After Love [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

74. fejezet: Kivégzés

A káosz nem kifejezés arra, ami odabent fogadott minket. Az emberek több irányba futottak, egymásra cseppet sem odafigyelve. Lökdösődtek, és dulakodtak, hogy minél előbb kiérjenek az épületből. Egy részük felfelé futtott, mások pedig a kijárat felé. Több embert öltönyös alakok terletek különböző irányokba.

- Elterelik a Tanács tagjait. - mondtam a mellettem haladó Bucky-nak, aki egyből követte a tekintetemet.

- Sam! - szólt a fülsebe - Egy féltucat embert a tető felé terelnek.

- Intézem! - válaszolt Sam.

- Oké. A többit majd mi. - mondta Bucky, majd az épület hátsó része felé tartókat kezdtük követni. A parkoló felé mentek, ahol két rendőrségi furgon várta őket. A Tanács tagjai feltétel nélkül követték az őket terelőket, és mindannyian felszálltak az autóra. Bucky-ra pillantottam, aki jó tíz méterre volt tőlem.

- Ne! - olvastam le a szájáról, de nem foglalkoztam vele, és lépteimet megszaporázva, fejemet lehajtva, beolvadtam a kocsik felé haladó emberek közé. Hihetetlen volt, de észrevétlenül fel tudtam szállni az egyikre. Aztán gyorsan ránkcsukták az ajtót. A férfi valamit még ügyködött a zárral, aztán nem sokkal később útnak indultunk. A körülöttem lévő emberek mind rettegtek, de amikor kihajtottunk a parlokóból, megkönnyebbültem lélegeztek fel. Pedig nem is sejtették, hogy még csak most jön majd a neheze. Felugrottam a helyemről, ahol eddig ültem, és a hátsó ajtó felé vettem az irányt. Természetesen nem lehetett kinyitni, kívülről valami zár fogta össze. Idegesen rángatni kezdtem, de semmi. Meg sem mozdult.

- Ráraktak valami karszerű zárat. - hallottam meg a fülemben Bucky hangját.

- Hol vagy?

- Mögötted. - mondta, én pedig felpillantva megbizonyosodtam róla, hogy tényleg így volt. Egy motoron követte az autót. Rámosolyogtam, és kicsit megkönnyebbültem, hogy a segítségemre sietett. Használhattam volna az erőmet, de Bucky nem egyszer megígértette velem indulás előtt, hogy nem fogom.

- Ki maga? - szólt mögöttem egy férfihang, minek hatására megpördültem.

- Maga Bosszúálló. - nyögte meglepetten egy nő - Mit keres itt?

- Segíteni jöttem. Ne essenek pánikba, de ez valószínűleg egy csapda. Karli Morgenthau csapdája. - világosítottam fel őket, minek hatására hangos jajveszékelésbe kezdtek. Aztán mikor a kocsi lassítani kezdett, majd meg is állt, már hangosan kiabáltak. Az ablakon kinézve láttam, hogy a rendőröket kiráncigálták a maszkos szuperkatonák a vezető fülkéből, majd nem sokkal később megérkezett sz én szuperkatonám is. Minden erőmmel próbáltam felfeszíteni az ajtót, de nem ment. Miközben Bucky odakint harcolt, valaki az autó hátuljához lépett, és láttam, ahogy körbelocsolta bemzinnel, majd alágyújtott. Nem csak a többi utas, de én is kezdtem kétségbe esni.

- Bucky... - kiáltottam.

- Itt vagyok. - futott oda az ajtóhoz, majd két kézzel elkezdte feszíteni. Semmi. Meg sem mozdult. Ijedten nézett a szemembe az üvegen keresztül, aztán felemelte a fém karját, és sorozatos ütéseket vitt be a zárra, amit a férfi rakott fel indulás előtt. Láttam az arcán, hogy kétségbe volt esve, és hogy minden létező erejét mozgósította. Aztán a zár szikrázni kezdett, a következő pillanatban pedig kitéptecaz ajtót. Azonnal lesegítettük az embereket, akik hálálkodva köszönték meg neki, hogy megmentette az életüket. Én szálltam le utoljára, és egyből a nyakába ugrottam.

- Szia! - nyögtem lihegve a nyakába.

- Ne csináld ezt még egyszer. - támasztotta a homlokát az enyémnek, majd adott egy csókot a számra.