-Hol vagyunk?
-Egy ház tetőn.
-Arra rájöttem magmtól... is...- pillantottam meg a várost alattunk.
-Szép, nem igaz?
-De.- sétáltam közelebb a széléhez.
-Néha feljövök ide, éjszaka sokkal szebb.
-És a tűzijátékot is gyönyörűen lehetne innen nézni.
-Meg tudom mutatni neked a város összes elhagyatott de mégis gyönyörű épületét.
-Draken ezeknek a közelébe sem engedett.
-Ő még gyerek ehhez.
-Te sem vagy sokkal idősebb.
-Gondolod ezt te. Egy év sokat jelent.
-Nem mindig.
-Amúgy meddig fogsz kettős személy lenni?
-Ezt, hogy érted?
-Mármint, meddig fogsz parókát, maszkot és szemüveget viselni, hogy elrejtsd magad?
-Ameddig csak kell.
-És meddig kell?
-Hanma ezt nem tudom neked megmondani mert...- ekkor vettem észre milyen közel van hozzám.
-Gyönyörű vagy nélkülük.
-Köszönöm...- mondtam miközben ajkait kezdtem lassan figyelni.
-Kicsit túlságosan is.- csókolt meg.
Fel sem fogtam mi történik csak akkor mikor fejem bevertem.
-Hanma! Elég!- toltam el magamtól.
-Félsz?
-Én erre nem állok készen.
-Akkor várok.
-Tényleg?
-A hamburgerbe sem nyersen teszik a húst.- húzott fel.
-Fura hasonlataid vannak...
-Figyeld meg, egyszer én leszek a leghírhettebb harcos az utcán.
-Kíváncsian fogok figyelni.
A randit egy igen vad motorozással végeztük és engedte, hogy én is vezessem a motort ami közben csak nevetett.
-Kössz mindent Hanma.- szálltam le a motorról.
-Ez akkor mit jelent?
-Azt, hogy várom a következőt.- mondtam egy mosollyal mire magához húzott és adott egy apró csókot.
-Nem csak te.- mosolygott és nem engedte el derekam mire az ajtó kinyílt.
-Hoppá. Megzavarok valamit?
-Apa!- riadtam meg.
-Üdv.- mosolygott fogvatartóm.
-Épp az irodába indultam.
-Menj, én addig rendbe rakom a lakást.
-Hány éves?
-Apa!
-Csak kérdeztem.- ment a garázsba.
-Majd hívlak, a következő időpontról, de ha találkozni akarsz akkor hívj és mondom hol vagyok.
-Rendben.
-Ja és legközelebb ha motorozunk te vezetsz.
-Vad volt?
-Nagyon!
-Addig örülj még egy zsaru nem kap el emiatt.
-Ha kell kifizetem az óvadékot érted.
-Majd meglátjuk igazak-e a szavaid.- adtam egy puszit ajkaira majd az ajtófelé indultam.- Vigyázz hazafelé.
-Meglesz, ne aggódj.- indította be a motort.- Cicus.- mondta mire ránéztem.- Mostantól a Walhalla tagja vagy.
-Ezt majd én eldöntöm.- mondtam mire elhajtott.
Lepakoltam aztán átöltöztem és lehevertem az ágyamra.
Másnap nagyon rosszul éreztem magam így apa kikért a suliból.
Délutánra jobban éreztem magam így elmentem a kórházba, hogy meglátogassam anyát és megnéztem, hogy nagyi jobban van-e.
-Üdv.
-Látogatni jött?
-Igen.
-Rokona a betegnek?
-Igazából betegek, az egyik az anyukám a másik a nagymamám.
-Az ön neve?
-Nanami Izanami.
-Az édesanyját meg tudja látogatni de sajnos a nagymamájához még mindig nem engedhetünk be látogatókat.
-Megértem.
-Tudja hova-
-Igen, tudom, köszönöm.- sétáltam el.
Felmentem a 3.emeletre és elsétáltam anyám kórterméhez majd bekopogtam.
-Nyitva.- hallottam meg anyám hangját mire kinyitottam az ajtót.- Izanami?
-Szia Anya.
-Nem hittem volna, hogy te is eljössz egyszer. Miért nem vagy iskolában?
-Reggel rosszul voltam de már jobban vagyok. Te hogy vagy?
-Már jobban, az orvosok azt mondják mostmár 23%-nyi esélyem van, hogy túléljem.- mosolygott de nekem csak könnyek gyűltek a szemembe.- Hé, mi a baj?
-Úgy sajnálom...
-Mit?
-Miattam kerültél ide... túl sok gondot okoztam neked és a családnak, ezért most te is és a nagyi is kórházban vagytok...
-Kicsim, ez egyátalán nem a te hibád, nem miattad kerületem ide, hanem magam miatt...
-Ezt, hogy érted?
-Nos a nagypapa is rákban halt meg, mint ezt tudod és a rák az nagyon ritkán könnyebben megjelenhet ha a családodban már vannak akik rákosak, esetleg amiatt haltak meg, mert ez a gének mutációját eredményezik. (Ne kérdezzétek igaz-e ez csak az én teóriám.)
-Ez azt jelenti, hogy én is rákos lehetek könnyen?- kérdeztem mire bólogatni kezdett.
-Viszont ha egészséges vagy akkor a rák elkerül... viszont én nem aludtam eleget, keveset ettem, volt, hogy 1 hétig nem fürödtem... jobban oda kellett volna magamra figyelnem, és akkor nem lett volna ez.
-Kérlek, legyél jobban.
-Ígérem neked, hogy élve és vidáman megyek innen haza.- mondta mire bólintottam egyet de ő csak letörölte könnyeim.- Menjünk, nézzük meg a nagymamát.
-Elhagyhatod a kórtermet?
-Mit gondolsz, hogy itt van a fürdőszoba is?- nevetett.
Valamit pakolászott aztán leszállt az ágyról és valami fém dolgot hozott magával amin egy tasak volt.
Asszem infúzió de nem vagyok benne biztos.
-Apa mesélte, hogy tegnap randid volt.
-Mi!? Jaj nemár!
-És azt is, hogy pénteken is látott téged egy sráccal ahogy hazamentél miközben egy srác azt mondta neki, hogy a párod és meg akar téged várni.
-Jaj ne...
-Szóval kaphatok egy kis magyarázatot? Apád nagyon rosszul magyaráz.
-Ez egy hosszú sztori.
-Meg csak délután 2, szóval van időnk.
-Nos, csütörtökön volt egy megbeszélésem azzal a sráccal akivel tegnap voltam randin és vele volt az egyik ismerősöm testvére mert rátalált, így haza kellett volna vinnem de a motor amit az exem kölcsön adott az az övé így vissza alartam neki elsőnek vinni és onnan sétáltam volna a kislánnyal a házukhoz, de az egyik 2-B osztályos srác ránk talált és azt mondta elkísér, viszont idegesítő volt így lehagytam, az exem az ajtó előtt várt és csak csodálkozott a gyereken mire az idegesítő srác beért minket, az exem azt mondta, hogy ő haza viszi a kislányt és az idegesítő srác engem amiből az lett, hogy a srác elvitt valamilyen csodálatos helyre ahol vett nekem enni, vett nekem könyveket meg minden és utána hazavitt. Szerintem ezt látta apa. Aztán pénteken KenKen behozott ide a kórházba és az ő anyja is megjelent és neki bemostam egyet mire KenKen elvitt engem onnan. Kirakott egy találka helyen ahonnan az exem felvett és ő vitt haza de ahogy besétáltam egy srác már ott volt, ő a tegnapi randim barátja és azért mondta, hogy a fiúm mert nem tudta mit mondjon apámnak és csak azért volt ott, hogy tippeket adjon a randihoz ami tegnap volt, aztán tegnap apa kivett a suliból, hogy egy egész napos randin lehessek a sráccal aki amúgy 16 éves ha apa próbálna informálódni és mikor hazavitt apa rajta kapott, hogy csókolózunk aztán szépen leégetett előtte.- mondtam mire anya kuncogni kezdett.
-Ez teljesen érthető, elvégre az apád.
-Akkor is! Nem tudott volna csendben... hol van nagyi?
-Ó istenem...
