After Love [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

36. fejezet: A visszatérés

Nem akartam elhinni. Hiába volt sikeres a küldetés, az összes követ megszerezték, de Nat élete árán.
A csapat a bázis udvarán ült, és mindenki le volt sújtva. Erről nem volt szó. Nem beszéltünk arról, hogy bárki meghalhat közben.
Pedig így volt. Nat feláldozta magát a Lélekkőért.

- Volt családja? - kérdezte halkan Tony.

- Igen. Mi. - bólintott Steve, és ahogy kimondta, a szívem még több darabra tört. Nat, Steve és én együtt éltünk hármasban az elmúlt öt évben, tényleg egy család voltunk. És hiába oszlott fel a csapat, Nat-nek akkor is a Bosszúállók voltak a legfontosabbak.

Miközben a szemeimet törölgettem, elkalandoztam. Csak arra eszméltem fel, hogy Thor és Clint egymásnak estek. Bruce pedig kitépte az egyik padot a földből, és áthajította a tavon.

- Fejezzétek be! - kiáltottam rájuk hangosan - Nem kell, hogy egymásnak essünk, oké? Nat feláldozta magát azért a rohadt kőért. Tartozunk neki annyival, hogy befejezzük azt, amit terveztünk. - felpattantam a padról, és a bázis felé vettem az irányt - Húzzatok befelé, és mindenki koncentráljon a feladatára.

Hátatfordítottam nekik, csak akkor néztem vissza, mikor beléptem az ajtón. A szám egy apró mosolyra húzódott, mikor láttam, hogy mindannyian halkan kullogtak utánam.

*****

Tony-val és Bruce-szal egy Thanos-éhoz hasonló kesztyűt alkottunk meg a nanotechnológia segítségével, és abba helyeztük bele a köveket.

- Ki fogja felvenni? - szólalt meg Mordály egy idő után, mikor mindenki csendben vizsgálgatta a kész művet.

- Majd én. - lépett előre Thor.

- Persze... - állította meg Tony - Nem hinném, hogy pont neked kellene.

- Istem vagyok. - kiáltott fel a jelenleg is sört iszogató Thor.

- Nem lehet, hogy nekem kellene? - léptem közelebb a kesztyűhöz. Első gondolatom az volt, hogy talán most tényleg hasznos lehet az erőm.

- Azt felejtsd el! - húzott magával Steve.

- De mi van, ha...

- Nem. - nézett keményen a szemembe - Eszedbe se jusson ilyesmi. Ez megölhet. Ha azt a töménytelen mennyiségű energiát elnyeli a tested, meghalsz.

- Steve... Kérlek! Hadd próbáljam meg. - kérleltem.

- Majd én. - lépett el mellettem Bruce, és a kezébe vette a kesztyűt - Majd én megcsinálom.

- Biztos vagy benne? - kérdezte Tony.

- Mintha erre születtem volna. - méregette a kesztyűt.

Mimdannyian fedezékbe húzódtunk, engem Steve vont maga mögé, hogy még csak véletlenül se kerüljenek az erőm közelébe a kövek.

Aztán Bruce felhúzta a kesztyűt. Hatalmas, villogás keletkezett, aztán elkezdett fájfalmasan ordítani.

- Vedd le! - kiáltottuk szinte egyszerre Thor-ral.

- Nem. - préselte ki fogai közt a nagy zöld óriás.

- Ne feledd, hogy mindenkit ide kell visszahoznod. Ebbe az időbe. Semmit se változtass az elmúlt öt éven. - emlékeztette Tony, akinek ez volt az egyetlen kitétele.

Bruce nagy nehezen bólintott, aztán összeérintette középső és hüvelykujját, és csettintett. Vakító világosság töltötte be a termet.
Amit ezután éreztem, egyből végigáramlott az egész testemen. Az a jóleső érzés volt, amit már öt éve nem éreztem.
Csupán kíváncsiságból, de a kezemre néztem, és megpróbáltam kifejteni egy kis erőt. Melegség, és fény jelent meg a tenyeremben. De csupán ennyi volt. Nem fájt, és nem voltam rosszul. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, és a szívem olyan hevesen kezdett verni, hogy majdnem átszabta a mellkasomat. Számba harapva próbáltam visszatartani a könnyeimet. Tudtam, hogy sikerült.