Már egy ideje Hanmával együtt voltam és már a szüleimnek bemutattam amit ő értékelt, sok időt töltöttem a bandánal így egész jól megismertem a Walhallat, Baji egyre csak rontotta a saját helyzetét, KenKen egyre többet találkozott velem és valamiért segített edzeni, a volt bandám már 4. alkalommal támadt meg, de ezúttal majdnem meg is vágtak késsel, Mickey erről panaszoltam és csak azt mondta megoldja, Hamaki-san újra felvette velem a kapcsolatot és újra egy csomó időt töltöttünk együtt, Smiley és Angry pedig szokásukhoz híven gyakran látogattak.
-Szia Hamaki-san! Van kedved elmenni valahova?
-Iza... segíts...
-Mi történt?
-Valaki a lakásban van... és meg akar ölni... azt mondta már csak én vagyok életben, de nem tudom ez mit akar jelenteni...- mondta mire egyből bevillant amit Mickey mondott és könnyek jelentek meg szememben.
-Hamaki... kérlek próbálj meg életben maradni amég odaérek.
-Megteszem amit- hirtelen egy hatalmas durranást hallottam aztán minden csendes volt, csak Hamaki halk lélegzését hallottam.
-Tudom, hogy itt vagy! Ne nehezítsd meg a dolgom! Nekem sincs kedvem ehhez! Szóval bújj elő és gyorsan vége lesz!
-Mond meg a családomnak, hogy szeretem őket.- mondta Hamaki halk zokogó hangon majd felsikított mire könnyeim sebesen kezdtek folyni.
Kikerestem Mickey számát és felhívtam.
-Yo-
-HOL VAGY!?
-Volt valami megbeszélve?
-AZT KÉRDEZTEM HOL VAGY!?
-Itthon.
-SZÉPEN OTT MARADSZ AMÉG ODA NEM ÉREK!
-Ez nem hangzik jól.- mondta mire leraktam aztán elindultam.
Nem érdekelt mennyire zokogtam, csak mentem és nem álltam meg.
-MICKEY!- rúgtam be az ajtót.
-Iza?- lépett ki Emma szobájából.- Te jó ég, mi történt?!
-Hol van?!
-A szobájában.
-Én megölöm.- indultam el az ajtóhoz egyre homájosabb látással.
-Várj, Iza, mi történt?!
-Menj el sétálni, jobb ha te nem vagy itt.- mondtam mire csak bólintott aztán felvette a cipőjét és elhagyta a házat.
Vártam egy ideig amég elég messze nem lett mire Mickey kijött a szobájából.
-Igen?
-Hogy tehetted!?
-Mit?
-MEGÖLTÉK A VOLT CSAPATOM NŐI TAGJAIT!
-Azt hittem örülni fogsz neki, mostmár nem fognak téged zaklatni.
-MEGÖLTÉK HAMAKI-SANT!
-Ő is a volt csapatod-
-Ő FELHAGYOTT A BANDÁKKAL MÁR RÉGEN! Ő A LEGJOBB BARÁTNŐM VOLT! ÉPPEN TELEFONÁLTUNK MIKOR MEGÖLTÉK! UTÁLLAK TÉGED ÉS REMÉLEM A POKOLRA KERÜLSZ!- kiabáltam könnyezve mire átölelt.
-Nem gondolkoztam, sajnálom.
-A sajnálom nem fogja újra éleszteni!
-Tudom...
Meg akartam folytani, de nem tettem, nem akarok gyilkos lenni egy ilyen miatt.
Ha valóban gyilkolni fogok, akkor az első egy olyan személy lesz aki megérdemli... pontosabban második olyan személy.
Ellátogattam Hamaki családjához és elmondtam mi történt, de azt nem, hogy nekem és a Tomannak köze van hozzá.
Az egész hetet náluk töltöttem és próbáltam Rayamit vigasztalni, de nem igazán sikerült.
-Megérdemelték!
-Majdnem megöltek téged!
-TI KOMOLYAN EZT GONDOLJÁTOK!?
-Legalább nem fognak kinyiffantani téged!
-Örülj, hogy élsz!
-5 EMBER HALT MEG AZÉRT, HOGY ÉLJEK! RÁADÁSUL A VOLT CSAPATOM! HA EZT A SRÁCOK MEGTUDJÁK AKKOR VAGY MICKEYT VAGY ENGEM MEG AKARNAK MAJD ÖLNI!
-Akkor nekik is végük.
-Te fontosabb vagy, mint azok a senkik!
-Ez nem igaz! Harcképes srácokat megölnétek csak azért, hogy egy olyat megmentsetek, aki képes titket hátba döfni, ha nagyon akar?
-Melyik a jobb? 1 gyenge ember akar hátba döfni, vagy 29 erős ember akar hátba döfni?- kérezte Smiley mire orrba vágtam.
-Azok a srácok hűségesek! Nem döfének titeket hátba! Soha!
-Mondod úgy, hogy a csapatod másik fele majdnem megölt téged!- mondta Angry mire ő is orra vágtam.
-Akárhogy is büntetsz minket, az igazság az akkor is igazság marad!- mondta Smiley.
-Ti nem vagytok ép észnél.
-Mondod úgy, hogy a semmi miatt bevertél nekünk!
-A semmi miatt!? A SEMMI MIATT!?
-HIGGADJ MÁR LE!
-FULLADJATOK MEG!
-És, hogy tervezel hazajutni?
-Van két lábam! Gondolkozz!- sétáltam el.
Később Hanmához átmentem és vele töltöttem a nap hátralévő részét, vagyis töltöttem volna, ha nem jön valaki.
-Nyitom.- sétáltam az ajtóhoz majd kinyitottam.
-Eh?- fagyott le a meglepettségtől.
-Eh?- fagytam le szintén.
-Te meg, hogy a fenébe keülsz ide!?
-Ez a második lakásom lassan! Te mit keresel itt?!
-Hanmához jöttem!
-Elment boltba.
-Hogy érteted, hogy második lakásodt?! Betörsz ide!?
-Álmaidban! Shuji enged be!
-Minek enged be téged!?
-Talán mert a barátnője vagyok!
-MI!?- akadtki teljesen mire elmosolyodtam.
-Nem mondta el?
-Kisaki?
-Szia Hanma!- hajoltam ki egy nagy mosollyal.
-Darii...
-MIT JELENTSEN EZ!?
-Hirtelen egy tárgy lettem?
-Neked pofa be!
-Nem parancsolsz nekem.
-Hanma azonnali választ akarok!
-Túlságosan tetszett a csaj ahhoz, hogy megöjem így mostmár a csajom.
-Eredetileg meg kellett volna engem ölni?
-NANÁ!
-Muszáj kiabálnod törpi?
-Mit mondtál!?
-Azt, hogy ne kiabálj, törpe.
-Laposra verlek!
-Hanma, beszéld le a dolgokat vele, én elindítok egy filmet.
-Okké...- mondta mire besétáltam az ajtót résnyire nyitva hagyva.
-EZ MI!?- kiabált Kisaki.
-Nyugi, ez nem olyan komoly, mint gondolod!
-Ezt meg, hogy értsem?
-Félig csak használom.
-Hogy?
-Szabad járása van a Tomanhoz, az egyik vezető a rokona a másik pedig az exe, akármilyen infót meg tud szerezni nekünk.
-Honnan veszed, hogy nem ugyan ezt csinálja a Tomannak?!
-Onnan, hogy a Tomannak nem mesél magáról még nekem mindent elmesél.
-Simán átverhet.
-Viszont tudom, hogy nem teszi.
-Mégis honnan?
-Megérzés.
Ez után valóban filmet indítottam és lehevertem az ágyra.
Hanma csatlakozott hozzám és megnéztük a filmet aztán mondtam, hogy haza megyek mire felajánlotta, hogy elvisz de vissza utasítottam mondván, a séta most jót fog tenni nekem.
Haza sétáltam és esküszöm azon voltam, hogy elkiáltsam magam miközben könnyek folytak végig arcomon.
A csend képes megőríteni mindenkit, de a végén csak jót tesz az embernek.
Minden eszembe jutott, a sok nevetés, a vígasztalás, a sebek ellátása, az ígéretek, hogy legközelebb nyerünk, minden a semmiért volt, mert az első ellenség akit le kellett volna győznünk az önmagunk volt, viszont mi elkerültük azt a csatát és nagyobb halakra ugrottunk.
Minden egyes csapatos döntés, a viták, a megegyezések... mind oda és ez mind miattam mert nem voltam elég erős.
-Túl sok stressz van rajtam megint...
-Hétfőn akkor megmondjuk neki!- hallottam meg egy mellék utcából Nakuta hangját így megálltam és hallgattam.
-De Mickey az képes szétverni minket!
-Gondolkozz már! Senki nem tisztel minket!
-Pedig mindig mi rángatjuk el az ájultakat.
-És mindenkit mi látunk el.
-Viszont nem igazán harcolunk.
-Melyik a fontosabb!? Az, hogy verekedünk, vagy az, hogy a jó harcosokat megmentjük?!
-Igaz.
-Ráadásul mi hozunk nekik kaját és italt.
-Hm. Gyengébbek, mint hittem.- sétáltam tovább.
