-Ne...
-Anyád hívott fel.
-Ez nem történhet meg...
-Iza...
-NEM! EZ NEM LEHET! A NAGYI ERŐSEBB ENNÉL!- kezdtem el könnyezni.
-Iza, kórházban-
-NEM ÉRDEKEL! BE MEGYEK HOZZÁ!
-Nem mehetsz, nincs még engedély adva rá.
-SZAROK AZ ENGEDÉLYRE!- mentem volna az ajtóhoz mire a nyakamnál volt karja és a földre rántott.
-Higgadj le!
-Nem veszthetem el őt is... már csak ő van nekem...
-Ez nem igaz.
-Te ezt nem érted... te egész életedben egyedül voltál! De én... nekem a nagyszüleim voltak az egyetlenek akik neveltek... a szüleimre nagyon ritkán számíthattam... az élet gyűlöl engem! Nincs lassan senkim!
-Én itt vagyok akármi is van.- húzott fel és ölelt át.
-Ken....- öleltem vissza és kezdtem el zokogni vállán.
-Ken?
-Te meg mit keresel itt?
-Az anyám kórházba került, szerinted mit keresek itt?
-Bezzek mikor Hana került kórházba akkor nem jelentél meg!
-Látogattam őt még ha te nem is hiszed. Viszont ahogy látom te szereztél magadnak egy kiscsajt.
-Ez az unokahúgod ha nem tudnád, anya.
-Ez?- nézett végig rajtam.- Jó, mondjuk az a formás test valóban a mi családunkra vall és ha jobban megnézem a szeme teljesen az anyjáé.
-Ken, ez tényleg?
-Igen, ő az anyám.- mondta mire a nő felé fordultam majd oda sétáltam hozzá.
-Nincs kedvem bemut- mondta volna de bemostam neki egyet.- TE KIS KURVA!- fogta orrát mire KenKen maga mögé rántott.
-Ezt meg minek csináltad!?
-Megérdemli!
-Miért is!?
-Anya mesélt róla! Próbálta apámat ágyba vinni az esküvője napján!
-És nézd meg mi a helyzet a kis családoddal! Anyád kórházban rákosan mert kurva sok stressz érte miattad! Apád egy kis család bontó strici! A nagyapád meghalt össz-vissz 57 évesen! A nagymamád pedig 61 évesen itt hever mert teljesen kimerült a faszságaidtól!
-Engedj oda, én szétverem ezt a patkányt!
-Nem, nem verheted meg, egy kórházban vagyunk!
-Legalább lesz ki újra élessze!
-Gyere csak, mutasd meg mire vagy képes!
-Elég legyen! Iza! Gyerünk!- kezdett el rángatni.
-Hé!
-Viszlár ribi.- integett ujjaival, mint egy elkényeztetett hercegnő.
Elhagytuk az épületet aztán motorra ültünk és elvitt egy régi templomhoz.
-Rohanj fel és le a lépcsőn amég le nem higgadsz.- mondta mire neki iramodtam.
Fel-le rohangáltam a lépcsősoron és 3szor elestem aztán fogatam magam a tetején és bele ütöttem a fa oszlopba.
KenKen feljött és a tiszta terepre ment.
-Támadja meg.- mondta mire lesokkoltam.
-Hogy?
-Egyértelmű, hogy a futás nem elég neked szóval támadj meg.
-Biztos?
-Nagyon semmit nem tudsz tenni ami nekem ártana szóval hajrá.
-Te mondtad.- indultam el felé rohanva majd felugrottam és egy forgó rúgást akartam csinálni, de védett ezért a testel is megfordultam így a másik lábmmal sikeresen fejbe találtam amitől oldalra esett és egy kis vért felköpött.
-Ez nem is volt rossz, ki tanította?
-Senki, én tanultam magamtól.
-Akkor vegyük komolyra a dolgot.- állt fel aztán ropogtatta meg nyakát.
-Nekem jól hangzik.
