Nem az vagy akinek hittelek

65

Kinyitottam az ajtót és a szöszivel találtam magam szemben.

-Honnan tudod hol lakom és mit keresel itt?
-Ez aztán kedves Szia.
-Nincs kedvem sziázni, bökd ki mit akarsz.
-Csak ezt odaadni.- nyújtott felém egy tenyérnyi dobozt.
-Ez mi?
-Utólag is boldog születésnapot.- mondta mire kinyitottam a dobozt.

-Hű, Kisaki ez gyönyörű.
-Remélem lesz alkalmad viselni is.- sétált el.

Visszamentem a házba és leraktam az asztalra a dobozt.

-Kisaki? Mit keresett itt?
-Csak egy ajándékot hagyott itt.
-Van bármi bajod?
-Csak meglepődtem, hogy kaptam tőle fülbevalót.
-Mit?
-Fülbevalót.
-Nem néztem volna ki belőle.
-Én sem igazán.
-Karnevál igazán aranyos kiscica.- terelte a témát.
-A gazdája sem rossz.- piszkálódtam mire nevetni kezdett.
-Igazad van, a gazdája is nagyon aranyos.- mondta egy mosollyal.

Mellettem volt egész nap és rengeteg dolgot beszéltünk ki.
Azt ígérte segít majd, hogy egy jó másfél órára elszabaduljak mindenkitől és Bajival is tölthessek időt amiért nagyon hálás voltam neki.
Estére kettesben maradtam a cicával és úgy éreztem van kire támaszkodnom bármi bajom van.

Másnap a várost jártam új motorommal melynek hangja képes volt mindenkit felriasztani.

Úgy voltam vele teszek egy próbát és megnézem mennyi idő alatt érek Yokohamába, ha kocsival 2 óra az út.
Otthon felvettem az egyenruhám aztán elindultam utamra.
150 kilométer per órával mentem és 57 perc alatt ott is voltam.

-Amaya néni!
-Iza? Te, hogy kerülsz ide?
-Gondoltam megnézem a motorom milyen gyors és ez volt az egyetlen út amit jelenleg meg akartam tenni.
-Na és? Milyen?
-Fele idő alatt értem ide.
-Ez csodás.
-A fiúk?
-Elküldtem őket boltba, de nem sokára itt vannak.
-Rendben.
-Miattuk jöttél?
-Talán igen, talán nem.
-Rafinált.

A fiúk megérkeztek és mondták, hogy azon voltak, hogy hívjanak engem mert Kurokawa beszélni akar velem.
Tehát felhívták és mondták neki, hogy itt vagyok mire a srác mondott egy helyet ahova el is mentem motorral.

-Látni akartál?- álltam meg.
-Csússz előrébb, a fuvarom leszel.
-Tehát taxizni vagyok itt?- húzódtam előrébb.
-Félig.- ült fel mögém és ölelt át de véletlen a derekam felett jóval.
-Hé!
-Bocsánat, de előre vagy dőlve így nem nehéz azt is mefogni amit egyikünk sem akar.
-Pofa be és kapaszkodj.
-Értettem.

Navigált ahogy mentünk és minden egyes fordulót élesen kellett bevennem mert utolsó pillanatban szólt ami rohadtul idegesített.
Aztán annyit mondott "Most állj" mire a fék nem volt elég és majdnem elestünk a motorral olyan szögben próbáltam még jobban lassítani a járművet.

-He! Én kitekerem a nyakadat!
-Fogd be.- szállt le mögüllem.
-Én itt hagylak! Csá!
-Ha elmész akkor végzek veled.
-Szeretném azt látni!
-Tudom ki készíti a fényképeket rólad.
-Figyelek.
-Megvársz és megteszel mindent amit mondok, csak utána fogom eldönteni, hogy elmondom-e vagy sem.
-Rohadék.
-Nemsoká jövök.- sétált el.

Vártam egy ideig aztán egy szatyorral a kezében jött vissza és újból felült mögém.

Egész idő alatt fuvarozgattam mire végre úgy döntött nincs több hely ahova akar menni.

-Fhu ha tudnád milyen ideges vagyok most! Úgy orrba pattintanálak!- álltam meg és vettem le a sisakom.
-De nem teszed meg.- szállt le mögüllem.
-Ja mert van olyan információd ami nekem kell!- parkoltam le és szálltam le én is.
-És nálam is marad.
-Dehogy marad! Ha kell addig verlek amég el nem mondod az infót vagy a saját véredben meg nem fulladsz!- ragadtam meg a pólójánál.
-Így adjam oda az ajándékod?
-A mit?
-Egész nap azt szedtük össze, látod azt a padot?
-Igen.
-Odamegyünk.
-Pontosan miért?
-Csak menj.- mondta mire elindultam és ő jött utánam.

Leültünk a padhoz és ő az asztalra rakta a szatyrokat aztán mondta, hogy ez az egész csapattól van mert mind raktak bele valamit.
Elkezdtem megnézni és csak pislogtam.
Volt venne szoknya, póló, parfüm pont olyan amit általában használok, egy csomó könyv, divat szemüveg, hajgumik, dobócsillagok, EGY FEGYVER, jó fajta cipő és egy új paróka.

-Melyik idióta szerezte meg a parfüm márkát amit használok?
-Hiszed vagy sem Brawler felismerte az illatát.
-És a fegyver?
-Tőlem van.
-Nem hiszed, hogy meg tudom magam védeni?
-Hidj nekem, jobb ha van egy nálad.
-Dobócsillag?
-Mad Dog. Azt mondta menő lenne, ha tudnád használni.
-Késdobásban jobb vagyok.
-Azt el is hiszem.
-Ki volt az aki rájött, hogy stréber vagyok?- mutattam fel a könyvet.
-Koko.
-És a paróka?
-Ran és Rindo.
-Érdekes egy banda vagytok ti.
-Te vagy az első női tagunk.
-Sejtettem.
-Meddig maradsz?
-Kb még 3 órát aztán megyek haza, nem nagyon akarok késő este motorozni.
-Megértem.
-Augusztus 7.én, az egész banda ott lesz a fesztiválon?
-Nem, csak néhányan leszünk ott és mi is csak figyelni leszünk, hogy ne legyen semmi balhé.
-Értem.
-Mickey mesélt rólad.
-Ismered?
-A mostoha testvérem.
-Nekem egy szót nem szólt rólad.
-Nincs olyan jó kapcsolatunk, hogy beszéljünk másoknak a másikról.
-Oh.
-Azt mondta, hogy te vagy élete szerelme és ha te meghalsz akkor ő megy utánad, ő nem fog tovább éli.
-Idióta.
-Mi jár a fejedben?
-A nagymamám mondott valamit nekem ami végül igazság lett. Olyan vagyok, mint anyám, mikor először ölt majdnem elkapták de a nagyiék falaztak neki de utána anya egyre többet ölt és ölt mert ráérzett a vér ízére és nekem is ez egyszer meg fog történni... azt mondta a klánokat nem kerülni fogom, hanem el fogom mindet pusztítani... akkor nem hittem neki, de most azért ölök mert unatkozom és benne vagyok 3 klánban de abból kettőt csak álcának használom.
-Okos vagy, de nem veszed észre sokszor az egyértelműt.
-Ezt, hogy értsem?
-Majd meglátod.