After Love [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

86. fejezet: Csapda

Késő este volt, mikor Bucky lakására értünk. Szerencsére teljesen üres volt, senki nem zavarhatott minket. Sem Sam, sem pedig Ikarisz nem voltak ott. Csak a kettőnké volt végre az egész hely.
Bucky kinyitotta az ajtót, majd abban a pillanatban felém is fordult, és olyan hirtelen rántott magához, hogy nem bírtam megállni a lábaimon. De nem is volt rá szükség, mert egyből felkapott, berúgta mógöttünk az ajtót, és a háló felé vitt.

- Mit csinálsz? - nevettem bele a csókjába, ugyanis nem akart leszállni az ajkaimról.

- Beviszem a feleségemet a szobába. - morogta a számba - Végülis... Most a nászéjszaka jön, nem?

- Fürödni akartam előtte. - hajoltam el tőle, mire csak bámulta az arcomat.

- Fürödni akarsz? - húzta fel a szemöldökét, majd irányt váltott - Akkor fürödjünk.

Lábaimat köréfonva kapaszkodtam belé, miközben ő csupán egy kézzel tartott. Másikkal kinyitotta a fürdőszoba ajtaját, aztán megeresztette a zuhanyt. Lerúgta magáról a cipőt, és velem együtt beállt a vízsugárba. Felsikítottam, mikor a víz a bőrönhöz ért.

- Ruhában vagyunk. - pislogtam ki a szememből a rá zúduló vizet.

- Ne aggódj ezért. - húzta félmosolyra a száját - Már nem sokáig. - és ahogy kimondta, elkezdett megszabadítani a ruháimtól.

*****

Szinte az egész éjszakát egymásba fonódva töltöttük. Így, mikor reggel megszólalt a csengő, alig bírtunk kimászni az ágyból.

- Ki lehet az? - nyögtem, és a telefonon után nyúltam, hogy megnézhessem, hány óra. Kilenc.

- Nem tudom, de ne nyisd ki. Talán elmegy. - dünnyögte Bucky a párnájába.

- Nem éppen úgy hangzik, mint aki el akar menni. - húztam el a számat, majd ledobva magamról a takarót, belebújtam Bucky egyik pólójába. Lassan, fáradtan csoszogtam el az ajtóig, és kinyitottam.

- Te jó ég! - nézett rajtam végig rosszallóan Sam - Nem is akarok rágondolni, hogy mit csináltatok az éjszaka.

- Fogd be! - léptem félre, hogy bejöhessen - Nászéjszakánk volt, oké? Szóval az, hogy hulla fáradt vagyok, szerintem teljesen érthető.

- Fúj! - tette fel a kezeit - Nem érdekel! Ne is mondd tovább. Hol van Buck?

- Még ágyban. Miért?

- Utánanéztem a helynek, amit Ikarisz megadott. - kezdett magyarázatba - Egy elhagyatott raktárépület, elég messze a várostól. A műholdak szerint viszont az elmúlt napokban elég nagy mozgás volt arra.

- Szóval... - húztam össze a szemöldököm - Szerinted Sharon itt is folytatni akarja, amit Madripoor-ban elkezdett?

- Minden bizonnyal. - bólintott, majd leült a kanapéra - Még most sem hiszem el, hogy ezt tette.

- Pedig ezt tette. - ültem le én is - Engem is nagyon meglepett a dolog, de valahol mélyen számítottam rá, hogy tenni fog ellenem valamit. Gyűlöl, amiért én veletek vagyok. Gyűlöl Steve miatt, és amiatt is, hogy ő nem kapott egyből kegyelmet. Előre látom, hogy milyen őrületbe kezd majd, ha megtudja, hogy Bucky-val összeházasodtunk.

- Gondolod, hogy az is zavarná?

- Aha.

- Miért?

- Mert akkor rájön, hogy sosem veheti át a helyemet mellettetek. Rájön, hogy milyen fontosak vagyunk egymásnak.

- Hát... Ez az "átvenni a helyedet" már ott ugrott, hogy megpróbált megölni téged. - nevetett fel kínosan Sam.

- Belegondolni is szörnyű, hogy mi lett volna, ha sikerül neki. - hajtottam le a fejemet - Sosem derült volna ki. És most... Valószínűleg ő ülne itt a helyemen.

- Senki nem foglalhatja el a helyedet. - szólalt meg egy hang mögöttem. Megpördülve Bucky-val néztem szembe, aki a hálószoba ajtajában támaszkodott - És ne hidd, hogy nem jöttem volna rá, hogy valami nem stimmel Sharon-nal.

- Tudom, hogy rájöttél volna. - mosolyogtam rá, majd mikor felé nyújtottam a kezem, odajött, és megcsókolt.

- Fúj! - nyögött Sam - Én is itt vagyok.

*****

Miután megbeszéltük Sam-mel a további teendőket, Bucky-val rendbe szedtük magunkat. Jóval tíz óra után indultunk el mindhárman a megadott helyre, ahol talán ott találjuk majd Sharon-t. Jó fél órába telt, mire odaértünk a raktárhoz, ahol valóban nagy volt a mozgolódás, de közel sem annyira, hogy ne tudtunk volna elbánni velük.

- Nem igazán örülök annak, hogy te is be akarsz oda jönni. - jegyezte meg Bucky morogva, de a szemeit nem vette le a terepről.

- Tudom, öregfiú! - mosolyodtam el - De fel vagyok rá készülve. Nem lesz semmi bajom.

- Most nem is fogom hagyni. - fújta ki idegesen a levegőt.

- Csak ne hősködj, oké? - löktem meg a vállammal - Nem szeretném, ha bajod esne.

- Tudod, hogy miattad meg is halnék. - pillantott rám.

- Ez az, amit a legkevésbé szeretnék. - tekertem a fejem - Nem vagyok benne biztos, hogy kibírnám nélküled.

- Kibírnád. - simította meg az arcomat - Már kibírtad egyszer.

- Ja! - prüszköltem - Az volt életem legszörnyűbb öt éve. És akkor "csak" a legjobb barátom voltál. - emeltem fel a kezeimet, hogy idézőjelet formázzak velük - Most te vagy az egész életem, a teljes világom. Nélküled nem menne... - szorítottam össze a számat.

- Hát nekem se menne nélküled. - nyomott egy csókot a számra.

- Éppen ezért... - szólalt meg a fülesen keresztül Sam, aki odafentről szemlélte az eseményeket - Jó lenne, ha befejeznétek ezt, és a feladatra koncentrálnátok.

- Igenis, Kapitány! - nevettem fel, miközben Bucky csak morgott.

- Ketten vannak a kapunál, ketten pedig a kerítés mellett járőröznek. - jelentette Sam - Az utóbbi kettőt intézem, tiétek a kapu.

- Vettük! - bólintottam, majd elindultam volna, de Bucky a csuklómnál fogva megállított - Mi az? - néztem rá kérdőn.

- Maradj mellettem. - kérte komoly tekintettel - Ígérd meg, hogy nem mozdulsz mellőlem.

- Nyugi, öregfiú! - paskoltam meg az arcát.

- Ígérd meg! - emelte fel a hagját, és kicsit, persze egyáltalán nem fájdalmasan, szorított a csuklómon.

- Jól van, megígérem! - bólogattam, mert láttam rajta, hogy mennyire fontos ez neki.

*****

Könnyű szerrel szereltük le a kapuban álló két embert, majd simán belopództunk a raktár udvarára. Itt csatlakozott Sam is hozzánk, aki beszámolt arról, hogy odabent csupán hatan vannak.

- Valószínű az egyik Sharon lesz. - tette hozzá.

- Ő az enyém. - jelentettem ki, és bármennyire is tiltakozott a két férfi, nem érdekelt.

Halkan, lassú léptekkel mentünk be a raktár falain belülre. Ott azonban nem várt látvány tárult elénk. Hirtelen levegőt is elfelejtettem venni, mikor megláttam, hogy Sharon velünk szemben állt, és mosolyogva nézett ránk. Mintha várt volna minket. Ez pedig még nem volt semmi... Hiszen karba tett kézzel ott állt mellette Ikarisz, aki ugyan olyan gúnyos mosolyt villantott ránk. Bucky egyből maga mögé húzott. Mind a hárman tudtuk, hogy belesétáltunk egy hatalmas nagy csapdába.