-Mit akarsz ezzel mondani!?- kaptam el pólójánál.
-Nyugi! Semmit! Csak sok ellenséged van és lehet van aki ezt tudná alkalmazni!
"Hanma meg fogja ölni a lányodat és te becsavarodsz és-"
Nevettem.
-Hanma? Az a félkegyelmű? Ő a lányom közelébe sem léphet! Már rég nem is láttam őt.
-Én csak azt mondom, jobb ha vigyázol vele.
-Nyugi kölyök, tudom mit csinálok.- mosolyogtam.
-Elhiszem, de én tudom mi lesz veled! Ha nem vagy elég óvatos-
-Takemichi!- szólaltam fel mire csendben maradt.- Ne aggódj, ígérem, nem leszek nagyobb gyilkos annál amilyen most vagyok.
-Mi lesz Kisakival? Azt mondtad-
-Róla majd gondoskodok.
Elengedtem Hanmát és elnéztem.
-Bocs, stresses vagyok mostanában.
-Elhiszem.
-Mit terveztél a randira?
-Sétát.
-Ennyi?
-Talán kevésled?
-Kissé.
-Később azt fogod mondani több, mint ami kell.
-Na persze.
Ahogy sétáltunk, beszélgettünk, egyre jobban éreztem azt a régi vonzalmat amit akkor éreztem mikor még együtt voltunk.
Mikor vége lett a randinak egy mosoly volt arcomon.
-Nos, köszönöm ezt az érdekes napot.
-Figyi, egy tanács, hogy ne érezze Kazutora úgy, hogy mindenről lemarad. Csinálj egy kis naplót amibe minden fontos infót leírsz, első szavak, hova mentetek, hogy tetszett neki, ilyen szarságok, érted?
-Ez jó ötlet, köszönöm.
-Ja és Kisaki...
-Hm?
-Semmi, nem érdekes.- mosolygott.
-Hanma tudsz valamit?
-Csak felesleges infó, nem érdekes.
-Hanma.
-Kisaki kutat utánad.- mondta mire elkaptam a pólójánál.
-Ez melyik világban FELESLEGES INFÓ!?
-Nyugi, nem komoly! Csak olyanokat, hogy mit szeretsz meg ilyenek! Randira akar hívni téged!- mondta mire elengedtem.
-Üzenem neki, hogy kinyalhatja az apja seggét. Azzal a pszichopata rohadékkal nem megyek soha randira! És ha megint túszt fogtok ejteni, hogy meghazuttoljam magam, mindkettőtöket megölöm.
-Engem miért!?
-Mert ő nem lenne képes elrabolni egy gyereket még te simán megcsinálod!
-Oké, kemény igazság.
-Ja és ha a lányom közelébe megy bármelyikőtök is, annak egy szép koporsó lesz az ajándékom. Az a lány a mindenem! Szerintem tudod milyen azt elveszteni.- ültem fel a motorra és indítottam azt be.
-Várj, Izanami.
-Mi van?!
-Lesz második randi?
-Ígéretet tettem a szerelmemnek mielőtt meghalt. Azt ígértem Kazutora mellett leszek, és ezt nem tervezem megszegni!- vettem fel a sisakot és hajtottam el.
Hazamentem és unokatesóim az ajtó előtt álltak.
-Veletek meg mi van?
-Kurokawa akar veled beszélni.
-Most miért? Nem tettem semmit.
-Mi tudjuk, nem ezért.
-Azt ne mondjátok, hogy ki akar rakni a bandából!
-Izanami, meg kell őt értened, van egy lányod.
-Leszarom! Amég a lányomnak nincs baja addig képes vagyok bárkivel harcolni!
-Hugi, kérlek.
-Nem! Bazdmeg! Ti most... Nem! Nem fogom otthagyni ezt a bandát! Nem hagyom, hogy innen is ki legyek rakva egy kibaszott gyerek miatt! Az hogy ő megszületett nem jelenti azt, hogy én gyenge lettem!
-Hé, kérlek nyugodj meg.
-NYUGODJAK MEG!? TI KOMOLYAN AZT HISZITEK, HOGY EZ MOST NEKEM A LEGJOBB!? HA BÁRMI AKKOR VALAKIT SZÉT KELL VERNEM ÉS AZ NEM LESZ MÁS, MINT IZANA!- vettem vissza a sisakom és hajtottam el.
-IZANAMI!- kiáltottak utánam, de nem érdekelt, engem most a harag vezérelt.
