-MITŐL VAGY CSUPA VÉR!?- riadt meg két rokonom még Koko csak elrohant és egy hatalmas pasi mögé bújt remegve.
-Az ott egy kés a lábadban?- kérdezte Mad Dog.
-Van még ilyen?- vigyorogtam.
-Koko, mi volt?- kérdezte a fehér hajú.
-Többet ne küldjetek vele sehova! Ez a nő egy kegyetlen gyilkos! Megölt 9 férfit, 6 velünk egy korú srácot, 2 kisfiút és ez még csak az egyik nem...- mondta előre hátra dőlöngélve.
-Nekem nem úgy tűnik, mint aki megbánta bármelyiket is.
-Kéne bánnom a bogár ölést?- kérdeztem miközben az arcom kezdtem törölni.
-Rindo.
-Igen?
-Üdvözöld az új kivézőt.
-EZT NEM TEHETED!
-Panasz?
-Ő!? Kivégző!? Ez egy gyenge kislány!
-Aki Koko elmondása szerint képes úgy ölni, hogy egy cseppet sem hezitál.
-Ha ennyire megy neki a gyilkolás akkor szerintem alakítsunk egy új rangot a 4 király mellé.- mondta Brawler.
-Hallgatom a javaslatot.
-Vér úrnő.
-Esetleg Pokoli királynő, ha már Mennyei Királyok vannak ellene.
-Ez esetben én üdvözlöm.- sóhajtott majd felém nézett.
-Nem kell nagy duma, elég, hogy bent vagy és ez a posztod, mint az eddigieknél.
-Nálunk nem ez a szokás és jobb ha megtanulod a szabályikat, mert ha nem akkor az egész bandának leszel zsákmánya.- mondta mire kezem nyújtottam egy magabiztos mosollyal.
-Nekozami.- mondtam mire kezét adta.
-Kurokawa.- rázott velem kezet.
-Ja és az a kettő a rokonom mielőtt bárki félre értené.- mutattam Ranra és Rindora.
-Az a kettő!?
-Úgy beszélsz, mintha kutyák lennénk.
-Még azoknak sem lennétek jók amilyen bénák vagytok.
-Te kis- indult volna el Rindo de Ran vissza fogta.
-Nekozami.- szólalt meg Kurokawa mire rá néztem.- Üdvözöllek a Tenjikuban. A te pozíciód Pokoli Királynő lesz. A 4 király alatt helyezkedsz el de mégis a többiek felett.
-Legközelebb ne ilyen félreérthetően mond, de azért köszönöm.- mondtam mire a legtöbb srác vörös lett amitől elmosolyodtam.
-Ez most nem értem...- mondta Rindo.
-Jobb is.- mondta Mad Dog egyik kezével szemét takarva teljesen vörös arcal.
-Az egyenruhát holnap után oda is tudom adni.
-Rendben.- indultam el az ajtó felé.
-A legközelebbi-
-Megoldom.- sétáltam ki és indultam el.
Út közben előszedtem a telefonom és had ne mondjam meg mennyire fehér lettem az értesítések láttán.
129 nem fogadott hívás: KenKen
88 nem fogadott hívás: Angry
75 nem fogadott hívás: Smiley
32 nem fogadott hívás: Mickey
12 nem fogadott hívás: Emma
92 nem fogadott hívás: Hanma
2 nem fogadott hívás: ismeretlen
16 nem fogadott hívás: ismeretlen
-Isten a mennyekben könyörülj lelkemen.- hívtam vissza KenKent.
-HOL A KURVA ÉLETBEN VAGY ÉS MIÉRT NEM VETTED FEL!?- kiabált mire a fülem visszhangzani kezdett.
-Azt a rohadt.- fogtam fülem.
-Nos!?
-Apám elhozott a húgához és most Yokohamában vagyok.
-És miért nem szóltál!?
-Mert a telefonom nem működött idefelé, aztán a szobámat pakoltam miközben ketten folyton zaklattak aztán családi vacsin voltam most meg a két srác magamra hagyott és van egy kés a lábamban szóval kórházat keresek.
-HOGY MI VAN A LÁBADBAN!?
-Akikkel én bántam el azok már nem is lélegeznek, kivéve egy mert akkor még nem akartam gyilkolni és nem volt elszorítva a lábam.
-Akarom én tudni?
-Lehet de jobb ha nem tudod.
-Mennyire fáj a lábad?
-Nem is érzem.
-Tudhattam volna.
-Mickeynak mond, hogy ne aggódjon értem.
-Mi?
-Hívott többször is Angryvel és Smileyval együtemben.
-Komolyan?
-Majd felhívom őket de most asszem mentőt hívok mert nem bírom megmozdítani a lábam.- dőltem a falnak támasztászért.
-Nem rossz ötlet.
-Szia.
-Szia.- tette le.
Tehát hívtam mentőt és azok bevittek és közben elkezdtem Hanmát felhívni.
-Na végre, hogy visszahívtál!
-Mit akarsz?
-Tudni, hogy hol vagy.
-Yokohamában.
-Hogy kerülsz te oda?
-Családi ügy.
-Szólhattál volna.
-Minek, hogy még valakit megölj aki nekem fontos?
-Figyel Cicus, sajnálom, nem tudom mi ütött belém!
-Egy sajnálom nem intéz el... Ghaaa! Baszki ez kurvára fáj!
-Mi?
-Egy kicseszet kurva egy kést döfött a combomba és most próbálják kiszedni.
-És közben telefonálsz?
-Nem ez az első, hogy ilyen történt, de mindig fáj mikor kiszedik, rosszabb, mint mikor bemegy.
-Ez megmagyarázza a nyugodt hangot, te aztán kemény vagy.
-Tanulhatnál tőlem.- nevettem.
-Az biztos.
-BASZKI!- kiáltottam ahogy kivették a lábamból.
-Mostmár kint van, nem kell-
-Nem mondja! Maga szerint nem érzem, hogy már nincs egy kicseszett 17 centis kés a lábamban!?
-S-sajnálom kisasszony.
-Bocs a kiáltásért Hanma.
-Érthető.
-A héten még itt leszek aztán a tiéd vagyok.
-Remek.
-Viszont arra majd figyelnünk kell, hogy ne lásson meg egy Tomanos sem mert majdnem balhé lett belőle.
-Oké, oké.
-Lerakom mert még apámat fel kell hívnom, hogy jöjjön értem.
-Rendben, szia.
-Szia.- mondtam aztán leraktam.
Összevarták a sebet aztán mondták, hogy mikor kell majd leszedetni és elengedtek.
Felhívtam apát és bekamuztam neki, hogy sétáltunk de én megálltam és elkezdtem magam járni az utcákat de össze akadtam egy rémisztő férfival aki egy kést döfött a lábamba ez után próbált elrabolni de egy rendőr észrevett és engem elszállított a mentő őt meg a zsaruk és sikeresen bevette.
Hazavitt és a két srácot sehol nem láttam, viszont nagynéném tudta, hogy mi történt, ó azok a szemek ha képesek lennének gyilkolni akkor én már szét lennék szedve.
"Tudja..."
