After Love [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

66. fejezet: Lassan

A mai vacsora is ugyan úgy telt, mint az eddigiek a Wilson családdal, csupán annyiban különbözött, hogy most tényleg jól is éreztem magam. Azzal pedig tisztában voltam, hogy ez Bucky-nak volt köszönhető. Persze Sam, Sarah és a fiúk nagyon jó társaság voltak, de eddig egy nap sem tudtam magam igazán jól érezni, mert bennem volt az a szorongó, és bizonytalan érzés, hogy vajon Bucky visszajön-e, ahogy megígérte.

Mikor bementünk a többiek után, az asztalnál a megszokott ülésrend teljesen megváltozott. Kérdőn néztem Sam-re, aki már nagyban tömte a fejét, de arra még volt ideje, hogy a kezében tarott villával a két egymás melletti székre mutasson, amiket szabadon hagytak nekünk. Szemeimet megforgatva ültem le, majd nem sokkal később Bucky is csatlakozott hozzánk, és egyetlen szó nélkül foglalt helyet, feltűnően közelebb húzva hozzám a székét. Cass és AJ, akik pontosan velünk szemben ültek, le sem vették róla a szemüket.

- Tehát, Bucky... - szólalt meg hirtelen Sarah - Meddig maradsz nálunk? Jól jönne pár segítő kéz a hajónál.

- Sarah... - szólt rá Sam - Bucky nem azért jött, hogy segítsen. Ne zaklasd ezzel, van elég segítségünk.

- Mégis ki? Oké, hogy kapunk dolgokat, de a te szerelési technikáddal sosem végzünk. Még Olivia is gyorsabban halad a saját részével, mint te, a nagy ezermester.- vágott vissza Sarah, amitől Sam egyből csendben maradt, a fiúk és én pedig kuncogni kezdtünk.

- Öhm... - vettem át a szót Bucky helyett - Az igazság az, hogy Bucky-nak és nekem van egy kis dolgunk New York-ban. Úgy van, hogy holnap megy a gépünk. - mosolyogtam rá kedvesen a nőre.

- Ó! - hangján hallottam, hogy meglepődött - Rendben.

- De... - szólt Bucky halkan - Talán, ha minden jól megy majd, akkor visszajöhetünk, és segítünk... Ha már Sam tényleg olyan béna. - mosolygott az említettre gúnyosan.

- Ne kezdd te is. - morgott Sam, minek köszönhetően már mindenki rajta nevetett.

*****

A vacsora végeztével segítettem Sarah-nak leszedni az asztalt, míg Sam és Bucky a verandára mentek beszélgetni. Valószínűleg arról a bőröndről volt szó, amit Bucky hozott neki, és amiben az az egyenruha volt, amit ő csináltatott Sam-nek az eltört szárnyak helyett.

- Szóval... - mosolygott rám Sarah, miközben a maradékot pucoltuk egy tálba - Feltűnően jobb lett a kedved, mióta egyel több ember van a házban.

- Tényleg? - tettettem a hülyét.

- Miatta voltál ennyire letörve, ugye? - kérdezte kedvesen, mire bólintottam - Ó, drágám...

- Tudod... - sóhajtottam egy nagyot - Mióta megismertem Steve-et, oda meg vissza voltam érte. Azt hittem, hogy annál jobban nem lehet valakiért rajongani. De az tényleg szó szerint csak rajongás volt. Mikor megismertem Bucky-t, egy ideig csak egymásra voltunk utalva, majd lassan ő lett a legfontosabb ember az életemben. Aztán, mikor a csettintésben eltűnt... - hajtottam le a fejem - Sosem éreztem még olyan fájdalmat. Mintha kitéptek volna belőlem egy darabot. Eltűnt az egyetlen biztos pont az életemből, és meg voltam győződve arról, hogy majd Steve meg tudja nekem adni, amit elveszítettem Bucky-val. De sosem tudta. Csak akkor éreztem újra magam egésznek, mikor visszajött öt év múlva. Aztán Steve elhagyott, én pedig magam alatt voltam. Azt hittem, hogy miatta, de valójában az tett be teljesen, mikor Bucky is otthagyott egy kisebb veszekedés után. Akkor kaptam vissza, aztán újra el is veszítettem. Ezután hozott ide Sam.

- Akkor tényleg nagyon padlón voltál. - emlékezett vissza.

- Igen. Haragudtam Bucky-ra, még akkor is, mikor újra találkoztunk. Viszont mikor kiderült, hogy miért is tette, amit tett... Azt hiszem, hogy teljesen megváltoztatott bennem valamit. Vagyis inkább csak rájöttem valamire.