After Love [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

49. fejezet: Megbánás

Már órák óta utaztunk a repülőn, és kezdett egyre jobban elegem lenni Zemo-ból, és a megnyílvánulásaiból. Folyamatosan beszólogatott, és kezdett úgy tűnni, hogy direkt akarja kihúzni a gyufát Bucky-nál.

- Na, és mi ez a sok név ebben a kis füzetben? - húzott elő a zsebéből egy fekete noteszt, amit egyből megismertem.

- Ez Steve notesze. - nyúltam érte, de Bucky gyorsabb volt, és szinte kitépte Zemo kezéből.

- Hogyan került hozzád? - mordult rá Bucky.

- Gondolom elhagytad a mosdóba menet. - felelte lazán a férfi, de nekem beugrott a kép, mikor ugyan akkor indult el a mosdóba nemrég, mint Bucky. Akkor véletlenül összeütköztek, de persze most már egyből leesett, hogy nem volt az annyira véletlen. - De ezek szerint nem is a tiéd? Steve? Csak nem Steve Rogers?

- Fogd már be! - szólt rá Sam, de Zemo mintha meg sem hallotta volna.

- Szóval Amerika Kapitány rádhagyott mindent? - nevetett fel, én pedig egyből Bucky-ra kaptam a tekintetem. Ő is rám pillantott, és láttam rajta, hogy alig bírja visszafogni magát, hogy ne menjen neki ennek az idiótának.

- Fogd be! - morogta Bucky.

- Ó! Mégsem mindent. A kis noteszét rádhagyta, de a pajzsot mégsem. Miért van ez? - játszott tovább Zemo, nekem pedig egyre jobban kezdett forrni az agyvizem - Vagy rád cserébe a barátnője maradt? Végülis jobban jártál, ha alaposabban megnézem...

- Ó, te jó ég! - motyogta halkan Sam, Bucky pedig abban a pillanatban felpattant az ülésből, és Zemo nyakát elkapva, beléfolytotta a szót.

- Ha még egyszer engedély nélkül hozzá mersz érni, szólni, vagy csak rá mersz nézni, kitépem a gerincedet a helyéről. Megértetted? - suttogta az arcába, mire Zemo csak bólintott egyet, de kicsit sem tűnt ijedtnek.

- És kitől kell rá engedélyt kérnem? - folytatta a hergelést - Amúgy, most teljesen úgy viselkedtél, mint a Tél Katonája a régi szép időkben.

- Most már tényleg hallgass el! - szóltam rá én is, mert nem akartam, hogy Bucky-t kellemetlenül érintse a téma.

- Csak azt akartam ezzel mondani, hogy James-nek hamarosan újra át kell változnia az őrült gyilkossá. - intett le engem.

- Nem tud átváltozni. - mondta Sam - Nincs benne a program, de ezt te is tudod.

- Csak el kell játszania. - magyarázta Zemo, majd Sam-re mutatott - Te leszel Mosolygó Tigris.

- Mosolygó Tigris? - visított fel számonkérő hangon Sam - Mégis hova megyünk? Álarcos bálba?

- Majdnem. - nevetett fel - Madripoor-ba.

- Madripoor? - kérdeztem rá, mert még sosem hallottam a helyről.

- Egy szigetország az indonéz szigetcsoportban. Az 1800-as években a kalózok szentélye volt. - felelt helyette Bucky.

- A törvénytelen módszerek megmaradtak, de nem sétálhatunk be saját magunkként. - egészítette ki Zemo.

- Visszatérhetünk arra, hogy ki az a Mosolygó Tigris? - szólt közbe Sam.

- Egy elegáns, elbűvölő, afrikai férfi, Conrad Mack. Hasonlít rád. - mondta Zemo, és előhúzott egy telefont a zsebéből, amin mutatott egy képet erről a Mosolygó Tigrisről. Hangosan kacagni kezdtem, mert a képen látható férfi valóban hasonlított Sam-re, csak annyiban különböztek, hogy Sam sosem vett volna fel ilyen ruhát.

- Úgy néz ki, mint egy strici. Remélem, hogy nem kell felvennem egy ilyen ruhát. - zsörtölődött Sam.

- Csak ti, amerikaiak mondjátok egy elegánsan öltözött feketére, hogy strici. - tekerte a fejét Zemo - Ti ketten a testőreim lesztek.