-ELÉG! A VÉGÉN MÉG MEGÖLÖD!
-MÉG NEM VÉGEZTEM EGYIKŐTÖKKEL SEM!
-EZ A CSAJ MEGŐRÜLT! VISSZA!
-AZT MÁR NEM!
*10 percel ezelőtt*
-Biztos jó ötlet volt ide jönnünk srácok?- hallatszott Mitsuya hangja.
-Valami lesz itt, érzem.- hallottam meg Angry hangját.
-Méghozzá valami mókás!- mondta Smiley.
-RÁM KONCENTRÁLJ!- kiáltott KenKen majd meg akart ütni de elhajoltam és gyomorba vágtam.
-MI A!?
-MONDTAM, HOGY BULI VAN!- indult el felénk Smiley.
-De még, hogy milyen jó.- mondtam aztán felé ugrottam és lefejeltem.
-A FENÉBE!- fogta orrát ahogy hátra esett még én csak a másik kettőre néztem.
-Ti is akartok?
-Kössz, kihagyom.- mondta Mitsuya.
-NEM MARADSZ ÉLETBEN!- kezdett el felém rohanni Angry.
-Nézz tükörbe.- mondtam majd felugrottam és állba rúgtam Angryt aztán megfordultam a levegőben és teli talpra érkezdtem.
-Te aztán erős lettél.- állt lábra KenKen.
-Csak egy jó motiváció kell, hogy a gyenge is megerősödjön. Ráadásul az az idő amit távol töltöttem ettől az egésztől segített a higgadtságban, mostmár nem vagyok annyira lobbanékony.
-De a tűz még mindig lobog benned ahogy Mickey mondaná.
-De ő nincs itt és remélhetőleg nem is jön ide.- rontottam rá rokonomra és ütést ütés után vittem be mire valaki vagy valakik elkapta esetleg elkaptám két karom.
-Rólunk ne feletkezz meg!- vigyorgott Smiley.
-Kössz a besegítést.- mosolyogtam majd felugrottam és képen rúgtam KenKent aki hátra esett és nem mozdult.
-A francba...- mondta Mitsuya.
-Melyikőtök hal meg elsőnek?- néztem hátra az ikrekre egy vigyorral.
-TÖBBET VIGYOROGSZ, MINT EZ AZ IDIÓTA!- próbált behúzni nekem egyet Angry de kitértem és tarkón könyököltem mire össze esett.
-Veled úgy végzek ahogy te szoktál másokkal.- mondtam egy kedves mosollyal még rajta csak nagyobb lett a vigyor.
-Remek! Szivesen látnám!
-Oh, látni fogod.- guggoltam le és buktattam ki majd rá ugrottam.- Már ha megmarad a szemed azaz!- vigyorogtam, mint egy pszichopata aztán elkezdtem verni a képét.
-ELÉG! A VÉGÉN MÉG MEGÖLÖD!- kiabált Mitsuya.
-MÉG NEM VÉGEZTEM EGYIKŐTÖKKEL SEM!- nevettem fel ahogy sikeresen kiütöttem Smileyt.
-EZ A CSAJ MEGŐRÜLT! VISSZA!- kezdett el rohanni az egyetlen aki még nem kapott.
-AZT MÁR NEM!- rohantam az ezüst hajú után.
-A FRANCBA MÁR!- kezdett el gyorsabban rohanni, de nem igazán ment vele sokra, egy versenyfutó ellen nincs esélye.
-Megvagy.- löktem a földre a torkánál fogva.
-Ennyi elé lesz.- hallottam meg egy ismerős hangot.
-Mickey?- csodálkozott Mitsuya.
-MI FASZNAK VAGY ITT!?
-Ken-chin nem vette fel szóval valami történt, de már látom, hogy megint gyilkolás szomjad van.
-A sok stressz szörnyet szül.- vigyorogtam.
-De ez nem te vagy, térj észhez. Draken a rokonod. 4 éven keresztül vigyázott rád, szeret téged, aggódik érted és ott van neked. Erre te konkrétan fél holtra vered?
-Ő kérte!
-Smiley és Angry? Ők a legjobb barátaid A testőreid. Ők tanítottak meg téged verekedni. Mi lett velük?
-MEGÉRDEMLIK AMIT KAPTAK!
-És Mitsuya? Ő mit tett ellened? Igaz, nem szólt hozzád egyszer sem, de ő is ugyan úgy tartotta a hátát érted. Te pedig komolyan szét akarod verni őt is? Aztán mi lesz? Ártatlan emberek után mész? Esetleg más bandákat akarsz kihívni? Simán szétvernek téged ha hatalmas az ember fölényük, és nem lesz senki aki megvédjen, mert az a 3 ember aki a legjobban véd téged és Mitsuya szét lesznek verve!
-Mi az, hogy és Mitsuya?- kérdezte halkan a srác mire leszálltam róla és Mickeyhoz sétáltam.- Mickey! Vigyázz!- szólalt fel mire én átöleltem a srácot és könnyezni kezdtem.- Huh?
-Sok rajtad a stressz ezt megértem, de nem kéne ezért másokat büntetni.- mondta miközben a mellkasomba fúra arcát és vissza ölelt.- Itt vagyunk neked ha bármi van.
-Eeeh...- mondta Mitsuya nem értve a helyzetet.
Végül össze szedtük a 3 srácot és hazavittük őket a motorokkal együtt.
Haza mentem Mickey kíséretével és kicsit beszélgettünk.
-Azta, tényleg sok minden elcsesződött nálad.
-Nekem mondod? Ráadásul holnap randim is lesz.
-Komoly?
-Igen, egy stréber srác meg akarja köszönni, hogy segítettem neki.
-Erre újra bunyózol.
-Ennél van rosszabb is.
-Mi?
-Emlékszel a tegnapra?
-Igen, Baji a képembe nyomta a képet rólatok.
-Nem erre céloztam de erről most eszembe jutott, te miért vagy ennyire oda értem? Már nagyon rég szakítottunk, túl kéne már lépned.
-Ez nem olyan könnyű nekem, mint neked...
-El kell fogadnod, hogy köztünk vége.
-Mit akartál mondani a tegnapról?
-Mickey.
-Megpróbálom, most jobb?
-Igen, köszönöm.
-Na akkor mi van a tegnappal?
-Emlékszel arra a kislányra akit haza kellett vinned?
-Igen, mi van vele?
-Megmentettem, hogy úgy mondjam.
-Ezt, hogy érted?
-A Walhalla egyik kapitánya elrabolta és azt mondta csak velem tárgyal az ügyről ezért elmentem és az ára annak, hogy elengedje én voltam... de megúsztam annyival egyenlőre, hogy hétfőn randira visz iskola helyett.
-Ez most komoly?
-És ha nem megyek el akkor nem csak én de a kislány is meghal... és meghalni nem akarok egyenlőre... de azt is mondta, hogy ne szóljak senkinek szóval már most halottnak számítok.- mondtam egy kicsit kuncogva, hogy milyen hülye vagyok.
-Nem teszek semmit, ígérem.
-Köszönöm Mickey.
-Emlékszem mikor a nevemen hívtál, mikor csak ketten voltunk és mindig mikor valaki hallótávban volt azt észre vetted és egyből Mickey lettem.
-Manjirō-kun...- mondtam ki nevét mire egy mosoly jelent meg arcán.
-Pont így.
-Esetleg szeretnél találkozni Vexterrel?
-Kivel?
-A kutyusommal.
-Naná! Imádom a kutyákat!
-Akkor gyere.- mosolyogtam majd előszedtem a kulcsaim és kinyitottam az ajtót aztán bementünk.- Vexi!
-A házatok nem igazán változott.
-Kellett volna? Vexter!
-Nem hinném de 2 év az elég idő egy teljes átalakításra.
-Vexter! Merre vagy?
-Te, Iza, mióta van vörös mintás szőnyegetek?
-Mi? Nincs olyanolunk.
-Akkor asszem megvan hova tűnt a kutya.
-Te meg miről besz-Ó TE JÓ ÉG!- takartam el a szám mikor megláttam.
-Egész szép munka, mintha egy sebész csinálta volna.
-Esetleg tölthetném nálad az éjszakát?
-Persze, Emma biztos örömmel segít neked holnap elkészülni a randihoz is, szóval nyomás.
-Köszi...
