-Kicsim!- rohant hozzám anya.
-Hol van nagyapa?
-Hazament, miért?
-Beszélni szerettem volna vele valamiről.
-Miért tűntél el? Hol voltál? Mi volt ez az egész?!
-Én csak... meghalt Keisuke...
-Jaj kincsem...
-Viszont Kazutora itt lesz nekem... legalábbis ezt ígérte... de az ígéret nem ér semmit... Keisuke is azt ígérte, hogy életben marad, erre megölte magát a barátjáért... nem értem a fiúkat...
-Hány hónapos vagy?
-Talán 3... lehet 4, nem tudom... nyár közepe fele volt biztos, de az már rég volt.
-Menjünk el orvoshoz, hogy megnézzük minden rendben van-e vele?
-Igen... mert, ha nem éli túl én megölöm magam. Már csak ő maradt belőle.
-Akkor gyere.
Ultrahangal megvizsgáltak és a pici egészséges.
4 és fél hónapos vagyok így anyám magán tanárokat fogad, hogy a vizsgákat le tudjam tenni és senki se szólhasson a terhességről
A hónapok túl gyorsan teltek és én egyre nagyobb voltam.
A vizsgáim jók lettek és be is kerültem a suliba, ám április elsején a vizem elfolyt.
Így április elsején életet adtam egy kislánynak.
-Mi lesz neve?
-Aoyuri.
-Nanami Aoyuri, ért-
-Nem, nem.
-Gond van?
-A vezeték neve Baji.
-Értem, elnézést. Baji Aoyuri. Esetleg az apa itt van, hogy beleegyezzen a név használatába?
-Nincs köztünk.
-Oh! Nagyon sajnálom!
-Én bele egyezek. Én vagyok Izanami hivatalos gondviselője.
Ahogy a kicsit elvitték tőlem egyből telefont kértem és felhívtam a bortönt ahol Hanemiya Kazutorát kértem.
-Iza?
-Megszületett.
-Komoly? Ugy ez nem vicc? Április elseje van!
-Nem, nem vicc. Kislány és a neve Baji Aoyuri.
-Ha tudnád milyen boldog vagyok.
-Ígérem meglátogatlak vele, nem sokára.
-Alig várom. Hogy érzed magad?
-Fáradtan, de jól.
-Pihenj, rád fér.
-Te pedig légy jó, mert akkor kikerűlsz hamar.
-Ígérem.
-Szia.
-Szia.
Aludtam egyet és mikor felébredtem az egész banda itt volt szinte.
-Gratula a csöppséghez!- vigyorgott Smiley.
-Aranyos.- mondta Angry.
-Akkor ti ketten láttátok is.
-Oh, mind láttuk.- mondta Mitsuya.
-Chifuyu könnyezni is kezdett!- mondta Mickey.
-Mondtam, hogy csak a szemembe ment valami!
-Hogy érzed magad?
-Mintha most lapítottak volna ki az úthengerrel.
-Nagy dolog egy gyereket megszülni! Csoda hogy élsz!- mondta Emma.
-Túlreagálod. Annyira nem fájdalmas.- mondta Hinata.
-Tapasztalat?- kérdeztem mire mindenki nevetni kezdett.
-Elnézést.- kopogott be a nővér.- Nanami kisasszony, esetleg szeretné látni a kicsit?
-Igen. Ők mind látták, már csak én nem.
-Máris hozom.
-Tényleg, mi a neve?
-Baji Aoyuri.
-Mégis csak rávett téged?
-Csak a keresztnévre, a vezetéknév az én makacsságom.
Behozták a kicsit és mikor kezembe vettem könnyek gyűltek a szemembe.
-Olyan fura...
-Még baba.
-Akkor is. Olyan... törékeny és... és mégis olyan vaskos.
-Lesz vékonyabb.
-Tudom.
Mindent elmondtak a nővérek amit tudnom kellett az egészségemről és a baba egészségéről, így nem volt gond belőle nagyon.
Nagyapa is meglátogatott és a másik csapatom is.
-Tehát ezért nem voltál elérhető.
-A terhességre kellett koncentrálnom és a harc nem tett volna jót neki.
-Hallottunk a harcról és, hogy mi történt. Részvétünk.
-A fiúk szája eljárt, igaz?
-Igen.
-Nem baj. A lényeg, hogy mellettem vannak, ahogy ti is.
-Meddig tartanak bent?
-Mióta vagy bent?
-Koko.
-Hm?
-Mostantól nem te vagy az áprilisi bolond.
-Huh?
-Április elsején született.- mosolyogtam.
-Mi?! Komoly?!
-Azóta vagy itt?
-Igen és igen.
-Április 21 van. Azóta itt vagy... holnap engednek ki!
-Talált.
-Honnan?
-Általában ha egy nő gyereket szül akkor 3 hétig tartják bent után kirakják.
-És ezt honnan?
-Van egy húgom, vajon honnan?
-Igaz.
Aznap azt hittem más már nem fog meglátogatni, de tévedtem. Óh! De nagyon nagyot tévedtem! Olyan ember jött el látogatóba, akit néha kilóméterekre kerülnék. De most, mikor megláttam, csak össze voltam zavarodva.
-Szia Izanami.
-Hogy kerülsz ide, Kisaki?
