After Love [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

31. fejezet: Csatatér

Mikor összenéztünk, a gyomrom a torkomba ugrott. Két év után újra ott állt előttem Steve aki most teljesen máshogy festett. Hosszabb haj, és szakáll keretezte az arcát, ami még karakteresebbé tette. Nagyon jól nézett ki. Nem bírtam neki ellenállni, ezért a karjaiba vetettem magam, és ő is azonnal magához szorított. Amennyire vágytam rá mindig, most éppen olyan idegen érzés volt megölelni. Nem is értettem, hogy miért nem zaklatott fel jobban ez a helyzet.
Mikor távolabb tartott magától, és a szemembe nézett, akkor éreztem valamit a gyomromban, de közel sem volt olyan, mint két évvel ezelőtt.
A palota felé pillantottam, ahol még éppen láttam bemenni az ajtón Bucky-t. Ettől még furcsább érzés keveredett a gyomromban.

- Hogy vagy? - szakított ki Steve hangja a gondolataimból.

- Jól. - mosolyogtam rá.

- Hallottam, hogy megoldottátok az erődet.

- Igen. - emeltem felé a csuklómat - Ez a valami megakadályozza, hogy fájjon a használata.

- Elég hozzá egy karkötő? - vette a kezébe a kezemet, amitől végigfutott rajtam a libabőr.

- Öhm... Igen. Kicsit bonyolultabb, de valami hasonló. - magyaráztam neki, miközben kihúztam a kezem az ujjai közül, és lassan elkezdtünk sétálni a palota felé. Valamiért nem akaródzott elomondanom azt, hogy a karszalag valójában összekötött Bucky-val.

- Értem. A lényeg, hogy működik. - bólintott.

- És... Merre jártatok az elmúlt két évben?

- Őszintén? Elég lehangoló helyeken szálltunk meg, és legfőképpen csak bújkáltunk. - ismerte be nevetve, majd újra rám pillantott - Örülök, hogy nem jöttél velem két éve.

- Mi? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.

- Nem úgy értettem. - nevetett fel, miközben előre engedett az ajtóban - Hanem úgy, hogy itt biztonságban voltál, és látszik rajtad, hogy boldog vagy.

- Igen. Azt hiszem, hogy egész jó irányba tart most az életem. - ismertem be - Sokat segít, hogy nem kell aggódnon az erőm miatt.

- És Bucky-nak is nagyon örülök. Régen láttam már ilyennek. Már messziről észrevettem, hogy milyen más.

- Szabad. - mosolyodtam el, és eszembe jutott a kép, mikor pár hónapja sikerült megszabadulnia a programtól.

- Örülök, hogy itt voltatok egymásnak.

- Én is. - ismertem be hangosan, és a folyosó végén még láttam befordulni Bucky-t a labor felé.

Mikor utolértük a többieket, Steve csatlakozott a királyhoz, én pedig Bucky mellé siettem. Mikor rám nézett, elmosolyodtam, de ő nem viszonozta, épphogy csak megrándult a szája széle.

- Miről maradtam le? - kérdeztem halkan, mikor mellé léptem.

- A barátnőd pasijára vadásznak. Pontosabban a kőre, ami a homlokában van. - bökött Vízió felé, de nem nézett rám.

- A barátnőm pasija? - gondookodtam el, majd leesett a dolog. Tehát Wanda és Vízió egy pár lettek. Nagyon örültem nekik, de mélyen belül kicsit rosszul éreztem magam, hogy mennyi mindenről lemaradtam.

- Aha. - bólintott, és közben a teremben lévő embereket vizslatta, de rám még csak véletlenül sem nézett.

- Mi van, öregfiú? - löktem meg az új kezét a vállammal - Nagyon szótlan vagy, mióta megérkeztek a többiek. Csak nem berezeltél egy kis harctól? - nevettem el magam.

- Nem. - húzódott mosolyra a szája.

- Akkor mi van?

- Beszéltetek? - pillantott Steve-re, aki éppen az ablaknál állt.