörű égkék szemek, nem tudnak hazudni nekem.- csúsztatta lejjebb kezét a combjaimra.
-Ran! Elég!
-Félsz?
-Is! De ez akkor sem helyes! Nem tehetem ez az unokatestvéremmel!
-Van nálam koton, emiatt nem kell aggódnod.- mondta és éreztem ahogy ő már kezd keményedni.
-Nhem...- mondtam egy sóhajjal ahogy hozzám simult teste.
-A hangod olyan izgató, tudod ezt?- suttugta fülembe.
-Hagyd abba...- mondtam halkan már semmi erővel az ellenkezésre.
-A tested mást akar.- mondta majd a hajam felkötötte.- Jobb ha vigyázunk a gyertya közelében, a végén még baleset lesz.- mondta majd szoknyám alá vezette kezét.
-Ran, ezt nem tehetjük!
-Ne ellenkezz ennyit és csak élvezd.- mondta és megéreztem ujját.
-Ngh...- nyögtem egy kissebbet ahogy hosszú ujja megtalálta az utat magának.
-Nincs rajtad bugyi? Te előre készültél. Viszont támaszkodj az asztalra, úgy kényelmesebb lesz mindkettőnknek.- mondta és én már csak követtem utasításait.
Kitágított engem, közben felrakta a kotont aztán kicsit még magát élesztette alfelem segítségével végül berakta amitől felnyögtem.
Ez a legnagyobb amit eddig beraktak és tudom, hogy ezt nem szabad mégis élvezetes.
-Nagyon fáj?- csókolt tarkómra.
-Mhm.
-Remek, mert akarok neked ártani, egy becses kincs vagy, ezt ne feledd.
Ahogy elkezdett mozogni én csak nyöszörögtem minden mozdulatánál, fájt, de a jó módon, nem akartam, hogy abba hagyja, azt akartam, hogy gyorsabban csinálja és ebben nem is csalódtam.
-Hmmm, a hangod, keményebbé tesz, mint amilyen most vagyok.
-Ér-érzem.- nyöszörögtem.
-Azt akarom, hogy a nevem kiabáld, ennyit megteszel értem, igaz?
-Ne szállj el magadtól.- mondtam nehezen mire elkezdett gyorsítani.- Áh!- nyögtem fel.
-Oh? Tehát küzdesz? Nekem csak jobb.- mondta aztán a hajamba markolt.
-Áhhh! Lassíts!- mondtam könnyekkel a szememben.
-Tudod mit kell tenned.
-RAN!- kiáltottam ki nevét fájdalommal mire lassított.
-Nem bírod a tempóm ahogy látom.
-Ngh...- nyüszögtem ahogy mindenem remegett.
-Milyen csodálatos tested van.- vette le rólam a pólóm majd kicsatolta a melltaróm és végig simított hátamon.- Mennyi szamad terület. Rengeteg kiszívást tudék rád rakni.- nevetett.
Könnyes szemekkel ránéztem és esküdni mertem volna, hogy a pupillái szív alakúak voltak.
-Élveznéd?
-Ne marodjon nyoma.
-Milyen kár, pedig olyan sima a bőröd, alig bírom vissza fogni magam.
-Ngh... Ran... nem hiszem, hogy bírom tovább...
-Ejnye, ejnye, engedély nélkül nem szabad.- mondta kicsit gyorsítva.
-Ran...
-Nyugi, mindjárt.- gyorsított még inkább mire nem bírtam tovább.- Valaki büntetést kér.
-Nem bírom... nagy...
-Megsúgjam mekkora?
-Ngh...
-37 centi.- súgta fülembe egy vigyorral.
-Nem lehet...
-Pedig annyi.
Rengeteget kínzott és én nagy nehezen végig bírtam, viszont a hajhúzás nagyon nem tetszett.
Többször cserélt kotont még én majdnem összeestem annyira remegtek a lábaim, de ő nem engedte.
-Esetleg szeretnél fürödni velem?
-Nem! Ez már elég!
-Ugyan, alig kezdtünk bele.
-Nem bírom... ez sok...
-Utolsó menet, ígérem, aztán segítek neked lefürörni.- tette be.
-Ne! Csak hagyd abba!
-Tudod, hogy nem tehetem.- mondta és egy kicsit gyorsított még én már könnyeztem a kimerültségtől és a fájdalomtól.
Mikor végzett én majdnem összeestem de segített állva maradni.
Bevitt a fürdőbe és megengette nekem a kádat amibe be is segített aztán kiment.
Megfürödtem és megpróbáltam felállni de a lábaim túl gyengék voltak hozzá így csak a vízben maradtam és hallgattam ahogy az eső zenél amitől eszembe jutott Hanma és belegondoltam, hogy mikert is műveltem vele.
"Kétszer megcsaltam és még megint meg akarom... én vagyok a legrosszabb barátnő akije valaha volt..."
-Készen vagy?
-Igen...
-Gyere, segítek a szobádba jutni.
-Te hol fogsz aludni?- kérdeztem ahogy kisegített a kádból majd odaadta a törölközőt és én elkezdtem vízteleníteni magam.
-Nos az egyetlen hálószoba ami nyitva van az a tiéd de úgy gondolom inkább választom a kanapét.
-Rendben.- mondtam majd felkapott karjaiba és a szobámba vitt ahol lerakott az ágyra.- Hogy látsz így a sötétben?
-Hozzászoktam, a srácokkal folyton éjszaka bandázom szóval a sötét nekem egy otthon.
-Miért csináltad ezt?
-Nos az első ok 700 yen.
-Fogadás?
-Az volt az első indok, de aztán ahogy piszkáltalak, valahogy élveztem és ott mindenki előtt meg akartalak csókolni téged, de az fura lett volna.
-Miért?! Az, hogy megbaszol az nem!?
-Tusé.
-Volt más ok?
-Nagyon vonzó tested van és a hangod igazán izgató.
-Többet nem lesz ilyen, igaz?
-Csak ha szeretnéd.
-Nem, nem szeretném.
-Nagyon fájt?
-A végére igen.
-Mit akarsz felvenni pizsamának?
-Pizsamát.
-Ezzel sokra megyek.
-A székemen van kikészítve.
-Fel tudod venni?
-Lábra nem tudok állni de megpróbálom.
-A nadrágban segítek.
-Köszi.
Tehát felvettem a pizsamám aztán lefeküdtem és Ran békén hagyott azután.
