-Baji-kun.- néztem be az ablakon.
-Te meg honnan tudtad, hogy itt vagyok?
-Vannak madaraim akik beszélnek.
-Valóban? És milyen fajták?
-Szabadok, de nem ezért jöttem.- ugrottam fel az ablak párkányra aztán bemásztam.
-Hogy van a lábad?
-Már jobban, csak néha fáj.
-Kemény vagy, hogy így bírod.
-Ha tudnád, hányan lőttek már meg és szúrtak kést belém. Ez meg sem kottyant.
-Már értem.- mondta mire elkezdtem felé lassú és kecses léptelkel sétálni.
-Figyelj.- álltam elé.- Azon gondolkoztam, hogy te is unatkozol sokszor és én is.- vezettem kezem mellkasára.- Mi lenne, ha tennénk ez ellen?
-Nem fogom elvenni a szüzességed.- vette el a kezem.- Akkor gyere, ha már 3an megbasztak téged.
-Chifuyu bezzeg belement volna.
-Van barátnője.
-Annak a törpének?
-Fura, mi? Én sem néztem volna ki belőle.
Egy ideig beszélgettünk és az is meglett, hogy letepertem, de tovább nem mentünk sajnos.
Aztán másnap Hanma mondta, hogy menjek a rejtekre.
-Mi a gond?
-Sok minden, de örülök, hogy itt vagy.
-Mindig.- csókoltam meg.
-Alig várom, hogy készen állj.
-Nem kell sokat várnod már.
-Ez remek.- csókolt meg.
Ő felsétált a kanapé elé még én Kazutora mellé álltam.
-Rendben skacok! Néhány dologról lenne szó amit Kisaki mondott!- kezdett bele Hanma még én szépen lassan Kazutora oldalának simultam.- Az első dolog, hogy Draken kórházba került.- mondta mire éreztem, hogy a haragom kezd egyre nagyobb lenni.- Szóval Mickey könnyű célpont lenne és az olyat nem szeretjük.
-Pontosan mit is csinálsz?- suttogta fülembe mire egy erős pír kúszott arcomra hangjától.
-Ha ennek vége akkor beszélhetnénk kettesben?
-Mi van Hanmával?
-Ne tudjon róla.- mondtam mire keze a derekamra csúszott és onnan lejjebb kezdett ereszkedni.
-Csak annyi még, hogy lehet új tagot köszönt majd a Walhalla, de ez még nem biztos.
Hanma ez ideig beszélt én pedig kényelmesebben kezdtem lenni Kazutorával.
Mikor Hanma befejezte szóltam neki, hogy hazamegyek mire mondta, hogy elvisz, de mondtam, hogy már Kazutora felajánlotta mire drága párom a szerencsétlenre nézett aztán vissza rám és csak adott egy csókot.
-Rendben, de ha próbál valamit csinálni veled akkor ne kíméld őt.
-Nyugi, tudom, én csak is a tiéd vagyok.
-Újbóli hazugság. Mostmár első a múltkori incidensen szerzett infót nézve.
-Megyek, majd találkozunk talán holnap.
-Vigyázzatok az úton.
-Kazutora vezet szóval nem lesz baj.- sétáltam el.
Tehát Kazutora valóban hazavitt és apám már nem volt otthon szerencsére.
-Jól meggondoltad ezt?
-Te annyiszor törődtél már velem, most itt az ideje, hogy én törődjek veled.- simítottam végig felsőtestén és már a ruhán keresztül is éreztem, hogy a szíve mennyire dobog.
"Milyen aranyos. Már alig bírja visszatartani magát, mégsem mutat semmit. Ha meg akarnám ölni akkor most lenne egy tökéletes esélyem... Koko te ravasz rohadék! Mostmár tudom miért csináltad ezt."
-Nekozami, mi lesz ha ez Hanma fülébe jut?
-Ha mindketten csukva tartjuk a szánkat akkor nem fog senki rájönni, nem igaz? Ez a mi kis titkunk lesz.
-De mi lesz ha rájön valahogy?
-Akkor te leszel az első aki meg fog halni a kezeim által, és ha nem te köptél be akkor viszek virágot a sírodra.
-Bíztató.
-Csak lazíts.- segítettem le róla a kabátját.- Bízd csak rám a dolgokat.
-N-ne itt csináljuk, inkább az egyik szobában.
-Óhajod számomra parancs. Ja és, hívj Izának.- mondtam mire bólintott.
A szobámba mentünk és az ajtót bezártuk a függyönyt elhúztuk, csak, hogy Kazutora nyugodtan elengedhesse magát.
Kicsatoltam övét és térdre ereszkedtem előtte.
-Iza, még most gondold át a dolgokat, ha elkezded akkor...
-Nem lesz gond, tudom mit csinálok.- mondtam majd lesegítettem nadrágját.- A méret szép.
-Ne mondj hozzá kommentet, kérlek.
-Rendben.- mondtam aztán elkezdtem húzogtni.
-Ez nagyon fura.
-Mi is volt arról a kommentes dologról?
-Az rád vonatkozik.
-Szeretném látni, ahogy bedurvulsz miután teljesen legyengülsz.
-Ez mégis...- kérdezte volna de a hangja elakadt miután én a kényeztetés második szakaszába léptem.- Hah...- sóhajtott egyet.
2-3 percig csak farkát kényeztettem és ő csak a széket tudta markolni mikor abba hagytam. Az ágyhoz sétált aztán leült még én lassan elkezdtem levenni magamról a felsőmet amit ő érdeklődve figyelt. A szoknyámat és a zoknimat is lesztriptízeltem aztán rámásztam a srácra aki ennél megcsókolt.
Kezei fenekemre simultak és egy pillanatra az a gondolat futott át fejemen, "csak egyszer élek most vagy soha".
Elkezdtem csípőm mozgatni így a virágom a farkát simogatta és érződött, hogy tetszik neki.
-Iza.- mondta ahogy lecsókolt nyakamra és én csak sóhajtani tudtam válaszul.
Levette melltartómat és végig csókolt rajatam, de ahogy leért nagyon nem tetszett a dolog.
-Kazutora, elég, ott ne csináld.- mondtam mire bólintott és vissza mászott felém aztán megcsókolt újra még a bugyim arrébb tolta és egyik ujját belém helyezte.
Különös érzés volt de nem nagyon érdekelt, jó volt. Egy idő után két ujjat használt és ezt nagyon imádtam.
-Vegyük le az utolsó ruhadarabod és térjünk a lényegre.
-Csak tépd le.
-Ahogy akarod!- mondta aztán az oldalát megfogta és egy mozdulattal széttépte.- Készülj.
-Készen állok! Tedd be!- mondtam megmarkolva a lepedőm aztán éreztem, ahogy lassan tágulni kezdek és a fejem hátra hajtottam élvezetemben.
-Azt a rohadt, ez aztán szűk!
-Fogd be, ez az első!
-Nekem is, de ez szűkebb, mint hittem.- mondta és ekkor mozogni kezdett amitől majdnem felnyögtem.
Nagyon jó érzés volt az egész és azt akartam, hogy egész életemben érezzem ezt, aztán rájöttem, hogy Hanma mellett fogom is.
Több menetet tettünk aztán csak furán érezve magunk egymástól elfordulva ültünk az ágyon.
-Ez most kellemetlen.- mondta megtörve a csendet.
-Viszont mostmár egyikünk sem szűz.
-Igen...
-Ez csak egy egy éjszakás dolog volt, világos?
-Igen.
-Ha Hanma megtudja mindkettőnknek annyi.- mondtam egy sóhajjal.
-Tudom.
-Remek.
-Miért velem akartad elveszteni?
-Mert te mellettem vagy és nem akarlak kihasználni, mint a többieket, te vagy az első olyan srác akitől nem akarok mást, csak azt, hogy mellettem maradjon és támogasson, mint egy igazi barát.
-Mi a helyzet Hanmával?
-Ezt nem mondom el.
-Csak használod?
-Nem teljesen. Szeretem őt, de annyira nem, hogy az életemet adjam érte... ha találkoznék valakivel akit életem árán megvédenék akkor ő lenne az akihez hozzá is mennék... Hanma nem ilyen.
-És Mickey?
-Vele éreztem azt de... egy idő után eltűnt ez az érzés... azután soha nem éreztem ezt.
-Én éreztem ezt, de csak egy barátnál és egy lánynál de ő soha sem vett észre.
-Iza!
-Hugica!
-A francba már!
