After Love [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

15. fejezet: Közös kuckó

Maga Shuri, és vele együtt két harcos kísért el minket a kis kunyhóhoz, ami ezek után az otthonunk lesz. Előtte persze megpróbált valamkt lkezdeni Bucky fém karjával, vagyis annak helyével. Kiszedte a lógó vezetékeket, és a maradék fém részeket is eltávolította. Mindezek után a férfi már nem látszott félig robotnak, félig embernek, csupán egy átlagos, félkarú pasasnak.

A lány nagyban magyarázott valamit arról, hogy mi lesz a következő napokban, de nekem más kötötte le a figyelmemet. Hiszen az égre felenézve még éppen láttuk, mikor Steve elhagyta Wakandát a quinjet fedélzetén. A szívem szakadt meg újra és újra, akár hányszor rá gondoltam.

- Tehát, lesz időtök bőven berendezkedni... - pillantottam Shuri-ra, aki mellettem lépkedett. Bucky lassan sétált, pár méterrel lemaradva tőlünk.

- Öhm... Tessék? - kérdeztem bocsánatkérő pillantással a lányt. Fogalmam sem volt, hogy miről beszélt az elmúlt pár percben.

- Nagyon szerettél volna vele menni, igaz? - bökött fejével az ég felé, ahol Steve eltűnt a felhők közt.

- Igen. - ismertem be halkan.

- Tudja, hogy mennyire odavagy érte?

- Nem. - nevettem fel kínomban - Rajta kívül mindenki más észrevette.

- Még én is, pedig nem töltöttem veletek sok időt.

- Tudod... Steve nehéz eset. Még mindig az a '40-es évekbeli fickó, hiába él már évek óta itt. Fel sem tűnik neki, ha valaki érdeklődik iránta. Mindenkivel kedves, ugyan úgy bánik egy újonnan megismert emberrel is, mint a régi baráttal. Sajnos kicsit vak, ha érzelmekről van szó.

- Megmondhattad volna neki, hogy mit érzel. Mielőtt elment.

- Nem. Jó ez így. Mindenképp itt hagyott volna, mert nem akar bajba sodorni. Hiába vagyunk egy csapat. - magyarátam neki, mire csak halványan elmosolyodott.

- És a félkarú?

- Őt csak pár napja ismerem. Steve barátja. Párszor megmentette az életemet, szóval nem bánom, hogy itt kell maradnom, és segítenem neki. - pillantottam hátra a férfira, aki habár nem hallhatott minket, elmosolyodott, mikor találkozott a tekintetünk.

- És ő is segíthet neked? - kérdezte Shuri.

- Gondolom Steve megkért, hogy szedd ki belőlem azt a bizonyos titkomat, amiben segítség kell, igaz?

- Lehet. - mosolygott ártatlanul.

- Oké. Úgysem lenne jobb dolgom, szóval talán tudnál segíteni... Van egy erőm. Egy természetfeletti erőm.

- Miféle erő?

- Igazából magam sem tudom. - ismertem be - Gondolom tudod, hogy kicsoda Tony Stark, a Vasember... - Shuri csak bólintott - Amíg nem kezdődött el ez az egész balhé közte és Steve között, addig amolyan asszisztense voltam. Ő próbált meg segíteni nekem, jogy rájöjjek, mi a franc van velem.

- Hogy érted azt, hogy magad sem tudod, mi ez az erő?

- Valamilyen energia szabadul fel bennem olyankor. Elég egy érintés, és beindítok egy kocsit kulcs nélkül. Kibocsátani és elnyelni is tudok, szóval le is tudom állítani. Bármilyen áramkörre rá tudok csatlakozni, vagy belépni rendszerekbe egyetlen érintéssel. Aztán ott van még az is, hogy ki tudok ütni bárkit ezzel, legutóbb például a testvéredet Lipcsében. - húztam el a számat, de Shuri hangosan felkacagott.

- Szóval... Nem tudod irányítani? - fejezte be Shuri a szórakozást.

- De. Nagyjából megy. A gond az, hogy fáj, mikor használom. Fájdalom, orrvérzés, fülvérzés. Ha kicsit nagyobb energiát használok, akkor el is ájulok.