After Love [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

57. fejezet: Érzés

Másnap délelőtt érkeztünk meg Rigába, ahol Zemo-nak volt egy titkos helye. Nem akartam elhinni, hogy tényleg pont itt volt egy lakása, ahol meg tudtuk húzni magunkat.

- Most komolyan... - fordultam hozzá, mikor az egyik utcán gyalogoltunk - Hány helyen van titkos lakásod? Mert ez elég fura, hogy ide kellett jönnünk, és neked véletlenül pont van itt egy.

- Sokkal több helyen van, mint azt te gondolnád. - kacsintott rám.

- Mennyire vagy gazdag? - nevettem fel.

- Ha akarod, megmutathatom közelebbről is, hogy mi mindenem van, drágám. - húzta kacér mosolyra a száját, mire csak megforgattam a szemeimet, és kíváncsian pillantottam hátra Bucky felé, hiszen furcsának találtam, hogy nem szólt semmit Zemo-nak a beszólásáért. De ő oda sem figyelt, lemaradva, távolságot tartva sétált utánunk, mit sem törődve azzal, hogy miről van szó. Mikor észrevette, hogy ránéztem, láttam, hogy valamit, amit eddig a kezében tartott, elrejtett a zsebében.
Mióta elhagytuk Madripoor-t, furcsán viselkedett. Egyből megfordult a fejemben hogy Sharon-nak ehhez lehet valami köze. Hiába mondta, hogy nem érdekli a nő, láttam, ahogy mosolyogott rá, vagy ahogy utána nézett, mikor otthagyott minket a kikötőben.

- Olivia? - hallottam meg Sam hangját szinte a semmiből.

- Hmmm? Mi van? - néztem rá.

- Egész eddig neked beszéltem. Nem is figyeltél? - kérdezte hisztérikusan.

- Bocs... Mi az? - szakítottam el a tekintetemet Bucky-tól.

- Inkább ezt most én kérdezem tőled. Mi a gond?

- Semmi. - ráztam meg a fejem.

- Ugyan már... Ismerem ezt a nézést.

- Szerinted mi a baja? - böktem a fejemmel Bucky felé.

- Miért? Baja van? - nevetett fel - Nem mindig ilyen?

- Kicsit furcsán viselkedik. - húztam el a számat.

- Itt is vagyunk! - mutatott maga elé Zemo, és egy emeletes, társasház állt előttünk.

- Én... - hallottuk meg Bucky hangját hirtelen - Én járok egyet. Ti menjetek csak fel.

- Veled megyek. - ajánlottam gondolkodás nélkül, és elindultam felé.

- Ne! - szinte rámkiáltott, amitől kicsit meg is ijedtem - Nem kell!

- De... - kezdtem, de félbeszakított.

- Mondom, nem kell! Maradj itt, menj fel, és pihenj egyet. Én egyedül akarok lenni. - mondta, majd sakron fordult, és otthagyott minket.

- Gyere, Olivia! - tette a vállamra Sam a kezét, és a ház felé vont - Hadd legyen egyedül egy kicsit. Vissza fog jönni, ne aggódj!

- És ha nem? - szorult el a torkom, miközben elszakítottam a tekintetemet az egyre távolodó Bucky-ról.

- Nem hinném, hogy lenne olyan hülye, hogy újra elhagyjon téged. - mosolygott rám, miközben maga elé engedett a lakás ajtajában. Egy nagy nappali tárult elénk, egyben a konyhával. Innen nyíltak a szobák, és a mosdó is.
Lerogytam a kanapéra, és fáradtan hajottam a fejem a háttámlára.

- A világ legjobb whiskyje. - nyújtott felém egy poharat Zemo, színültig megtöltve.

- Nem kellene innom a múltkori után, de egye fene. - mondtam rögtön ellent magamnak, és elvéve tőle a poharat, meghúztam. Az alkohol marta a torkomat, de meg kellett hagyni, hogy nagyon finom íze volt.