-Ahogy látom a stricid éppen ápol téged az este után.
-Mi a fenét keresel itt!?
-Anyámék régi cuccai között kutakodtam mert az egyik régi képemet akartam megtalálni, de helyette erre bukkantam.- nyújtott felém egy papírt.
-Mennyi közöm van ehhez?
-Döntsd el te magad.- mondta mire elvettem.
-Adoptációs papírok?- nézte Hanma a sárgás papír lapot.
-De hisz ez anya neve...
-Jap.
-Akkor ti nem is...
-Úgy néz ki.
-Akkor én és Ken sem vagyunk rokonok.
-Hurrá! A lassú agyad felfogta!
-Anyának ezt mutattad már?
-Tőle jöttem.
-Mi volt a reakciója?
-Könnyezni kezdett aztán pedig nevetni kezdett. Annak a nőnek elment az esze.
-Pszichopata, mint a lánya.- mondtam egy mosollyal.
-Mi?
-Kapsz 2 másodpercet, hogy eltakarodj innen, mielőtt megragadom azt a kibaszott kést ott az asztalon és nem igazán akarod tudni, hogy utána mi lesz!- vigyorodtam el majd kezdtem nevetni.
-Őrült!- rohant ki.
-Hé, minden rendben?
-Már, hogy lenne!?- néztem Hanmára egy mosollyal ahogy könnyek csordultak le az arcomon.
-Basszus.- kezdett el hátrálni.
-Egész életemben azt hittem arra a rohadékra, hogy az unokatestvérem! Erre kiderül, hogy nem az! Mostmár nem érdekel, hogy ő meg akar ölni, én fogom leszedni a fejét előbb annak a rohadék faszfejnek!
-Iza, nyugodj le.- mondta mire nevetni kezdtem.
-Nyugodjak le?!- vigyorogtam egyre jobban könnyezve.- Hogy, mikor épp most törik meg az a kibaszott álcám!?- kezdtem egyre jobban nevetni.
-Iza!
-Jobb ha futsz.
-Még mit nem! Ha komolyan harcra készülsz én itt vagyok! Tudod te milyen unalmas egy életem van?
-Akkor készülj mert fel foglak vágni!- nevettem fel hangosan.
-Vagy nem.- lökött a falnak és támaszkodott meg fejem mellett.
-A francba.- sápadtam el egyből.
-Csak ennyi kellett.- mondta majd lehajolt és megcsókolt.
-Hanma, ne most.- próbáltam eltolni.
-Nem lesz semmi gáz, bízz bennem.- mondta kezét elkezdve testemen végig vezetve.
-Hanma! Elég!- löktem meg.
-Nem lesz bajod.- mondta visszasétálva és most nyakam kezdte csókolgatni mire megfogtam a kisasztalon lévő ollót és a torkához szegeztem mire leállt.- Megtennéd?
-Simán.
-Mi tart vissza?
-Az, hogy nem akarom.
-Akkor nem vagy rá képes.
-Ezt egy szóval nem mondtam.
-Ha nem akarod nem is tudod megcsinálni.
-Ne légy benne olyan biztos.- mondtam mire kezeit felemelte mellkasi magasságba és hátrébb sétállt.
-Bocsánat, elkapott a hév.
-Jobb ha mész...
-Segítek a szobádba visszamenni.
-Nem kell! Csak menj!
-Rendben.
Visszamentem a szobámba miután ő elhagyta a lakást és én csak ültem az ágyam szélén.
-Tehát Ken nem a rokonom.
