After Love [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

6. fejezet: Csapat

Visszavittek minket Berlinbe, a Terrorista Ellenes Központba. Itt Everett Ross, az akció vezetője közölte velünk, hogy Bucky, később pedig talán mi is pszichológiai vizsgálatnak leszünk alávetve.
Minket egyelőre nem zártak be, hanem egy irodába vittek, ahol már várt ránk egy ismerős.
Tony egyetlen szó nélkül nézte végig, amíg helyet foglaltunk az asztalnál, ahol ő is ült.

- Haragudnom kellene, mert egyikőtök sem búcsúzott el, mielőtt beállt önkéntes igazságosztónak. - mondta végül.

- Miért? - nevetett fel gúnyosan Sam - Nem ezt csináltuk eddig is?

- De akkor még nem számított törvénysértésnek. - válaszolt Tony, nyugalmat erőltetve magára. De ismertem annyira, hogy tudjam, legszívesebben ordítana velünk.

- Nem sértettünk törvényt. Nem írtuk alá az egyezményt, így nem tudtuk megsérteni. - mondta Steve, aki nem ült le, hanem az üvegkalitkából nézett kifelé.

- Segítettetek megszökni egy körözött bűnözőnek. - csapott az asztalra Tony.

- Nem tudhattuk, hogy el akarják kapni. - szólaltam meg lazán, mire minden szem rám szegeződött - Csupán baráti látogatáson voltunk, mikor ránk támadtak.

- Te inkább meg se szólalj! - kiáltotta el magát, és most már látszott rajta, hogy milyen ideges - Te vagy a legnagyobb bajban, Olivia! Mit gondoltál, mikor felültél vele egy motorra, és együtt menekültetek el? Több hatósági személy megsérült abban az autós üldözésben.

- Senkit nem bántottam. A kocsikat iktattam ki, nem az embereket. - kezdtem én is ideges lenni - Kérdésedre a válasz pedig az, hogy Barnes mentett meg.

- Mi van? - úgy nézett rám, mint egy hülyére. Utolsó mondatomra viszont Steve is felfigyelt.

- Igen. Ugyanis a te imádott hatósági személyeid már azelőtt le akartak lőni, hogy Barnes közelébe kerültem volna. Ezért ő magával vitt, sőt... Azt sem engedte, hogy mögötte üljek, nehogy engem találjanak el véletlenül. Aztán mikor a király kirántotta alólunk a motort, a testével védett meg a zuhanástól. Pedig ott is hagyhatott volna meghalni. De nem tette. Szóval nem. Nem gondolom, hogy közveszélyes gyilkos lenne. - dőltem hátra dühösen, de a hirtelen mozdulattól megint sajgott az oldalam. Felszisszentem a fájdalomtól, és szinte csillagokat láttam.

- Jól vagy? - kérdezte Steve.

- Jól. - bólintottam - Csak a lagosi sérülésem kapott pár újabb ütést. De nem vészes.

- Megmutassuk orvosnak? - lépkedett közelebb, és mikor mellém ért, letérdelt.

- Nem kell. - néztem zavartan a szemébe - Jól leszek.

- Azért nézessük meg. Ha már úgyis itt kell lennünk, legalább valami hasznos legyen benne. - tette hirtelen a lábamra a kezét, amitől megremegtem.

- Nem akarok elmenni innen. - vallottam be - Jobb lenne, ha nem válnánk külön.

- És ha veled megyek? - kérdezte végigsimítva a lábamon.

- Steve... - mosolyogtam rá - Nem kell. Tudom, hogy mennyit bír a testem. Ha rosszabb lesz, megnézetem. Oké?

- Oké. - mosolyodott el ő is. Ekkor nyílt ki a terem ajtaja. Steve úgy ugrott fel mellőlem, mint akit rajtakaptak valamin. Mikor megláttam ennek az okát, kissé csalódott lettem. Sharon Carter érkezett meg.

Elfordítottam róluk a tekintetemet, ami így találkozott Tony-éval. Megtekerte a fejét, és csalódottan nézett rám.
Eközben Sharon elmondta, hogy mire számítsunk, mit fognak csinálni Bucky-val, és megkaptuk a papírokat arról, hogy lefoglalták a fegyvereinket.