Nem az vagy akinek hittelek

67

-Hali skacok.
-Hű...
-Nem az amit elképzeltem.
-Be kell olvadnom a tömegbe, nem?- mosolyogtam.
-Ők ketten viszont inkább kitűnnek.

-A lányok imádják.
-És szerinte rájuk férne végre egy barátnő szóval kérlek hagyjátok őket, hogy ebben legyenek.
-Ran tisztára olyan, mint egy csaj!- mondta Growler.
-Mindig olyan, nem vetted még észre?- kérdeztem majd elindultam.
-Induljunk mi is, ha valaki balhét lát akkor közbelép.- mondta Kurokawa.
-Értettük.

Sétálgattam, megálltam, vettem magamnak enni, semmi probléba nem volt.

-Nem értem miért kell a srácoknak járőrözni. Ez a hely nagyon nyugis.

Hirtelen valaki elkapott és számat befogta majd elkezdtek hurcolni.
Egy kocsinál kicsit kevésbé volt szoros a fogása így előrántottam a pisztolyt, kiélesítettem aztán lelőttem a férfit.
Egy másik kiugrott a kocsiból de őt is lelőttem.

-Mázli, hogy kesztyűvel raktam a lövedéket a pisztolyba különben most lenne bizonyíték.- raktam vissza rejtekhelyére a fegyvert.

Ahogy tudtam visszamentem a fesztiválra és járőröztem tovább és ez még kétszer előfordult.

-Ejnye, egy ilyen kis szépségnek nem kéne egyedül járkálnia.
-Nem érdekel.
-Ugyan, csak társaságot akarunk nyújtani, hármasban ellenénk a lakásomon egy ideig.
-Nem kössz.
-Ne kéresd magad.- ragadta meg egyik a karom.
-Van nálam egy fegyver és nem kerül 2 pillantásba sem, hogy mindkettőtöket lelőjem.- mondtam teljes komolysággal mire elkezdtek nevetni.
-Fegyver? Ez komoly?
-Szivem, valami gond van?- lépett mellém Ran.
-Basszus...- engedték el csuklóm.
-Szivem a faszod! Az unokatestvéred vagyok szóval kopj le! Ezekkel megbírkózom én.
-Hugica, az itteni suttyúk szívósak, biztos ne-
-Menj.
-Csak még ezt.- mondta majd magafelé fordított és megcsókolt.
-Mostmár boldog vagy?
-Csak elégedett.- nyomott egy puszit hajamba és sétált tovább.
-Ti...
-Én vagyok a Tenjiku legújabb nemesi tagja, a Pokoli királynő, a nevem Nekozami. Na ha még mindig el akartok engem rángatni akkor sok sikert, de elmondom, emiatt csak a mai nap 6 embert öltem meg.- mosolyogtam.
-FUTÁS!- kezdtek el rohanni még én csak szépen tovább sétáltam.

Többször akartak felszedni de mindet sikerült elküldenem a bús fenébe aztán egy olyan személyt vettem észre akinek nem kellett volna itt lennie.

-Mickey...

Ahogy tudtam vettem egy fekete Kitsune maszkot és fel is vettem.

(Ez lehet nem az de ez volt a leírásban szóval most vegyük annak.)

Maszkban járkáltam tovább mire valaki megfordított.
Rémületemre Mickeyval álltam szemben.

-Segíthetek?- kérdeztem elvékonyított hangon.
-Elnézést, összetévesztettem valakivel.
-Iza! Ezt figyeld!- szólalt fel Rindo felénk integetve.
-HOGY 5 PERCRE NEM TUDOD BEFOGNI A POFÁD!- kiabáltam mire a maszkot lerántották arcomról.
-Megvagy.
-Mickey, ez nem az aminek látszik.
-Akkor mi ez?
-Én csak, a fesztiválra jöttem mert a rokonaim elhívtak!
-Izana mesélte!- mondta mire meghátráltam.
-Mickey én...
-Mostmár nem kell megjátszanod magad.- lépett mellém Kurokawa.
-Sajnálom Mickey.- léptem vezetőm mögé.- A családom az első.
-A maszkot.- mondta Kurokawa mire Mickey átnyújtotta a maszkot.- Ne aggódj, a kis szerelmed jó kezekben van.- vette el a maszkot aztán nyújtotta felém.- Vedd fel és menj haza, eleget voltál ma szolgálatban.
-Nem megyek.- vettem el a maszkot.
-Akkor csak ne legyél láb alatt.
-Gyere Iza, együnk valamit.- fogta meg kezem Rindo mire utóljára Mickeyra néztem aztán felvettem a maszkom és elindultam rokonommal.
-Rendben...

Onnastól az egész napom el volt rontva.
Főleg ücsörögtem és nézelődtem aztán megnéztem a tűzijátékot aztán még nézelődtem a fesztiválon de nem igazán sokáig.

-Iza, gyere, megyünk haza.
-Hogy érzed magad?
-Frusztráltan.
-Nem tudtuk, hogy ez a terve, esküszünk.
-Elhiszem...- indultam el velük.
-Minden rendben?
-Úgy érzem hátba szúrtam... pedig már semmi közöm nincs hozzá...
-Hugica...
-Csak menjünk, nem akarok az utcán maradni ilyen sötétben.

A fiúkkal hazamentem és lefürödtem aztán felvettem a pizsamám és szobámba mentem, viszont nem tudtam elaludni sehogy a bűntudat miatt.
Kimentem inni és szemeim kápráztak ahogy nagymamámat láttam a konyhában ügyködni.
Megráztam fejem és el is tűnt így bementem a konyhába és elővettem a hűtőből a tejet aztán töltöttem magamnak egy pohárral és visszaraktam a dobozt.

-Nem tudsz aludni?
-Nem... te?
-Én sem. Akarsz róla beszélni?
-Sajnos igen.
-Foglalj helyet.- ült az asztalhoz.