Sokáig koriztunk az emberek között de végül csak Baji esett el egész idő alatt még nekem már sikerült az egy lábon csúszás is.
-Te jól belejöttél.
-Volt aki miatt nem eshettem el.- próbáltam kicsatolni de csak szorosabbra húztam.- Öhm... Baji, esetleg tudsz segíteni?
-Ez az első, hogy korcsolya van a lábadon?- térdelt le és kezdte el bütykölni.
-Nem, de ez az első ami nem fűzős.
-Tessék.- állt fel mire kibújtam a korcsolyából.
-Sokkal jobb.- mondtam végre érezve a lábam.
-Szabadság!- mondta Baji mire felnevettem.
-Te aztán tényleg más vagy.- mondtam egy mosollyal.
-Gyere adjuk le aztán induljunk tovább.
-Ez után te még komolyan akarsz máshová hurcolni engem?- kezdtem el felvenni a cipőm.
-Azt hittem készen állsz egy kis kihívásra.
-Arra igen, de egy ilyen után.
-Kiütötted Drakent és még néhány tagot és egy kis csorcsolyázás miatt nyavajogsz?
-Utálom mikor valaki másnak igaza van.- nyavajogtam majd felálltam.
-Na gyere.
-Értettem főnök.- indultam el utána.
Tehát leadtuk a korcsolyát aztán elsétáltunk egy nem messze lévő kockaparadicsomba.
-Elhoztál egy játékterembe, és most mi?
-Nem egyértelmű?- mutatott fel két játékokhoz használható kártyát.
-Na ne.
-Mindegyiket kipróbálhatjuk 5ször.
-Most úgy megcsókolnálak de az számomra fura lenne.
-Én nem bánnám.
-Csak akkor kapsz ha sikerül engem legyőznöd.
-Számoljuk?
-Egyértelmű.- mondtam mire elvigyorodott.
-Akkor nyomás!
És az egész délután ott töltöttük miközben felírtuk az összes nyerést és vesztést.
-Na akkor mi az eredményed?
-27 nyerés és 46 vesztés...
-Magyarán nyertem, nincs csók.
-Nem baj.- mondta egy mosollyal.
-Mi?
-Én már azt is nyereségnek veszem, hogy még mindig mellettem vagy.- fogta meg kezem.
-Ez rohadt nyálas szöveg volt.
-Rájöttem.- mondta mire mindketten elkezdtünk nevetni egy kicsit.
Egy ideig sétáltunk kézen fogva majd a telefonom csörögni kezdett.
-Ezt fel kell vennem.
-Nyugodtan.- mondta mire kicsit távolabb sétáltam tőle aztán felvettem.
-Ajánlom, hogy fontos legyen. Épp-
-IZA! SEGÍTS!
-Rayami...
-Életben akarod nem?
-MI A FENE ÜTÖTT BELÉD!? TEGNAP MÉG OLYAN NORMÁLIS VOLTÁL!
-Kicsit unatkozni kezdtem.
-Mit akarsz!?
-Nagyon semmit, csak azt akarom, hogy halld ahogy a kislány utoljára felsikít.- mondta aztán egy hangos sikoly hallatszott aztán a vonal megszakadt.
-ÉN MEGÖLÖM EZT A KURVA STRICI HÍMRINGYÓ MIT TUDJAM ÉN MIT!!!- kezdtem el hevesen könnyezni.
-Mi történt?
-Én megölöm... hogy teheti ezt?!- rogytam térdre zokogva.
-Iza, mond el mi történt.
-Hanma... megölte a halott legjobb barátnőm egyetlen testvérét... és a fülem hallatára...- zokogtam egyre jobban mire átölelt.
-Sajnálom... de ezzel már nem tudunk mit tenni mostmár.
-Miért tette ezt?! Miért?!
-Erre csak ő tudj a választ, de ezt jobb ha nem a közel jövőben tudjuk meg.
-Mindenki akit szeretek meghal! Ez nem igaz! Miért!?
Baji csak csendben mellettem volt ahogy minden egyes dolgot elsírtam ami a szívemre jött.
-Megteszem amit tudok, hogy ne történjen ilyen többet.
-Meg akarok halni!
-Nem engedem.
-Akkor minden öldöklés abba maradna!
-Ez nem igaz és ezt te is tudod! Csak azért mondod, hogy nyugtasd magad pedig tudod, hogy nem igaz.
-Miért történik mind ez?!
-Nem tudom, de azt tudom, hogy sok embernek nagyon elcseszett az agya.
"Ha tudnád nekem mennyire az már menekülnél..."
Hazakísért aztán magamra hagyott.
Lezuhanyoztam aztán fogat mostam aztán úgy aludtam, mintha semmi nem történt volna.
-Apa?- csodálkoztam reggel ahogy kisétáltam a szobámból.
-Jó reggelt! Öltözz gyorsan! Megyünk Yokohamába!
-Már most? Még csak csütörtökön mondtam, hogy kiegyeztem vele a békét.
-Annyira kómás vagy, hogy nem is értelmesek a mondataid.
-Bagoly mondja.- mentem a fürdőbe és megmostam az arcom.
Nyújtózva sétáltam ki a szobámból és egyből kajáért mentem.
-Apa, legközelebb macskát hozz, annak nehezebb elnyerni a bizalmát és ha úgy látja veszélyes aki felé közeledik annak kikaparja a szemét.
-Meglátom mit tehetek.
Ettem aztán átöltöztem aztán fogat mostam utána felvettem a pulóverem és végre elindultunk.
-Ugye a jövő hét nektek is szünet?
-Igen, miért?
-Nos mert úgy terveztem, hogy az egész hetet ott töltjük.
-Haha, jó vicc.- mondtam kicsit nevetve de apa nem nevetett.- Várj! Ezt komolyan mondtad!?
-Igen.
-Hogy a halál vinne el engem.- csúsztam lejjebb az ülésben.
-Ugyan már! Ez remek alkalom, hogy jobban megismerkedj az ottani környékkel!
-Azt ne mond, hogy oda akarsz költözni.
-Nos...
-Apa!
-Amúgy melyik fiúval egyeztél meg a tűzszünetről?
-Rindo.
-Ő az akinek kék melírja van, igaz?
-Igen.
-És Ran az aki...
-Akinek szőke a haja, de felül és feketére van festve és horizontálisan nézve.
-Már értem.
-De, hogy lehet valakinek olyan gyönyörű lila szeme, mint amilyen nekik van?
-Az apju génje.
-Irigylem őket.
-Mi baj a kék szemmel?
-Az átlagos.
-Ez nem igaz, nagyon kevés embernek van Japánban ilyen gyönyörű kék szeme, mint amilyen neked van.
-Ez igaz, de a lilából kevesebb van.
-Inkább szeretnél ilyen ronda barna szemeket, mint ami nekem van?
-Nem is ronda! Szerintem szép a szemed színe!- mondtam mire egy kicsit nevetett.
-Ha fáradt vagy még, akkor pihenj, még bő két óra még oda érünk.
-Rendben.- döntöttem hátrébb a széket.
Sikeresen elaludtam és mikor megérkeztünk a szemem csak csillogott, hogy mennyi változás történt ebben a városban mióta utoljára itt jártam.
-Nézd csak! Már a fiúk kint vannak.
-És most kezdődik a kivégzés... pedig körbe akartam nézni a városban.
-Nem azt mondtad, hogy-
-Ezt nehéz lenne elmagyarázni.- kötöttem ki magam aztán szálltam ki a kocsiból.
-Jó újra látni téged Nekozami.
