After Love [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

68. fejezet: Törzshely

Bucky-val a repülőn ültünk. Az út nagyjából négy órás lesz, jóval több időt megspórolunk így, mintha kocsival utaznánk, ahogy azt Sam-mel tettük. Mondjuk nem, mintha annyira siettünk volna bárhová is Bucky-val. Valójában fogalmam sem volt, hogy mit fogunk csinálni, vagy hogy hová megyünk. Kérdés nélkül egyeztem bele abba, hogy vele tartok, és őszintén szólva nem is érdekelt, hogy hogyan tovább. Olyan jó érzéssel töltött el, hogy vele lehetek, csak mi ketten, mint régen, hogy nem foglalkoztam az apróságokkal. Jó érzés volt, de valójában kicsit izgatott is voltam, hogy mi lesz ezután. A csók óta nem igazán beszéltünk meg semmit. Nem tudtam, hogy hogyan állunk. Együtt vagyunk? Lehet ezt a pár csókot egyáltalán egy kapcsolatnak mondani? Elvégre semmi más nem történt köztünk.

- Minden oké? - szakított ki a gondolataimból Bucky hangja.

- Mi? - kaptam rá a tekintetemet.

- Nem tudtam, hogy izgulsz a repüléstől. - mosolyodott el, és a lábamra rakta a kezét, amit egész eddig idegesen rángattam.

- Nem izgulok. - nevettem fel zavartan, és elfordultam tőle - Csak elgondolkodtam valamin...

- Min?

- Öhm... Hol fogunk lakni? Mármint mondtad, hogy volt egy lakásod, de... Az megvan még?

- Igen, meg. - bólintott - És igen, csak egy szobám van. Mert gondolom ez járt a fejedben, ugye?

- Ez is. - ismertem be rápillantva.

- A tiéd a szoba, ne aggódj! Majd alszok a földön.

- Nem kell a földön aludnod, James. - tekertem a fejem - Azért meg főleg nem, hogy én az ágyon aludhassak.

- Máskor is a földön aludtam, hercegnő. - húzta el a száját.

- Ó! - esett le, hogy mire célzott - Értem. De én nem akarom, hogy a földön aludj, oké? Majd megoldjuk, hogy jó legyen mindkettőnknek, és hogy ne álmodj.

- Jól van. - mosolygott rám - Nekem már most jó, hogy itt vagy velem.

- Öhm... - túrtam a hajamba zavartan - Mit fogunk csinálni? Mármint... Meg fogod keresni ezt a férfit, akiről beszéltünk? Hogy is hívják?

- Yori Nakajima. - bólintott - Azt hiszem, hogy igen. Valójában nem nagyon kell megtalálni, mert vagy otthon lesz, vagy a közeli bárban.

- Szeretnéd, ha ezzel kezdenénk, mikor odaérünk? Mármint, ha elfogadsz egy jó tanácsot, legyél túl rajta minél előbb.

- Igen. Én is úgy gondolom.

- Mit fogsz neki mondani?

- Fogalmam sincs. Elvégre... Megöltem a fiát. Hogyan mondjam el neki?

- Az nem te voltál, Bucky. - fordultam felé teljes testtel - Mikor érted már meg, hogy az nem te voltál? Utálom, mikor ezt mondod. Nem bírom nézni, ahogy emészted magad. Mi kell ahhoz, hogy ne így legyen? Mondd meg, hogy mit kell ahhoz tennem, hogy ne érezz így!

- Semmit nem kell tenned, szépségem. - mosolyodott el - Elég, ha velem vagy.

- Tudja, hogy ki vagy?

- Sosem került szóba, de szerintem igen.

- Ha tudja, akkor meg fogja érteni. Ha nem, akkor meg mondd el neki az igazat. - javasoltam - Meséld el neki, hogy mit tettek veled.

- Utálni fog. - sóhajtott egy nagyot.

- Nem fog utálni. Talán kicsit haragszik majd, de egy kis idő után rá fog jönni, hogy nem a te hibád volt.