-Iza?
-Felébresztettelek?
-Kicsit.
-Bocsi, csak inni mentem.
-Nadrágban?
-Hideg van a takarón kívül.- vettem le és másztam be mellé.
-Akkor gyere ide, hogy felmelegítselek.- ölelt magához.
-Jó éjt Shuji.
-Jó éjt Cicám.
És visszaaludtunk.
Most arra ébredtem, hogy a mellettem lévő mozgolódik.
-Shuji, maradj nyugton.
-Ébresztő van Cicám.
-Mennyi az idő?
-Mindjárt 10.
-Akkor még van időnk, apád elvileg délután 2kor megy el, nem?- kétdeztem magamra húzva a takarót.
-Baszással ébresszelek fel?
-A tegnapinál nem lehet rosszabb.- mondtam mire ledobta rólam a takarót.
-Biztos?- kérdezte és keze már a soltomban is volt.
-Shu, ne csináld, csak hülyéskedtem.
-Késő.- mondta és elkezdte ujját bennem mozgatni ami az egyik legjobb érzés.
-Shuji...
-Gyengéd legyek?
-Ébren vagyok, abba hagyhatod.
-Pedig most kezdesz csak nedves lenni.
-Nincs ehhez kedvem.
-A tested mást mond.- mondta majd leszedte a soltom.- És én ponsan értettem mire vágyik.- mondta majd lehajolt és megnyalt.
-Ne csináld, ez nagyon fura!
-Viszont élvezni fogod, csak bízz bennem.- mondta egy mosollyal.
-Csókot ne várj ez után.- mondtam mire felnevetett.
Nyelvével kényeztetett és amennyire fura volt annyira jól is esett, magyarán nagyon.
Ez után ujjával tágított még egy kicsit még én elkezdtem farkát húzogatni.
-Ha apád benyit akkor jobb ha feladjuk és többet nem csináljuk.
-Ennyire balszerencsések nem lennénk... szerintem.
-Meglátjuk.- mondta majd elhelyezkedett.- Mehet?
-Essünk túl rajta.- mondtam mire lassan elkezdte belém vezetni.- Anyám...- sóhajtottam.
-Jó, nem igaz?
-Erre... ngha... nem válaszolok.
-Biztos vagy ebben?- kezdett el mozogni.
-Francba...- haraptam rá alsó ajkamra és markoltam meg a takarót.
-Iza! Hazaértem!- hallottuk meg apám hangját.
-El tudnál menni egy sétára? Kérlek!
-Hanma itt van?
-Igen uram!
-Jó szórakozást.- és az ajtó ez után csukódott.
-Neked aztán laza szüleid vannak.
-Anyámnak, hah... anyámnak is ilyenek voltak a szülei, apám pedig naaah... ő nem akar a saját szüleire hasonlítani.
-Lehet ide költözöm és minden reggel kapsz egy jó ébresztőt.
-Meg is halnál, hah.
-Miért?
-Mert a legjobb havejaim ha meglátnak veled akkor véged van.
-Tehát nem is te ölnél meg.
-Egy ilyen minden reggel? Nem panaszkodnék.- mondtam mire nevetett egy kicsit.
Gyorsítot egy kicsit a tempón mire nyögdécselni kezdtem és csak lehajolt és megcsókolt, amit viszonoztam de főleg ő kínzott engem most.
Volt ahol gyorsított, volt a hol lassított így sosem tudtam hozzászokni a tempóhoz.
Megharapta fülem gyengén és én csak kisebbet sikkantottam a meglepettségtől, ami neki nagyon tetszett.
Nem kímélt egy percre sem és ki is szívta a nyakam amit csak később vettem észre.
Mikor már a végénél volt akkor kivette belőlem és kiverte magának.
-Jó reggelt.- vigyorgott.
-Te őrűlt vagy.- takartam el arcom.
-De te pont ezt szereted.
-Mikor mondtam ilyet?
-Soha de ezt csak tudom.
-Öltözzünk és együnk.
-Nem igazán fogsz járni a mai nap.
-Ezt, hogy értsem?
-Majd megtudod.
-Oké.
Tehát én lefürödtem és felöltöztem de ekkor észre vettem egy piros foltot a nyakamon.
-Hanma!
-Hova lett a Shuji?
-Mi a fene ez?- mutattam nyakamra.
-Hoppá.
-Mi ez?!
-Ez az első jele a terhességnek.
-Ne hülyéskedj velem!
-Kiszívtam a nyakad, nagy dolog.
-Meddig marad ez rajtam?
-Nem szívtam meg erősen tehát olyan 2 hét.
-Hogy!?
-Figyelj, ha szemét lettem volna akkor olyat adok ami fáj és 1 hónapig rajtad marad.
-Minek csináltad ezt?
-Volt pár okom.
-Például!?
-Ez egy jelzés, hogy valakihez tartozol.
-Ez úgy néz ki, mint egy méhcsípés.- mondtak fogva nyakam.
-De nem az.- mondta.
-Francba, apa ki fog nyírni.
-Miért?
-Mert az egyetlen feltétel amit kiszabott, hogy ne látszódjon meg rajtam, hogy csinálom!
-Ez akárhonnan lehet, olyan lesz, mint egy lilafolt és mondhatod, hogy megütötted magad.
-És addig mit csinálok vele?!
-Van sminked?
-Zseni vagy!- mentem a szobámba és gyorsan lefedtem egy csomó alapozóval majd kimentem.- Kicsit fáj ha hozzáérek, ez normális?
-Ne aggódj, ez normális. Jelenleg érzékeny ott a bőröd.
-Jó tudni.
-Haza értem!
-Szia apa.
-Jó napot.
-Iza, Masaru felhívott és mondta, hogy a fiúk itt fognak tölteni néhány napot.
-Hol?
-A vendégszobában.
-De ott csak 1 ágy van és az is 1 személyes.
-Nos igen.
-Tehát én leszek a vendég szobában?
-Vagy pedig valahogy kicserélitek az ágyat, vagy az egyikőjük veled alszik.
-Nem alhatna az egyik a földön?
-Matrac.- mondta Hanma.
-A felfújható matrac!- néztünk egymásra apával.
-Meg is van oldva.
-Te vagy a legjobb Shuji!- adtam neki egy nagy puszit.
-Csak gondolkodok néha.
-És nagyon jókat.- mondta apa mire Hanma majdnem nevetni kezdett.
-Erre ne vegyen mérget.
-Perverz!- ütöttem vállon mire nevetni kezdett.
-Örülök, hogy ilyen jól elvagytok.
-Reméljük ez így is marad.- mondtam mire Hanma megfogta kezem.
