-Mi akarsz?
-Semmit, csak köszönni.
-Ilyeneket nem csinálsz.
-Most megfogtál. Azt akarom, hogy csatlakozz hozzánk.
-Mi?- kérdeztem elkezdve remegni mire elém sétált.
-Csatlakozz a Tenjikuba.
-Miért tenném?
-Mert tudunk mindent.
-Mégis miről?
-A te kis játékaidról. Mindkét bandának csak rosszat akarsz csak azért, hogy neked legyen egy jó műsorod.
-Mégis honnan hallottad ezt a baromságot?- kérdeztem ahogy egy izzadtság csepp lecsordul arcomon.
-Túl egyértelmű vagy.- vigyorgott.
-Mi lesz ha nem csatlakozom?
-Nos, nagy kár lenne, ha anyukád véletlen rossz gyógyszereket kapni, ami akár meg is ölheti.
-Nem tennéd...
-Vagy apukád egy véletlen autó balaesetet szenvedne. Mondjuk anya szomorú lenne, hogy a másik bátyja is meghalt.
-Nem vagy rá képes...
-Vagy a drága látos unokatestvéreddel történne valami.
-Ha meg mersz bármit is próbálni akkor saját kezűleg öllek meg!
-Nos? Akkor benne vagy?- nyújtott kezét mire sóhajtottam.
-Más választásom nincs nagyon...- adtam oda kezem.
-Üdv a bandában.
-Meg fogod bánni, hogy bevettetek.
-Majd meglátjuk ki bán meg és mit.- sétált el.
"Ebből még baj lesz."
Sétáltam tovább mire valami fejbe talált.
-MI A FASZ!?- fogtam fejem.
-Mi volt ez az előbb?
-Mit akarsz tőlem Törpe?
-Miért fogtál kezet azzal a sráccal?
-Lényeges az?
-Nem bízom benned egy cseppet sem!
-Jobban is teszed, na csá.- indultam tovább mire megragadta csuklóm és a ház falának lökött majd felkarom mellett megtámaszkodott mert az volt neki váll magasságban.- Esetleg leguggoljak?
-Ki volt az a pasas és miért ráztatok kezet?!
-Figyelj, ő apám egyik munkatársának a fia.
-És?
-Kötöttem vele egy megegyezést, hogy tűzszünetet tartunk, hogy a nagyfejek együtt tudjanak dolgozni és ne kelljen azon aggódniuk, hogy mi megöljük egymást.
-Nem veszem be.
-Ez nem pirula hanem igazság.- löktem el magamtól.- Ha pedig most megbocsájtasz akkor hazaviszem a kutyámat.
-Ha Hanma ellen vagy, akármilyen módon is, akkor kivégezlek.
-Sok sikert a semmihez, Hanmának sosem ártanék, ahhoz túlsásosan szeretem, és én legalább nem használom őt, mint ő engem, ja és nem vagyok a Toman kémje, nekik egy szót nem szóltam a Walhallaról és, hogy én benne vagyok.
-Hallgatóztál?
-Naná, elvégre te beszéltél Hanmával, és én benned nem bízom, de jobban is teszem. Azt hiszed olyan okos vagy, de én már tudom a terved.
-Ó valóban?
-Most, hogy Pah nincs az útban szépen megpróbálsz bekerülni a Tomanba, mint a harmadik kapitány és onnan szépen felfelé mászol, aztán átveszed a Tomant, amit egyesítesz a Walhallaval és minden más bandát leigázol az ultra bandával.
-Ezt... te... hogyan...- csordult le egy izzadtság csepp arcán ahogy lefagyva állt.
-Nem te vagy itt a legokosabb. A Tomant már évek óta az orránál fogva vezetem és mindkét vezér a markomban van, ha akarnám akár meg is ölhetném őket, és elfoglalhatnám a helyüket! Tudod te milyen nehéz megjátszani az elesett kisbárányt?- nevettem el magam.- Lehet csak a stressz beszél belőlem de holnap úgy is kiadom magamból a feszkót mikor legalább 5 embert úgy szétverek, hogy lesz aki kórházba is megy!- nevettem.
-Te egy pszihopata vagy!
-Nem, csak unom ezt a kurva életet! A te kis terveid egyszerűk, de ezt csak akkor látja valaki, ha benne van több bandában és kap egy nagyon kevés infót rólad. Legalábbis nekem Hanma alig mondott valamit, de már az is elég volt, hogy megtudjam mi a terved!
-Istenem, ez a szadistaság lassan tetszik...
-Bocs haver már másé vagyok. Ja és még valami. Ha az utamba mersz állni vagy Hanmának egy szót is mersz szólni arról amit látsz, akkor számíts arra, hogy saját kezűleg heréllek ki és semmilyen érzéstelenítő vagy altatás nem lesz.- mosolyogtam mire elmosolyodott.
-Megjegyezve.
Végre sikeresen hazamentem és apámnak elmondtam, hogy az egyik Haitanival kibékütem mire szorosan átölelt egy köszönöm kíséretével.
-Holnap suli után egyik haverommal találkozok, lehet későn jövök.
-Amég a jegyeid jók és mosolyogsz addig nem zavar hova mész és kivel találkozol, de ne, hogy hagyd azt a Hanma srácot elmenni! Ilyen sráccal ritkán találkozol.
-Az nem olyan biztos.- mondtam belegondolva hány srácot ismerek aki hasonlít rá.
-Minden jól ment a sétán?
-Egy idióta ránk dudált miközben kék volt a lámpa és Fade elrohant emiatt.
-A lényeg, hogy épségben vagytok.
Később felhívtam KenKent és nagyon nem volt jó kedve.
-Szia KenKen.
-Mi akarsz?!
-Valami rosszat csináltam?
-Nem, csak ideges vagyok!
-Miért?
-Mert Mick... ez most nem fontos! Miért hívtál?
-Ja igen, az a Takcuki sráccal összefutottam és azt mondta kihív egy bunyóra, így azon-
-Mennyi ember kell?
-Legalább 5, és az erősebbek közül.
-Stresszes vagy?
-Nagyon.
-Ez egy igazi kivézés lesz, én és Mickey is ott leszünk.
-Nekem mindegy, csak legyen meg 5 ember.
-Meg lesz, ne aggódj.
-Imádlak.
-Újat mondj.
-Beképzelt.
-Nem vagyok, de ezt sokat mondod.
-Ez igaz...
-Még valami?
-Van egy új kutyusom!
-Lány vagy fiú?
-Kan vagy szuka, de ha te így kérdezted akkor fiú.
-Mi a neve?
-Fade.
-Király, gondolom fekete vagy szürke.
-Szürke, de abból is a sötétebb fajta.
-Kölyök?
-Igen, az.
-Hasonlít Vexterre?
-Egy kicsit.
-Kitől kaptad?
-Apától.
-Jut eszembe, anyukád hogy van?
-Megint javult az állapota szóval most remélhetőleg nem fog visszaesni, mint legutóbb.
-Jó tudni.
-Csak ennyit akartam, ha van valami amit el akarsz mondani akkor most mond.
-Nem, egyenlőre semmi.
-Ja igen, holnap délután 5kor lesz a bunyó a Toman gyülekező helyén.
-Rendben, összeszedem azt akit tudok.
-Köszi.
-Na szia.
-Szia.- mondtam aztán leraktam.
Nem volt könnyű elaludnom az után, hogy megmutattam igazi énem valakinek akiben nem is bízom.
