After Love [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

9. fejezet: Csók

Egy éjszakát tudtunk pihenni, hiszen minél előbb útnak kellett indulnunk. Nem olyan messze a raktártól, egy eldugott sikátorban találtunk egy kis kék, elhagyatottnak tűnő, bogárhátú kocsit.

- Ez jó lesz! - futott előre Sam, és megvizsgálta a járművet - Szerintem senkinek sem fog hiányozni.

- Elkötjük? - néztem nagy szemekkel Steve-re.

- Nem mindegy? Már így is köröznek. - válaszolt helyette Sam, majd felkiáltott, mikor nyitva találta az egyik ajtót - Bingó!

- Muszáj kocsit szereznünk. - rántotta meg a vállát a Kapitány, miközben Sam megpróbálta beindítani az autót.

- Jobb lenne, ha csak én mennék. - lépett mellém Bucky, és barátjára nézett.

- Nem. Együtt megyünk. Emlékszel? - állította le egyből.

- Akkor legalább ő maradjon itt. - mutatott felém, anélkül, hogy rám pillantott volna.

- Ezzel mondjuk én is egyet értek. - pillantott rám Steve.

- Nem kellene még több sérülést szereznie.

- Tudom, Buck. De mit csináljak vele, ha egyszer ilyen makacs? Ha nem visszük magunkkal, akkor is megoldja, hogy utánunk jöjjön.

- Na jó! - szóltam bele a két férfi párbeszédébe - Itt állok mellettetek. Megtennétek, hogy nem csináltok úgy, mintha itt sem lennék, és nem döntitek el helyettem, hogy mit akarok?

- Olivia... - kezdte Steve, de csak idegesen felemeltem a kezemet, hogy elcsendesítsem.

- Mi lesz már, Sam? - vágtattam oda a kocsi mellé, már amennyire tudtam sietni.

- Oké, kislány! - szólt a hangja a műszerfal alól - Ne siettess, oké? Nem csinálom ezt minden nap.

- Szállj ki! - parancsoltam rá.

- Mi? Miért? - ült fel, és kérdőn nézett rám - Vagy talán a szuper okos agyad autók elkötésére is jó?

- Gyere már! - sürgettem meg a kezemmel, mire nagy nehezen kimászott a kis kocsiból. Én, oldalamra tapasztott kézzel beültem a helyére, és mély levegőt véve, lecsuktam a szemem.

- Mit csinálsz? - vont kérdőre, minek köszönhetően Steve és Bucky is mellénk lépett.

- Ne dumálj! - szóltam rá, és kezemet a műszerfal alá vezettem.

- Olivia... Ne csináld. - hajolt be Steve az ajtón, és csukott szemmel is éreztem, hogy közel van az arcomhoz.

- Nem kellene ezt tenned, hercegnő. - hallottam meg Bucky hagját is, az anyósülés felőli oldalról, mire fél szememet kinyitva, szúrósan néztem rá a megszólítás miatt - Csak még jobban legyengülsz.

- Neked is pofa be, öregfiú. - morogtam vissza, mire ő halványan elmosolyodott.

Nem foglalkoztam velük tovább, az erőmre koncentráltam, és egy pillanattal később felbőgött a motor. Éles fájdalmat éreztem, majd gyorsan az orromhoz kaptam, és letöröltem a kicsorduló vért.

- Mi volt ez? - vont kérdőre, szinte hisztérikus hangon Sam. Igazából már tök mindegy volt, hogy ő is tud az erőmről. A mellette álló másik két férfi már így is tisztában volt vele.

- Ki vezet? - néztem rájuk, és majdnem elmosolyodtam az aggódó arcok láttán.

Nem sokkal később már úton voltunk. Hiába ajánlották fel a fiúk, hogy üljek előre, nekem eszem ágában sem volt Steve mellé ülni, így is eléggé zavarban voltam attól, hogy túlzásba viszi a gondoskodást. Illetve Steve azt is jobbnak látta, ha Sam és Bucky nem ülnek egymás mellé. A két férfi közt elég feszült volt a hangulat. Így Sam ült az anyósülésbe, Bucky és én pedig hátul.