Felvettem a borítékot és kinyitottam, benne képek voltak, rólam és több különböző srácról.
-Valaki nagyon figyel engem...
Elraktam a fiókba és bezártam azt kulcsal.
Elraktam a cuccaim és leültem az ágyra majd a kutyát kezdtem simogatni.
Nem kellett sok, hogy rájöjjek nem mostam még fogat.
Viszont Hanma még bent volt szóval a konyhába mentem és megpucoltam egy répát aztán felszeleteltem és elkezdem azt enni mire Fade leült és figyelt.
-Te is tudod, hogyan kell kunyerálni ahogy látom.- mondtam egy mosollyal majd adtam neki egy kis szeletet, hogy ha nem kedveli akkor ne legyen pocséklás.- Ki lehetett az aki a képeket csinálta? Valaki olyan aki képes volt közel kerülni hozzám annyira, hogy a borítékot a füzetembe rakja, de olyan akit nem veszek észre... ki lehet? Nem Baji mert róla van fotó, nem Chifuyu, mert vele is le vagyok fotózva, Mickey, Draken, Hanma, Angry, Smiley, Kisaki, Rindo mind kilőve, Mitsuya szintén... viszont mindegyik kép úgy van készítve, hogy félre érthető legyen, kivéve a Hanmás mert az nem félreértés... ki vagy titkos fotós?
-Min rágódsz?
-Répán.
-Nem így értettem.
-Akkor legközelebb pontosan fogalmaz.- mondtam majd felé nyújtottam a vágódeszkát és azon a répát.- Kérsz?
-Szivesebben ennélek meg téged, de ez is megteszi egyenlőre.- vett el néhányat.
-Miért nem öltél meg ha azt a parancsot kaptad?
-Mert nem lettem volna rá képes... téged nem.
-Miért?
-Mert szeretlek.
-Mi okból?
-Kell ok a szerelemre?
-Sírni sem szokott az ember csak úgy.
-Most megfogtál.
-Mi az amit nem akartál elveszteni?
-A szemed.
-Miért?
-Mert a szemed pont olyan, mint valakié akit régen ismertem... aztán figyelni kezdtelek, aztán megismertelek... teljesen más vagy, mint ő de mégis ugyan olyan... nem tudlak elengedni mert nem csak beléd szerettem, de kétszer elveszteni egy régi barátot nem tudnék...
-Akarsz róla beszélni?
-Inkább nem.
-Rendben.- mondtam majd néhány szelet répát Fade táljába tettem aztán elindultam a fürdőszoba felé.
Megmostam a fogam aztán a szobámba mentem és már egy alvó óriást láttam az ágyon. Fogtam az ébresztőmet és a holnapi cuccaim aztán átköltöztem a szüleim szobájába, hogy Hanma nyugodtan aludhasson, viszont mindkét ajtót nyitva hagytam, hogy Fade bemehessen bármelyikünkhöz.
Reggel mikor felébredtem azt hittem még álmodom mert valami isteni illatot kezdtem érezni.
Átöltöztem és felvettem az álcám aztán fogtam a táskám és kimentem a szobából.
-Hanma?
-Jó reggelt.
-Mit csinálsz?
-Reggelit, remélem éhes vagy.
-Milyen fajta méreg van venne?
-Szerelmi bájital.
-Az a leghalálosabb.
-Hogy aludtál?
-Ezt nem nekem kéne kérdeznem?
-Én jól aludtam, viszont nélküled fura volt.
-Eddig csak 1szer aludtam veled, hogy lett volna fura?
-Viszont az a te szobád volt, nem kellett volna átköltöznöd.
-Rád fért a pihenés.
-Köszi.
-Fade veled aludt?
-Azt hittem veled.
-Na ne csináld!- kezdtem el keresgélni.
Végül a fürdőben találtam rá a kádban feküdve.
-Hányszor fogsz még szívbajt hozni rám?- nyúltam hozzá, de a melegség helyett csak hideget éreztem.- Miért történik ez velem folyton?- kezdtem el könnyezni.
-Megtaláltad?- sétált az ajtóhoz Hanma.- Hé, mi a gond?
-Minden egyes rohadt kutyám meghal! Az egyiket megnyúzzák, a másikkal pedig azt sem tudom mi történt!- mondtam sírva.
-Minden rendben lesz.- ölelt át.
-Miért ver engem a sors?!
-Nyugi, minden rendben lesz, ígérem neked, minden rendbe fog jönni.
-Könyörgöm neked! Ölj meg!
-Nem fogom megtenni.
-Minden ellenem van! A nagyszüleim meghaltak, a legjobb barátnőm meghalt, a második kutyám is meghalt, anyám haldoklik, mi a fene lesz még!? Apám sztrókot kap!?
-Ilyenekre ne is gondolj.
A napot otthon töltöttem Hanmával és mikor apa hazaért nem értette miért vagyunk itthon mire azt mondtam a fürdőszobában van, a kádban mire egyből levágta mi a helyzet.
Másnap elmentem a randira de nagyon nem volt kedvem az egészhez.
-Szia.
-Haladjunk, van még dolgom.
-Történt valami?
-A kutyám meghalt.
-Ezért nem voltál suliban?
-Kettőt tippelhetsz észlény!
-Ne rajtam add le a feszültséged, kérlek.
-Mindegy, csak menjünk oda ahova terveztél aztán had kössem fel magam vérte.
-Eddig miért nem tetted meg?- kérdezte mire majdnem lekevertem neki egyet de vissza fogtam magam.
-Te ezt komolyan megkérdezted!?
-Igen, és nem a semmiért. Mármint, ha nagyon akartad volna akkor már felakaszthattad volna magad egy ideje és akkor nem is kellett volna ide eljönnöd mert a hullaházba mentél volna egy hideg randira.
-Te aztán borzalmas egy ember vagy.
-Mondták már páran.
-Nem csodálkozom.
-Van nálad kesztyű?
-Kesztyű? Te most hülyéskedsz velem?
-Nálam van egy extra pár mert selyemtettem, hogy nem lesz nálad.
-Minek kell kesztű?
-Majd meglátod.
-Oké?
Tehát elindultunk és egy jégpályánál lyukadtunk ki.
-Jó volt veled találkozni.- fordultam meg mire megragadta a csuklóm.
-Azt mondtad adsz még egy esélyt.
-Ja, de nem akarok meghalni!
-Nem fogsz, ígérem.
-Te tudsz korizni?
-Nem, de-
-Akkor nincs miről beszélni! Én mentem haza.
-Izanami!
-Jó, de az első esés után haza megyek.
-Megegyeztünk.- mondta majd elindult.
Nagy nehezen bementünk és ő segített felrakni a korimat mert én semmit nem tudtam róla.
Felmentünk a jégre és én már az elején majdnem dobtam egy hátast, de Baji sikeresen visszatartott az eséstől.
-Miért van olyan érzésem, hogy nem fogod hagyni, hogy elessek?
-Mert nem fogom.
-Ez a nap hosszú lesz.
