After Love [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

5. fejezet: Bűnözők

- Helló, Sam! - köszöntöttem a férfit, mikor felértünk Steve-vel a motelszobájukba.

- Olivia! - kiáltott fel mosolyogva, és magához ölelt - Végre, itt vagy! Minden oké? Nem sérültél meg a robbanásban? - távolabb tartva magától, végigmért.

- Nincs semmi bajom. - biztosítottam.

- Khm... - köhintett Steve, minek hatására odébb álltam Sam-től - Szóval... Buck Bukarestben van most már egy ideje. És mivel biztos vagyok benne, hogy nem ő volt a robbantó, így valószínűleg ott is fogjuk megtalálni. Indulnunk kell minél előbb, mielőtt a hatóságok odaérnek. Sharon nyer nekünk időt.

- Sharon is velünk tart? - bukott ki belőlem a kérdés.

- Nem. Ha megtudnák, hogy segít nekünk, azonnal letartóztatnák.

- Hála az égnek. - motyogtam magamban, és megforgattam a szemeimet.

- Tessék? - nézett rám furcsán Steve.

- Hála az égnek, hogy nem akar velünk tartani, nehogy bajba kerüljön. - próbáltam menteni a helyzetet, és nem elárulni, hogy mennyire nem csípem a nőt, meg azt, ahogy Steve-re néz. A férfi csak bólintott egyet a magyarázatomra, simán elhitte, majd újra a kezében tartott lapokra nézett. Én Sam-re pillantottam, aki széles mosolyt villantott rám, majd puszikat szórt a levegőbe, és a nekünk hátat fordító Steve felé mutogatott.
Tátogtam neki egy "Kussolj!"-t, felmutattam a középső ujjamat, aztán inkább figyelmen kívül hagytam az ő mutogatását.

Berlinből kicsivel több, mint két óra alatt értünk Bukarestbe. Azon belül pedig nem kellett sokat utaznunk Bucky állítólagos lakhelyéhez. Sam odafentről tartotta a frontot, míg én a szomszédos épület tetején voltam. Steve pedig egymaga ment be lakásba, ahová könnyedén bejutott.

- Steve! - hallottam Sam hangját a fülesen - Most érkezett meg.

- Igen! - kiáltottam fel búvóhelyemről - Én is látom. Most lép be a lépcsőházba.

- Maradjatok, ahol vagytok. - szólt a Kapitány - Megpróbálok vele beszélni, és reméljük, nem fordul rosszra a dolog.

Hosszú perceknek tűnt, mire újra meghallottam a hangját a fülemben. De most nem hozzánk, hanem Bucky-hoz beszélt. Úgy tűnt, hogy a férfi nem akarja bántani, nem akar verekedésbe keveredni. Aztán arra lettem figyelmes, hogy rengeteg autó árasztja el az utcát. Legtöbb rendőr jármű volt, de volt köztük jó pár fekete terepjáró is.

- Sam... - kezdtem bele.

- Látom! - mondta egyből a férfi - Steve! Itt vannak a hatóságok. El kell tűnnötök onnan.

Aztán nem sokkal később fegyverek dördültek, és hangos robajlást hallottam a fülesen keresztül is, és a szomszéd házból egyszerre.

- Steve... - bukott ki a számon aggodalmasan.

- Maradjatok, ahol vagytok! - kiáltotta, és hallottam a hangján, hogy fut.

A következő pillanatban kitört egy ablak a szomszéd épületen, és egy alak szinte átrepült onnan oda, ahol én tartózkodtam. Nem sokkal utána érkezett Steve is. Én ekkor pattantam fel eddigi rejtekhelyemről, és a férfi elé vágtam.
Ő hirtelen lefékezett, és meglepődve nézett végig rajtam.
Steve... fogalmam sincs, hogy honnan és hogyan, de megszerezte a ruháimat, amiket a bevetéseken szoktam hordani, így most csupa feketében voltam.

- Állj le! - figyelmeztettem, de ő megindult felém. Mire felkészültem a védekezésre, aztán a támadásra, addigra ő viszont nagy ívben került ki, és anélkül, hogy hozzám ért volna, elfutott mellettem. Ekkor jelent meg egy újabb alak, csupa fekete, harci ruhában, fején egy nagymacskát ábrázoló álarccal.

- Barnes! - ordította a férfi nevét, és utána eredt. Pontosabban utána akart, de ekkor Steve visszatartotta.

- Menjetek utána! - kiáltotta a férfi a fülesbe nekem és Sam-nek, aki akkor suhant el fölöttünk az égen.

Futni kezdtem Bucky után, és próbáltam nem szem elől téveszteni, de ekkor ez az őrült átugrott egy alacsonyabb épületre, onnan pedig az utcára vetette magát. A szomszédos tetőre még csak-csak követtem, de az onnan való leugráshoz már használnom kellett a karomon található, kilőhető kötelet. Éppen, mikor leértem, akkor pattant fel egy motorra. Indulni akart, én viszont elé álltam.

- Steve-vel vagyok. - mondtam neki - Nem akarunk bántani.

- Tűnj el! - húzta meg a gázt.

- Hadd segítsek! - kérleltem, éppen akkor, mikor elsuhant a fejem mellett egy golyó. A korábban látott, fekete autók közeledtek. Bucky rájuk, majd rám kapta a tekintetét, amiben láttam, hogy tétovázik.

- Gyere! - bólintott - Hacsak nem akarod, hogy a következő lövés célt érjen.

Egyre jobban záporoztak körülöttünk a golyók, így jobbnak láttam, ha felpattanok mögé a motorra. Így legalább esélyem sem volt elveszíteni.
Amint mögé ültem, nagy sebességgel indultunk meg. Cikáztunk a forgalomban, kerülgettük a kocsikat, és próbáltuk lerázni azokat, akiknek köszönhetően golyók záporoztak ránk.

- Ülj át elém! - kiáltotta, mikor beértünk egy alagútba.

- Tessék?

- Golyóálló vagy?

- Nem. De te sem! - ellenkeztem.

- Mássz át előre, rajta! - ordított rám, és habár nem ijedtem meg tőle, megtettem amit kért. Viszont, ha már előre kellett ülnöm, kihasználtam a helyzetet, és a menetiránynak háttal, a férfival szemben helyezkedtem el.
Kérdőn nézett rám, de magyarázat gyanánt előrántottam a fegyveremet, és egyik kezemmel Bucky-ba kapaszkodva, másikban a fegyverrel, megpróbáltam megállítani a minket követő kocsikat. Persze eszem ágában sem volt meglőni őket, annak ellenére, hogy ők könnyű szerrel megtették volna ugyanezt velem. Viszont megpróbáltam kilőni a kerekeket. Kettőt sikerült is eltalálnom, míg egyet Sam szedett le.

Aztán a távolban megjelent a fekete jelmezes férfi, nyomában Steve-vel. Az ismeretlen pasi úgy ugrált a kocsik tetején, mint egy igazi macska. Pillanatok alatt utolért minket, és megpróbta elrántani alólunk a motort. Ez sajnos a második próbálkozásra sikerült is neki.

Hatalmas csapódást éreztem, majd kezeket magam körül. Egyet a derekamon, egyet pedig a fejem hátsó részén. A hajszálaim közt hideg, fémes érintést éreztem. Bucky húzott magához, és legmagyobb meglepetésemre próbálta védeni a testemet a bekövetkező zuhanástól. A karjai közt estem a földre, de ő kapta a nagyobb ütést. Még forogtunk párat a talajon, mielőtt sikerült megállnunk. Bucky fölém tornyosulva nézett le rám, fém kezét még mindig a tarkómon tarva, védve a fejemet a földtől.

- Jól vagy? - nyögte fájdalmasan az arcomba. Biztos voltam benne, hogy az ütések nagy részét ő kapta a zuhanás következtéden. Bólintottam egyet, pedig őszintén szólva, majdnem szétrepedt az oldalam a fájdalomtól. Valószínűleg a pár nappal ezelőtti, Lagos-ban szerzett sérülésem is közrejátszott.

Miközben a rajtam fekvő pasi arcát, és szinte világító kék szemeit vizslattam, valaki megjelent mellettünk, és nagy lendülettel szabta le rólam a férfit, és vágta falhoz. A fekete ruhás férfi volt az.

Oldalamat fogva, azonnal felugrottam. Mivel a fegyverem az esés következtében eltűnt, csak puszta kézzel tudtam felvenni a harcot a férfi ellen.

- Maradjon ki ebből, Miss Olson! - figyelmeztetett, és a hangja valahonnan ismerős volt.

Ekkor jelent meg Steve, és Sam is. De már késő volt. Körénk gyűltek a hatóságok, és az égből megjelent Hadigép páncéljában Rhodey is. Mind fegyvert fogtak ránk. Steve-re, Sam-re, Bucky-ra, és rám. A fwkete ruhás férfira is, de rá csupán addig, míg le nem vette a fejéről az álarcot.
Levegőért kapkodtam, mikor megismertem az újdonsült wakandai királyt, T'Challa-t.

- Felség! - bólintottam.

- Miss Olson. - köszönt vissza.

- Gratulálok, srácok! - szólalt meg Rhodey is - Bűnözők lettetek.

Elvettek tőlünk minden fegyvert, Steve-től a pajzsát, Sam-től a szárnyait. Aztán bilincsbe verve, mindannyiunkat, Bucky kivételével, bevetettek egy kocsiba. Őt elkülönítve szállították.