-Iza, kérlek kelj fel.- hallottam apám síró hangját.- Iza...
-Még... élek...
-Hála az égnek.
-Hol vagyunk?- kezdtem el nézelődni.
-Valamilyen raktárban.
-Inkább egy szállítható konténer, egy raktárnak ez túl kicsi.
-Igazad lehet.
-Masaru miatt kerültünk bajba.
-Ezt honnan veszed?
-Felhívott és rólad kérdezett mert nem vetted fel... azt mondta azért kerülünk ilyen helyzetbe mert láttak minket vele.
-És te hiszed ezt?
-Igen. Mármint, mi másért lennénk itt?
-Te aztán vak vagy néha.- állt fel egy hirtelen mód változással, mostmár teljesen nyugodt volt és nem aggódó.
-Várj, te... nem vagy megkötözve?
-Beavatlak egy nagy titkomba.- sétált az ajtóhoz és ütötte meg az ajtót 3szor mire az kinyílt.
-Sajnáljuk vezér!
-Legközelebb ha ilyen lesz akkor megölöm aki ezt teszi!
-Rám támadtak! Csak így tudtam magamnál tartani a kisasszonyt!
-Majdnem meghalt.
-Hogy?- fagyott meg bennem a vér.
-Ez az idióta túl sokáig tartotta a kloroformot a szádnál így nagyon sokáig lélegezted be ami halálhoz vezethet.
-Sajnálom! Legközelebb nem lesz ilyen!
-Tai, oldozd el és kísérjétek a fő körbe.
-Értettem.- mondta egy kb 23 éves srác még apám kisétált.
-Mi folyik itt?- kérdeztem remegve.
-Üdvözöllek a Yakuza világában.- kezdte el eloldani a köteleket.
-Yakuza? De hát apa az ilyenektől távol marad...
-A vezér? Nem, ő már 11 éve a Yakuza vezére.
-Mi? De hát akkor... nem is volt másik család... ez mind csak hazugság volt...
-A vezér mindent megtesz amit tud, hogy itt is és a családjában is jól helytálljon.
-Apám egy őrült...
-Édesanyád pedig Pszichopata. Te pedig mindkét gént örökölted.
-FOGD BE!- ledítettem felé egy kést de elkapta karom.
-Kisasszony, mi azért vagyunk, hogy magát szolgáljuk, nem akarunk önnek ártani.- mondta majd elengedte karom.- Mehetünk? Az édesapja bizonyára már kezdi elveszteni a türelmét.
-Rendben.- mondtam és ezzel elindultunk.
-Ne féljen, akár mennyire is rémiszően néznek ki az emberek, mind azért van itt, hogy önt szolgálja.
-Anyám ha ezt megtudja akkor apának vége.
-Nem szabad elmondania! Ezzel veszélybe sodorná védtelen édesanyját.
-És én miért tudhatok róla?
-Mert maga képes embert ölni hideg vérrel.
-Ez nem igaz.
-Oh valóban? Akkor Yoko-
-Az más volt, ott az életemért küzdöttem.
-Valóban?
-Csak akkor ölök, ha nagyon muszáj és akkor is csak azt akit vagy nem ismerek, vagy nem kedvelek.
-Értem.
-Iza, jó, hogy ideértetek. Már kezdtem azon gonolkozni, ha nem értek ide akkor Tait megölöm.- mosolygott.
-Sajnálom vezér, hogy ilyen későn értünk ide, a kisasszonynak magyaráztam el néhány dolgot.
-És majdnem leszúrtam...
-Milyen csodás! Na de térjünk a tárgyra! Gyere ide mellém kérlek.- mondta mire felsétáltam hozzá a lépcsők tetejére.
-Magyarázattal tartozol nekem.
-Majd mindent a maga idejében.
-Ajánlom, hogy megérje.
-Ide figyelni srácok, lányok! Ez a leány a Yakuza következő vezetője!- mondta mire rémülten kaptam rá a fejem.
-HOGYAN!?
-Pontosan 4 év múlva ő fog titeket vezetni! És akármit is parancsol nektek kötelességetek teljesíteni!
-Főnök! Nem adhatja egy ilyen kislány kezébe az egész Yakuzát!
-Igaza van!
-Apa! Ezt nem teheted! Nem mondhatod meg, hogy mi lesz velem a jövőben! Ebbe van beleszólásom!
-Hallgass! Ez lesz a legjobb neked.
-Nem! Ez nem igaz!
-Vezér!
-Ezt nem teheti!
-Akinek van valami gondja ezzel az küzdjön meg velem!- mondta mire mind elhallgattak.
-Apa... kérlek ne tedd ezt velem... a saját lányoddal...
-Bízz apuban, tudom mit csinálok.
-Nem, nem tudod...
-Inkább mennél Japán másik végébe?
-Nem, de... ezt sem akarom.
-Dehogy nem akarod! Ez a véredben van!
-Apa...
-Mutatkozz be.- mondta egy mosollyal mire a csapat felé fordultam.
-A nevem Nanami Izanami! Viszont arra kérlek benneteke, hogy szólítsatok Nekozaminak!- mondtam a könnyezés határán mire mindenki meghajolt.
-Szolgálni fogunk Nekozami!
-Ügyes lány.- rakta kezét vállamra egy mosollyal.
"Sajnálom, anya... sajnálom Kazutora... mindkettőtöket hátba támadom egy napon, és még csak nem is fogom élvezni."
