-Bezzeg neki felveszed!- hallottam meg Keisuke hangját.
-Mostmár neki sem.- tettem le.
A napon hevertem és élveztem a meleget mikor néhány barom úgy döntött megpróbál felszedni.
-Virágszálam, nem fogsz leégni?
-Nem, a bőröm jól bírja a napsugarat.
-Egyedül jöttél?
-Nem, a pasimmal és annak a tesójával.
-És itt hagytak téged? Ha az én csajom lennél sosem hagynálak magadra.
-Meg is bánnad, hogy nem hagysz magamra. Mindenkinek kijár a privát élet.
-Van kedved inni valamit? Nem messze van egy bár.
-Terhes vagyok, nem ihatok.
-Te? Terhes? Meg sem látszik.
-Ahogy látom a szemed még a helyén van. Örülök, hogy még nincs hasam, de ez tutira meg fog változni néhány héten belül.
-Addig viszont még lehet egy kis szórakozásod.
-Kopjatok le, nem érdekeltek.
-Csak egy kis társaságot akarunk nyújtani.
-Védelmet akarunk adni.
-Netán-
-Ran! Pont jókor jössz! Esetleg megmondanád nekik, hogy mi együtt vagyunk és nem érdekel egyikőjuk sem?
-Mondtam, hogy akkor jöjjünk mikor már nagy a hasad.
-Fordulj fel! Akkor megyek ezekkel a tuskókkal inkább!- indultam el.
-Na, na.- ölelt át.
-Inkább látnál kövéren?
-Én csak azt mondtam, hogy akkor nem masznának rád mert látnák, hogy valaki jó munkát végzett.- puszilt hajamba.
-Iz... már megint kezditek?
-Fogd be Rindo.- mondtuk egyszerre.
-Ti aztán nem kíméltek engem.
-Ez a te... pasid?
-Mint egy csaj.
-Egymás körmét is kifestitek vagy csak hajat fontok?
-Esetleg felöltözőst játszotok?
-Ti kis-
-Majd én.- mondtam mire rokonom elengedett.
-Mi van? A csajod erősebb?
-Nem, de engem nem üthettek meg a törvények miatt.- sétáltam oda és mostam be neki egyet.
-Te kis kurva!- ütött volna meg de eloldalaztam és feje hátulját megtoltam így pofával esett a homokba.
-Hogy mered!?- kérdezte a harmadi mire felugrottam és fordulatból fejbe rúgtam.
-Igazatok volt, az itteni suttyúk valóban szívósak.
-Most eszembe jutott egy kérdés.
-Mond.
-Miért orrbavágod az embereket?
-Az a kedvenc mozdulatom bunyónál.
-Van máshol is kedvenc mozdulatod?- kérdezte Rindo.
-Ran szerintem már fantáziál róla.
-Ne is mond, csak az, hogy nézlek téged megvadít.
-Megmondtam, egyszer volt, hol nem volt.
-De nem volt boldog a vége így lesz második része is.
-Majd még meglátjuk.
-Fúj!
-Esetleg nem tetszik, hogy téged kihagyunk a mókából?- sétáltam hozzá és simultam testéhez mire szemei mellemre vándoroltak aztán el is nézett vörösen.
-Esetleg magányos vagy mellettünk?- emelte meg állát Ran mire Rindo csak jobban vörös lett.
-Áh! Ti ketten túl jól néztek ki és még a flörtölés is! Szálljatok le rólam!- mondta a paradicsom még mi nevetni kezdtünk aztán lepacsiztunk egymással.
A srácokkal egy jó napot töltöttem a parton és sajnos a vízbe is bevittek.
Hazamentem és anya pont akkor ért haza, mint én.
-Na? Megtaláltad őket.
-Temetőbe vezetett az utam. Kivégezték őket, az egyiket a Yakuza, a másikat a rendőrök.
-A vérvonal megvan.
-Meg.
-Anya...
-Mond csak.
-Lehet, hogy terhes vagyok.
-Ez... mi? Terhes?
-És meg akarom tartani.
-Kicsim, biztos vagy ebben?
-Igen.
-Én támogatlak és szerintem apád is így van vele.
-Köszi.
-Szóval te és Hanma.
-Nem az övé.
-Oh?
-Vele már egy jó ideje nem vagyok annyira közel... a másik pasimé.
-És őt mikor ismerhetjük meg?
-Mi?
-Ugye nem hiszed, hogy nem szeretnénk megismerni az unokánk apját?- vigyorgott mire felnevettem.
-Te aztán fura vagy, anya.
-Az valóban igaz, hogy nem vagyok átlagos, de fura nem vagyok.
Beszélgettünk egy kicsit aztán apa hazaért és neki is elmondtuk mire mérges lett.
-Azonnal elveteted!
-Mi!? Apa! Ez az én döntésem!
-Nem! Nem a tiéd! A helyemet fogod át venni és nem fogom hagyni, hogy egy gyerekkel a nyakadban csináld a munkám!
-Nem fogom elvetetni és nem fogom átvenni azt a rohadt Yakuzát tőled!- rivaltam rá mire pofon vágott.
-Elég!- állt közénk anya.- Milyen munka!? Milyen Yakuza!? Azonnal magyarázatot kérek!
-Apa a Yakuza feje és ha 18 leszek akkor én fogom tőle átvenni a tervei szerint de nekem semmi beleszólásom mert ő a fejébe vette az egészet! Ő, ő és ő! Más nem is érdekli csak az, hogy megkapja amit akar!
-ÉN MEGÖLLEK!- kiabált apa mire anya valahonnan kést rántott és apa torkához szegezte.
-Ha egy ujjal is hozzáérsz elvágom a torkod!- mondta rideg és komoly hangon.
-Nem tarthatja meg!
-Azt tesz a testével amit akar! Ha úgy dönt gyereket szül akkor azt teszi! Nem utasíthatod, hogy mást tegyen! A jövőjét pedig pláne nem mondhatod meg neki!
-Tudom mi kell neki, hogy boldog legyen!
-Ez nem igaz! Az, hogy eldöntöd, hogy mi legyen velem, az nem jelenti, hogy boldog is leszek vele!
-Hallgass!
-Nem! Nem fogom azt az életet élni amit te mondasz nekem! Nem fogok úgy élni ahogy te akarod, hogy én éljek!- mondtam mire csengettek.
