-Kössz mindent.
-Biztos egyedül hagyhatlak?
-Igen, az fontosabb, hogy kibékítsd a húgod.
-Kössz.
-Na csáo.- indultam el.
Sikerült 4 utcát mennem bármi gond nélkül mikor valaki halálért kiáltott.
-IZA!- hallottam az ismerős hangot aztán megálltam.
-Mikor adtam engedélyt, hogy így nevezz!?
-Sajnálom, de csak így tudtam elérni, hogy megállj.
-Te ki is vagy amúgy?
-Mi? Hanagaki Takemichi vagyok!
-Ja, a srác aki kihívott és felidegelt mert nem került földre, Hinata pasija.
-I-Igen.
-Mit akarsz?
-Szakítanod kell Hanmával!
-Már miért tenném?
-Mert... nem tudom neked elmondani mert hülyének fogsz nézni!
-Elkéstél ezzel.- mondtam mire csak pislogott.- Mond el.
-Ha mellette maradsz akkor nagyon rossz sorsod lesz!
-Ne gyere megint az időutazós hazugsággal!
-Nem-
-Inkább mond, hogy a haverodnak tetszem, azt előbb elhiszem. Akár még azt is ha azt, hogy neked tetszem de akkor be is verném a képed Hinata miatt előtt.
-Meg kell bennem bíznod! Kérlek!
-Miért bíznék meg egy olyanban akit nem is ismerek?
-Kérlek!
-Akkor gyere ezzel, ha van jó indokod.
-Megcsal téged!
-Jó vicc könyök.
-Nem viccelek!
-Van bármi bizonyítékod?
-Nincs de-
-Akkor nem igaz amit mondasz.
-Nekozami... hinned kell nekem...
-Ha van bizonyítékod rá akkor első dolgom lesz őt kikérdezni, aztán eldöntöm, hogy szakítok-e vele.
-Megszerzem! Csak figyeld meg!
-Miért vagy így rámkattanva amúgy?
-Mert tudom mi lesz veled.
-Ne kezd megint.
-Ez az igazság!
-Na és mi lesz velem?
-Egy hidegvérű gyilkos leszel és Kisaki oldalán fogsz állni, de sok lesz rajtad a stressz, a szüleidet a szemed láttára ölik meg, Hanma meg fogja ölni a lányod és te emiatt meg akarod ölni de nem teheted mert Kisaki jobb keze, minden amit szeretsz el fog tűnni az életedből, olyanokat fogsz megölni akiket szeretsz és... ki akarsz belőle keveredni de már késő.
-Jó kis sztori kölyök, de van benne néhány bökkenő.
-Hogy? Micsodák?
-Nem lesz gyerekem soha az életben, Kisakit messziről kerülöm és ami azt a gyilkolást illeti, már csinálom, de nem bántanék olyat soha akit kedvelek, és te jelenleg nem tartozol bele, szóval fuss kölyök mielőtt a nyakad tekerem!
-Most nem!
-A halál nem olyan dolog amit vissza csinálhatsz kölyök, ezt tudod te is, nem igaz?
-Nem félek tőled!
-Pedig jobban tennéd.
-Miért teszed ezt?
-Mégis mit?
-Eljátszod, hogy gyenge vagy pedig képes vagy megölni embereket.
-Ezt úgy hívják manipuláció.
-Van olyan akinél nem használod?
-Azoknál akik ismernek engem, és jól ismernek.
-Te és Draken valóban összevesztetek?- kérdezte mire sóhajtottam.
-Telebeszélted a fejét és nem hiszi el az igazat... ő az egyetlen akit nem akarok elveszteni, hisz több éven keresztül mellettem volt mert azt hittük rokonok vagyunk... hiányzik az mikor csak nyugodtan tudtunk beszélgetni az edzések után... vagy mikor ellátta a sebeim és közben szidott engem amiért verekedtem a tudta nélkül... olyan volt, mint egy bátyj akire mindig vágytam...- mondtam miközben könnyek gyűltek a szemembe.- Aztán ahogy az idő telt egyre keményebben kezelt és több lett a veszekedés köztünk... ahogy tudtam elintéztem, hogy ő ne tudjon semmiről mert abból újabb veszekedés lett volna amit nem akartam... a szüleimmel nem veszekedtem annyit, mint vele... hiányzik az az idő mikor minden rendben volt... de mostár semmi nem lehet olyan, mint amilyen volt...
-És a családod?
-Az egész családom benne van vagy volt ebben... a nagybátyám egy hatalmas bandát vezet és sokan akarják megölni, az unokatesóim és én benne vagyunk egy bandában és mindhármunknak van szerepe, a nagynéném már nincs benne egy bandában sem, de régen benne volt egyben ahonnan csak menekülni akart a vezér miatt, apám segített neki és apa most a Yakuzával dolgozik együtt anyám tudatán kívül, aki régen szintén egy bandában volt, de ő képes volt megszabadulnia a vezetőjétől... azzal, hogy megölte... én viszont 3 bandában vagyok benne egyszerre és kurvára fárasztó. A Toman csak megtűr, a Walhalla csak dísznek tart és a Tenjiku... nos ott tisztelnek mert tudják, hogy képes vagyok ölni... de csak azért ölök mert a feszültség állattá változtat... néha elgondolkozom, hogy skizofrén vagyok.- nevettem egy kicsit.
-Mi akarsz lenni iskola után?
-Régi álmom, hogy tanár legyek, de ez már nem eléhető számomra, apám megadta a sorsom.
-Ezt, hogy érted?
-Én leszek a Yakuza feje.
