-Milyen a Ran féle séta?
-A nyugalmas csendes helyeken legalább 1 órás kör.
-Mindenkinek van egy ilyen séta fajtája?
-Nem, csak a 4 mennyi királynak és Kurokawának.
-4 mennyi király?
-Ran, Mad Dog, Mocchi és Brawler.
-Ők a legjobb harcosok?
-Valahogy úgy.
-És te mi vagy?
-Az úgy nevezett kincs.
-Mi?
-Ez egy fajta titkos fegyver.
-Már értem.
-Miért pont Kurokawa sétára kellett téged hoznalak? Miért nekem?
-Az milyen?
-Nos az övé az úgymond fullos teszt ahol én nem szólhatok bele bármit is csinálsz és ha lemaradsz ott kell téged hagynalak.
-Magyarán egy szar kör.
-Ja.
-Mi féle tesztek vannak rajta?
-Gyorsaság, harci készség, találékonyság, együttérzés, seb ellátás és az önfeláldozás.
-Nem fogok meghalni egy áprilisi tréfáért.
-Nem is én leszek a célpont.
-És itt beépített emberek vannak vagy...
-Senki. Az itteni suttyók elől kell tudnod elmenekülnöd.
-Bíztató.
-Ha jó vagy tesiből akkor simán megcsinálod, viszont azt látván ahogy Mad Dogot majdnem kiütötted simán meglesz.
-Majd meglátjuk.
Tehát sétáltunk mikor egy nő összeesett nem messze tőlünk.
Ott hagytam Kokot és oda rohantam a nőhöz.
-Asszonyom, jól van?- néztem meg a pulzusát de hirtelen a lábamba hatalmas fájdalom keletkezett amitől felkiáltottam.
-NEZA!
-NEM SZÓLHATSZ KÖZBE!- kiáltottam ahogy elkászálódtam a nő mellől.
-Hagyuk ezt! Vissza kell mennünk!
-Hogy aztán megöljenek vagy a családom meghaljon? Felejtsd el!- indultam tovább mostmár bicegve.- Csak szólj ha egy kicsit biztonságosabb helyre érkezünk.
-Állok őrt.
-Nem segíthetsz nekem! Te magad mondtad!
-De a lábad-
-Nem lesz bajom!
-Legyen...
Tovább mentünk mikor észre vettem, hogy valaki követ minket.
-Koko.
-Hm?
-Jobb ha futunk.
-Mi?
-Valaki követ minket már 6 perce.
-Lehet ugyan arra megy, mint mi.
-Tettünk egy kört a ház körül, ez követ minket.
-Bírni fogod?
-Ne aggódj miattam, nem lesz gondom.
-Rendben.- bólintott és elkezdett futni még én felvettem egy szemetes zsákot a földről majd fejbe csaptam vele a pasit aki a falnak ment és a fejét beverte aztán össze esett.
Kidobtam a mostmár üres, alul teljesen kiszakadt zsákot és elindultam Koko után, viszont a lábam egyre jobban fájt.
Egy főút mellett lyukadtunk ki és én leültem és szépen fogtam azt a szakadt rossz pólót amit találtam és elkötöttem vele a lábam erősen, hogy a vér ne áramoljon bele és elmúljon a vérzés.
-Mostmár jobb.
-Biztos rendben vagy?
-Ne kérdezgesd ezt folyton! Ez csak egy dologra volt nekem hasznos.
-Mire?- kérdezte mire felnéztem rá egy vigyorral.- Huh!- lepődött meg de szemében ott volt egy apró félelem.
-Hogy megjöjjön a gyilkolási vágyam.
